Erről még a világ legismertebb autós lapjainak bennfentes pletykazsákjai sem tudtak, de mi, a Totalcarnál - igaz, némi szerencsével, a saját címlapunkra pillantva - lerántottuk a fátylat a fondorlatos autóipari összefonódásról. A Skoda Rapid és a leendő Lexus-kisautó lényegében egy és ugyanaz a kocsi lesz!

A képeknél kézzelfoghatóbb bizonyítékaink még nincsenek, de a kocsiorrok magukért beszélnek. Nem?

A szerényebb értelmi képességűeknek, illetve extrém humortalanságban szenvedőknek még egy megjegyzés:

CSAK POÉÉÉÉN!

Komoly szakemberek megannyi folyamatábrát rajzoltak. Fogytak a flipchart oldalai. A hetvenöt oldalas prezentáció képe egyre fakult, ahogy a projektor közelített a végelgyengülés felé. Az exceltáblák kifogytak az oszlopokból. De mindez nem számít, itt kérem projektterv van!

A terv meghatározó része, hogy Zách Jóemberem Dániel, Csikós Marvin Zsolt, Piros Vállalatijogász Ádám és Göbölyös Sosemleszkészabogaram Zsolt robogóval vág neki az útnak, dacolva a hirtelen hangulatváltásairól elhíresült magyar nyár és a robogógyártás tervezetlen avultatása által felvonultatott elemekkel. A Perkupa or bust 2k12 projektterv rögtön itt megdőlt. A nap hétágra sütött, a forgalom gyér volt, a konvoj ötven százalékát kiadó Vespák pedig nem hogy nem robbantak le, de még egy fránya olajcseppel sem jelölték meg az útvonal egy szabadon választott pontját. A Surreal Scooters robogós banda legnagyobb kalandja Ózdon történt: negyvenöt percet kellett várniuk a sztrapacskára, mert a vendéglátóipari egység élelmiszer-logisztikai menedzserének elmondása szerint frissen készült. Röviden: Pesten felszálltak a robogókra, Perkupán meg leszálltak. Ennyi!

A piros sarokból induló Cougar is felrúgta a papírformát. A västerås-i Power big meet felhozómeccset kihagyva rögtön a sokkal rangosabb Perkupa or bust 2k12 címmérkőzésen lépett szorítóba Winkler autója. Az ilyenkor szinte kötelező "elindulunk, lerohadunk, posztokat írunk, trollokat irtunk" helyett a túrát szinte zökkenőmentesen teljesítette az öreg amerikai autó. Bár ez a példás eredmény megfosztotta a trollokat a legszebb örömtől, vigasztalásul annyit, hogy hazafelé elment a töltés...de aztán visszajött. Röviden: Winkler Pesten beszállt, Perkupán meg kiszállt. Ennyi!

A szervezők által tavaly beharangozott PerCupa Open szinkronúszó kupa is elmaradt. A legtöbb feltétel pedig adott volt: a csomagtartókban rejlő rozsdás kombinált fogók megfeleltek orrcsipesznek, a kűrök zenéjét Totalcar Fülharmonikusok szolgáltatták volna, de a nevezéshez elegendő szőrös hát nem jött össze. Helyette a megannyi víziatléta a műugrás füvön nekifutós változatával szórakoztatta a nagyérdeműt. Röviden: műúszás helyett műugrás. Ennyi!

Bónuszként pedig pénteken éjfélkor kezdetét vette a Fecskések-Alsógatyások örökrangadó (vigyázat, trágár szavak, meztelen férfitestek!), ami egy teljes órán át tartott. Ezt (megbízható forrásból informálódva) a fecskések nyerték 2:1-re, de csak azért, mert az alsógatyások tisztelték a bátorságot, hogy négyen kiállnak hat ellen. Majd éjszakai fürdőzés, szinkronfingás? Megvolt!

