A német nemzetközi autószalont, az IAA-t hagyományosan Frankfurtban rendezték meg ilyentájt. A koronavírus, illetve az autóipar átalakulása kérdésessé tette, van-e még egyáltalán szükség ilyesmire, a szervezők azonban úgy érezték, adnak még egy esélyt az autószalon formátumnak – ezúttal Münchenben. A helyszínen úgy tűnt, elsősorban magukat akarták megnyugtatni a német gyártók arról, hogy minden rendben, hogy még mindig ők a legfontosabb játékosok a porondon. Csakhogy olyan komoly a távollévők listája, és annyi ellentmondással találkoztunk a megjelent márkák viselkedésében is, hogy bennünk pont ezzel ellenkező érzés dominál. Riportunk a több helyszínes, kísérleti Müncheni Autószalonról:
A szokottnál rövidebb formában, de kijött a legújabb civil pofátlantanítós videó. A főszerepben megint a közutak tahó és/vagy nagyon figyelmetlen sofőrei, akik ellen a lakossági fedélzeti kamerák felvételei alapján indult hatósági eljárás.
Újra összegyűlt a csapat, hogy több lépéssel közelebb kerüljünk a végéhez. Befejeztük az autó becsövezését, legalábbis ekkor még azt hittük. Rögzítettük az akkumulátort, az elektromosság is halad előre, de még a kész messze van. A futómű a helyére került, meglepő hasmagasságot sikerült elérnünk. A kartervédő kész lett, már csak le kell festeni. Tartsanak velünk.
Csak remélni tudjuk, hogy nincs még elege az olvasóknak a restomodokból, mert itt egy újabb darab, igaz, nem akármilyen. Az Alfa Romeo Giulia GT-re épülő Emilia GT Velocét a német, klasszikus autókra szakosodott Emilia Auto és a VELA Performance építi, 2022-ben második negyedévében tervezik gyártásba küldeni. 22 darabot készítenek belőle, az ára 400 ezer euró (140 millió forint) lesz, ez ebben a kategóriában teljesen átlagosnak mondható.