A hivatali óráikat Totalcar-cikkekel kitöltő törzsolvasók étkeztetésére a szervezők a 3.8 Michelin-csillagos séfet, a boronatárcsa Gordon Ramsay-jét, Tie-t kérték fel. Sajnos a kárpátok Adam Savage-e egyéb elfoglaltságok miatt nem tudta betömni az éhezők száját. Főztjét egy sor kulináris különlegesség pótolta, kezdve a házigazdák mostanra legendás káposztalevesével. Emellett akadt kellően csípős paprikás krumpli, Pacal a'la Smart-guru, index-közeli szarvasmáj-pástétom és almáspite, szalonna és kolbászsütés, valamint reggelire Becsületesnepper húszkilós über-dinnyéje. Röviden: Tie boronatárcsája helyett minden más. Ennyi!

A tervezési fázis legidőigényesebb része a beharangozott koncert megszervezése volt. Az Index szerkesztőségében szinte naponta csendült fel egy-egy Eros Ramazotti vagy Deák Bill klasszikus, és bár a munkafolyamat komoly erőket emésztett fel, mégis megérte, hisz szívmelengető volt ahogy más rovatok szerzői időről időre jöttek a Totalcar-sarokba, rajongásukat bizonyítandó "Mi itt dolgoznánk!" felkiáltással. Bár a koncert nem maradt el, sőt lehetne akár koncertturné is, ahogy a fedett étkező-sörpad-tűzrakó-háromszögben lépett fel különböző időpontokban a zenekar, de így sem volt a terveknek megfelelő az előadássorozat. Volt ugyanis egy nagy hiányzó, Zách "Danny Love" Dániel. A szerkesztőség aranytorkú közéleti pörölykalapácsának zenei és szakmai maximalizmusa nem engedtette meg vele, hogy mindössze félig begyakorolt számokkal rontsák a méltán híres Totalcar Szalonzenekar nemzetközi megítélését. Öröm az ürömben, hogy így viszont a közönséget megörvendeztette Winkler "Ennyi" Róbert és Zách "Átkozott szabotőr" Dániel egy rögtönzött tragikomikus dialóg-esttel, kölcsönösen dicsérve a másik bátorságát és felkészültségét, így adva betekintést a szerkesztőségi padtársak mindennapjaiba. Röviden: Zacsi énekel helyett Zacsi beszél. Ennyi!

Szintén tervben volt a kellemes hangulat, helyette viszont a felszabadult jókedv határozta meg a hétvégét. De az öncélú dáridó helyett a játszva tanulás jegyében múlatták az időt a résztvevők. Az internetet alapjaiban megrengető Égéstér stábja, mely múltkor a Winkleri Egypercessel alkotott maradandót, a helyszínen vette fel következő műsorát, ahol Motordoktor, Becsületesnepper, Smartguru és a Palóc Reménység fejtette ki nézeteit a tervezett avultatás szentséges misztériumáról. Emellett lezajlott a slusszkulcsok kötelezős cserekereskedelme, mindenki kipróbálta a másikét, vagy egyszerűen csak mustrálta például a gyárinál is szebb BMW 1602 Touringot, a ponyvatetős Swiftet vagy éppen egy café racert. Nyegleo, Koncz Jani és Pickapu rögtönzött egy pickup minitalálkozót a szalmabálák közt, míg a különböző Ducatik és Simsonok egymást harsogták túl. A rendezvény fényét tovább emelte Sipos úr és Telós Bandi, akik egy régi Ford Transit mentőautóval hozták Péter Annát és Ducatiját. De ugyanúgy ott volt Bende Ikszem Tibby, Papp Tibi, meg persze ifjabb és idősebb Karotta, valamint Karottáné.

De ők mind mit sem érnének, a Perkupa or bust 2k12 projekt értelmetlen lenne azok nélkül, akik a Totalcart valóban naggyá teszik: a hű olvasók! Azok az emberek, akik állandó figyelmükkel, tudásukkal, lelkesedésükkel, dicséreteikkel és kritikáikkal visznek minket előre. Köszönjük, hogy megismerhettünk titeket! Köszönjük, hogy ott voltatok! Ti vagytok az igazi Belsőség!

Köszönjük házigazdáinknak, a Fenyő Vendégház hiperkedves üzemeltetőinek a türelmet, a pazar vendéglátást, a lányoknak a finomságot és a rendet. Jövőre irány az Őrség, már ki is van tippelve a helyszín. Tópart, faházak, jó lesz! (-omm-)

A képekért köszönet: Biker Kolee, Hofi, Mihály Iván, Petneházy Sanyi, Pickanyu.

Farkas báránybőrben

Versenyautó lett belőle. Került bele Bilstein futómű; Escort speer-es váltó, Weber dubla fekvő karbi, 60-as kipuff rendszer, 12"-os Slick gumik + felnik.

Ha nincs baratnőd, végy egy Caprit!

Hat, annyit szereltem ezt a kocsit, hogy mire elkeszultem vele, azt mondtam: eladom, elegem van belole. Csak aztan elkovettem azt a "hibat", hogy mentem vele egy kort autopalyan.

Nem tudok objektíven válaszolni

Tavasszal indult a felélesztési project. Volt izgalom rendesen. Egész télen kint állt az utcán, műszaki nincs a zöldkártya szintén lejárt.

Szeretem, mert egyedi

Visszaváltottam 2.-ba és bekapcsoltam a fix hűtőventilátort is, de egyre lassultam és emelkedett a víz hőfoka. Hátul a két gyerek, mellettem a nejem, aki eléggé kétségbeesett arcot vágott.

Kicsi piros

Délután aztán nem akart elindulni. Mint később kiderült az önindító volt a ludas. A régi Wartburgunkból szerzett tapasztalat alapján, önindító ütögetés hatására, újra indult az autó.

Hurrá péntek, de most nem ez számít, mert szeretném már kimondani, hogy hurrá hétfő. Nem vagyok normális, mi? Hisz ma kezdődik a Belsőség találkozó, én meg siettetem a napokat. Pedig, így van, maholnap mulatunk, vasárnap kijózanodunk, hétfőn pedig egy picit dolgozunk azért, hogy elteljen a nap és jöjjön az este: ha hétfő, akkor Red Fang koncert a Dürerben.

Mindig veszek pályamatricát, tényleg, mindig. Az M6 építésekor kétszer éves matricát is vettem, mert a régi hatos forgalma elviselhetetlenül lassú volt - a tőlem normális esetben négy percre lévő munkahelyemre háromnegyed óra alatt értem be reggelenként. Pályán meg öt perc volt.

Eddig egyetlen alkalommal büntettek meg, az utolsó éves matricám lejárta után egy nappal. Egyszerűen azt hittem, harmincegyedike van, de elseje volt. Szívtam a fogam, fizettem, és azóta sokkal jobban figyelek.

Aztán egy csendes szombat este, tíz óra tájban, borotválkozás közben Árpád hívott telefonon, és megkérdezte, milyen messze van tőlem Székesfehérvár. Árpád, basszus, ha ezt így, ilyenkor kérdezed, mit mondjak? Közel.

Árpádné Dorci, plusz Piri, plusz kutya az M7-esen, leállósávban, mert a nagyra becsült Panda elfáradt a nagy utazásban. Hát, nem ez volt az esti terv, ágy vetve, film bekészítve, ráadásul reggel nyolcra Tibbynél jelenésünk van, megyünk a BMW-ért. De ha muszáj, akkor indulunk. M7 55-ös kilométerkő, Pest felé, valahogy megtaláljuk őket.

Természetesen gyors ellenőrzés, utoljára tíznapos hetijegyet csütörtökön vettem, az még simán jó. Szerszámok, lámpa, géprongyok az E32 csomagtartóba, aztán huss.

Nem ragozom, gyorsan kiderült, hogy a vezérműszíj szakadt el a Pandán. Egy új szíjat keríteni szombat éjjel nem is lett volna olyan óriási feladat, de a leállósávban éjjel lámpafénynél jelre rakni a vezérlést - hát, nem fogtam bele. Árpád és barátja elindították a mentőexpedíciót, mi pedig abban maradtunk, nem hagyjuk egyedül éjjel az autópálya mellett Dórit és Pirit. A Pandát és a jó ötven-száz méterrel mögötte álló BMW-t leraktuk a füves padkára, és letelepedtünk a pályától jó messze, a fűre, a romantikus csillagfénybe. Vártunk és vártunk, hessegettük a szúnyogokat, nagyjából két órát, amíg megjött a felmentő sereg.

Hopp, mégegyszer: nagyjából két órát.

Majdnem pontosan éjjel egy volt, amikor Árpádék kötélre rakták a Pandát, és végre mi is visszaültünk a BMW-be.

Majdnem pontosan éjjel egy.

Másnap.

Ez akkor persze nem esett le, eszemben sem volt, hogy a legközelebbi lehajtón eltűnjünk a pályáról. Meg is lett a jutalma, egy héttel később megérkezett az Autópályakezelő csekkje - jogosulatlan úthasználatért legyek olyan szíves gazdagítani az államkasszát 16000 Ft-tal...

Sajnos jogos egyébként, nincs is értelme fellebbezni. A kezelőnek nincs mérlegelési jogköre, az adott pillanatban nem volt érvényes úthasználati jogosultságom, így jár a büntetés.

Nem is panaszként írom, csak jelzésként. Egyrészt azért, mert egy gyors szerkesztőségi körkérdés után kiderült, nem az egyetlen vagyok, aki így járt. Másrészt pedig jelzem, hogy az ellenőrző kamerák bizony éjjel is jól látnak, nem érdemes abban bízni, hogy a sötétség leple alatt meg lehet úszni ilyesmit.

Ez van. Én fizetek, ti pedig figyeljetek - jobban, mint én!

...a boldogság az, amit maga az ember csinál és tesz azért, hogy jól érezze magát, teljesen mindegy, hogy magát a folyamatot vagy a végeredményt vesszük alapul. A boldogság az alkotás és a harmónia, a nyugalom és a cél a tett mögött.

Nakai-szan, aki a Rough World driftereivel együtt kezdte el annak idején, mára ikonná és legendává lett. Chiba külvárosában található karosszéria-műhelye a mai napig megmaradt annak, ami volt: egy kis garázsnak, ahol csodálatos dolgok születnek és amely - elmondása szerint - sosem lesz más. A Rauh Welt Begriff mára fogalom, követői szerte a világban próbálják utánozni több-kevesebb sikerrel. (Karotta itt írt róla anno.)

Nakai-szan pedig boldog, mert azt csinálja, amit szeret. Boldog akkor is, ha kétszáz emberből csak egynek is tetszik egy RWB-autó. Mert már volt értelme. Mert az autókat használni kell, nem gyűjteni. Alkalomadtán pedig a soha fel nem növő fiúk találkoznak és megosztják egymással az autók szeretetét. És mindegy, hogy esnek-kelnek, törnek vagy nyernek, a hangulat egyformán átjár mindenkit. Iszonyatosan hangulatos kisfilmek, instant vágykeltéssel és egy mélységesen bölcs láncdohányossal.

(Fotók: motorauthority, rwb)

Szemelvény a mai, szerkesztőségi levlistáról.

Winkler: Egyszerűen megsemmisült a hangszóróm membránjának gumirésze. A jobb oldaliban ennyire, a balban még ott van, de annak sincs jobb állaga. Egy hónapja még megvolt. Mitől van ez?

Doki: Ez egy jellemző meghibásodás. Autókban és otthon is. Elöregszik a szivacsos membrángyűrű és rugalmasságát elveszti, majd a rezonanciától szétporlad. Az összes HS sorozat Orion ezt csinálja, nekem már a HS288-asok is voltak javítva, a régi 500-asom kétszer is.
Ez a szivacs és gumi pereműekre is jellemző, de a papírmembrános, papírperemű ugyanígy, esetleg még csúnyábban reped, akár a membrán felületén is, nem csak a kereten.

Autóban még a pára is odabasz neki, pláne amikor a membrán két oldalán eltérő hőmérsékletű részt zár le. Pl. kalaptartó.

Néha meg vagyok róla győződve, hogy a Doki valójában Chuck Norris: soha nem kérdez, csak válaszol. Őrületes helyen dolgozom. Érdemes eljönni a Belsőség-találkozóra, hátha zavarba lehet hozni...

Nahát, nahát. Úgy látom, ráfordultunk a célegyenesre, drága, öreg Ponton Mercim alatt ugyanis kerekek vannak. Nem, nem a hegesztőkeret zsúrkocsi-futóműve, hanem már a saját felfüggesztése, igaz, a felnik még Csabi tartalék készletéből való, 123-ason használatos darabok. Erős J. K. Rowling-i fantáziával szinte látni benne az autót.

Ricsi elegáns, vasalt, fehér ingben fogad minket. Ő tartja karban a gödi Szorgos Kezek Háza hatalmas kertjét. Keze nyomán gyönyörű mikrotáj született: szögletesre vágott sövény, simára nyírt gyep, sehol egy lehullott levél, bár annak gyűjtését – saját elmondása szerint – kivételesen nem szereti. Ricsi évek óta a Szorgos Kezek Háza lakója. Harminc fogyatékkal élő társával együtt minden reggel ide érkezik, és az esti hazamenetelig itt tölti idejét. Az elmúlt hónapokban szinte semmit nem élt meg a külvilágból, mert az otthon környékén közel s távol nincs látnivaló, az öreg mikrobusz pedig, amivel utaztak, végleg kimúlt. Igényei nem nagyok, de azért fájlalja, hogy két hónapja szinte csak ezt a kertet látta.

Várkonyi Gábor vállalkozó. Autós újságíróként dolgozott sokáig, majd – miután szakértőként erre néhányan felkérték - ismerőseinek felhajtott egy-egy jó autót. Tudásának híre ment, így ma már feladta a sajtómunkát, kizárólag autóbeszerzésből él. Ellenőrzött, jó autók beszerzéséből. A Hiace is így került hozzá: egy Magyarországon élő amerikai család által sokat használt, ütött-kopott, de nem elhasznált autó. Gábor úgy döntött: éves nyereségének egy részét jótékonyságra fordítja, tehát a Hiace-t egy olyan intézménynek adja, amelyik küzd a mobilitás hiányával. Némi utánajárást követően kiderült, hogy a gödi Szorgos Kezek Háza régi kisbusza kidőlt a sorból – bár műszakilag karbantartották, ameddig lehetett, mostanra menthetetlenül szétporladt.

Boldogan indultam reggel Csepelről, hiszen hosszú hónapok után éppen ma került vissza a kilakatolt BMW-m a garázsomba. Ez a ritka csúcspontok egyike az autófelújításnál, amikor kész a lemezmunka, és még elégedettek is vagyunk vele. Annyira feldobott, hadd spoilerezzek még gyorsan egyet egy rémes minőségű fotóval, mielőtt rátérnék arra, mivel sikerült mégis felbaszni az agyam ma délelőtt.

Lecsapom a garázsajtót, hajózok az óbudai szerkesztőség felé a szigetről, mikor hirtelen eszembe jut, nem lesz jó a budai rakpart, mert le van zárva. Ki is táblázták szépen a Lágymányosi Rákóczi híd előtt, nehogy valaki elfelejtse. Két hétig nem lehet használni északi irányban. Üsse kő, akkor maradok Pesten, úgysincs nagy forgalom ilyenkor nyáron.

Brunete Fraccaroli brazil építész projektje a lakható garázs, melyet a 15. Casa Cor Show-n mutatott be. A 120 négyzetméteres garázst egy teljes értékű lakóhellyé változtatná. Ennyi a hír, és jönnek a pazar képek. Hű.

Néztem, néztem őket, csodáltam, mert tényleg, de frankó...

...de a kezdeti lelkesedés után...

...azért lassan rá kellett jönnöm, hogy...

...ilyen rosszul kihasznált garázst...

...még nem láttam.

Mert ezzel a csodás Maserati GT-vel nagyon jól mutat ugyan, de vajon hogy nézne ki benne egy 16 éves kombi Mondeo vagy egy 1.4-es H Astra? És egyáltalán: egy 120 négyzetméteres garázs annyival több lehetőséget rejt magában a szimpla lakhatásnál, hogy ihajj! Kis csápos emelő, akna, salgópolc-fal és kompresszor, mennyi minden elférne itt... Ráadásul simán szét lehetne borítani benne egy autót, de így még olajat sem tudnék cserélni a Maseratiban, mert a gyerek kiborítaná a használtolaj-kádat, hová tenném az olajos rongyokat, vagy reggel, amikor a pazar V8 beröffen, akkor ébredjen fel mindenki és szívjon egy kis gázt? És a sok üveg és műanyag izére még egy emberes nyomatékkulcsot sem mernék letenni. (Igaz, nem kell mindig szerelgetni...) Jó-jó, szép és ügyes munka, de a garázs és a lakótér összemosása ritkán sikerül jól, akkor is inkább szeparálva van a két hely, valahogy így:

Na ilyen kéne. Ezerrel. Aztán persze nem kizárt, hogy akadna egy-két használt fotel, ahová leülhetünk a haverokkal vagy megihatunk egy söritalt (in memorian Trebi), netán vernyákolhatunk egyet muzsikálás címszóval...

Önök együtt akarnának lakni az autójukkal vagy inkább megtartanák a garázst garázsnak?

Az autóipar legperverzebb és egyszerűségében is talán valaha volt legszebb fenekéért. Látod, Alejandro, ennyi volt. De azért köszönjük, már csak ezért is megérte.

Búzát indultam fotózni. Csallóközi gyerek vagyok, jól érzem magam a szélben lassúzó gabonamezők közepében – ha tehetem, bárhol megállok és élvezem a látványt: megnyugtat. Apósoméknál voltam múltkor, gondoltam kimegyek sétálni a földekre, el a gébárti strand mögött, a traktor kitaposta nyomban le a tóhoz. Már évek óta a hűtőben rejtegettem az 1997-ben lejárt Fuji Velvia diát. Az ISO100 érzékenységű pozitív film már nem volt alkalmas semmi komoly feladatra, gondoltam eljátszom vele, aztán a kísérletezés után előhívatom crossba, vagyis hagyományos színes negatívokra való C41-essel, jelentősen megváltoztatva így a színvilágot, mesehatást kölcsönözve neki.

A négyfős vandálcsapat két tagját még az autóban érte a kiérkező rendőr Colorado Államban, Snowmass Village egyik, turisták által sűrűn látogatott autós pihenőjében - írta a Huffington Post.

A főleg az autóban hagyott élelemre utazó rongálók 14 autóban okoztak komoly károkat, a helyszínre érkező David Heivly sheriffhelyettes azonban, miután lefotózta a banda két tagját, amint épp az egyik autó hátsó ülésén randalíroznak, futni hagyta őket.

Kolléganőnk, Petra most kezdi a nagy kalandot: jogosítványt szerez, vagy legalábbis megpróbálja. Mivel mostanában többször is foglalkoztunk az autósiskolákkal, az oktatás színvonalával, a szexuálisan zaklató, vagy csak simán türhő oktatókkal, esetleg a távtanulási lehetőségekkel, megkértük Petrát, a jogsiszerzéssel egy időben számoljon már be a tapasztalatairól. Mivel a cikkek megjelenésével párhuzamosan tanul, a nevét természetesen megváltoztattuk, az iskoláét viszont nem.

Péceli Gabi pazarul beállította a futóművet

A Cougar majdnem kész, és erről nemrégiben kaptam egy papírt is a Vas megyei rendőrkapitányságtól: 70 helyett 97 km/h-val mentem vele az M1-M7 közös bevezetőjén. Nem emlékszem konkrétan a helyre, hogy arrafelé hol a francban van 70-es korlátozás; hát nyilván ott, ahol leszúrnak a bokorban egy háromlábú mérőeszközt.

Most tehát már papírom van róla, hogy a Cougar megy, ráadásul ez egy olyan, 400 kilométeres tesztkör volt, melynek első része autópályán zajlott, ahol megnéztem, bírja-e a tartós 130-140-et. Bírta, és ehhez képest a 30 ezer forintos bírság nem is olyan eltúlzott.

Stockholm, Svédország, 2003 majd 2004,5,6...akármeddig. A hatóságok belátják, hogy okosabb, ha hagyják, hogy a száguldozók máshol vezessék le energiájukat, ezért összeterelik őket és adnak nekik egy kihalt, poros hegyoldalt: tessék, itt csapathattok, saját felelősségre, a város szélén. Aki pofára esik, annak fáj majd, de alapvetően lenyugszik mindenki. Por, móka és szórakozás, mentőt-rendőrt-egybenyakú biztonsági őrt nem látni.

Indulni bármivel lehet. Robogóval-krosszmotorral, 70 éves, amerikai kisteherautóval vagy 02-es BMW-vel. De akad itt jócskán széttuningolt-kompresszoros amerikai vas és profi, metanolos mud-racer is. Minimális költség, maximális móka. Bevallom, nekünk is eszünkbe jutott már ilyen, de gondolhatják, hogy a felajzott kandisznó merevségű közigazgatási szervek és mindenféle egyesületek mennyire kooperatívak ilyen esetben. Agyonszabályzottak, bumfordik és elutasítóak lettünk, pedig a népnek jól jönne egy kis cirkusz, lehet, akkor tényleg nem a Hungárián vagy az M1-esen tesztelnének. Addig marad az unalmas, lapos Red Bull röpnap, a kifeszített sodrony az erdőben és az egymást utáló gyalogosok-motorosok-autósok. Pedig ilyen elhagyatott hegyoldalból akad idehaza is bőven. Persze, veszélyes, jaj, nem kell? Dehogynem...

Összefogunk és megcsináljuk?

UPDATE: Menet közben, posztírás után, jelentkezett rali-szakértőnk és rávilágított egy pár tényre e körül, úgyhogy komolyabban is utánajárunk annak, hogy hová tűntek a hazai hegyi-felfutók, miért emigrált sok hazai versenyző más bajnokságba ill. milyen feltételek mellett lehetne feltámasztani egy ilyen rendezvényt. Stay tuned, ráharaptunk a témára. Köszi!

Amikor a BMW-ről kiderült, hogy szinte csak a tető nem rohad, még nem gondoltam, hogy létezhet autó, aminek a kiglancolása nem tart évekig. Egy kicsit bíztam ugyan benne, mert az anyagi kár jelentős, és nem mindegy, hogy három hónap vagy fél év alatt kell kicsengetni az első hallásra reménytelennek tűnő összegeket. Nos, a helyzet az, hogy a héten kaptam a telefont, elkészült. Pont úgy szétszedve, ahogy vittem, de sokkal egészségesebb mentális állapotban hazatér. Most legalábbis ebben bízunk.

Műszakileg rendben van, de ülések, zajcsillapítás, külső díszek nincsenek rajta, ettől persze forgalomképes, hiszen megy, megáll, világít. Aztán majd valamikor összerakjuk, mert most se hely, se idő nincs hozzá elég. Járni nem lehet vele, mert vizsga nincs, útvonalengedélyt kértem. A vizsgára meg tényleg össze kellene lapátolni valamennyire, például nem volna baj, ha nem csak egy biztonsági öv volna benne a vezetőnek.

Csabit kérdeztem, hogy mit vigyünk, mi kellhet? Tudák mit mondott? Elsősegélydoboz. Az kell.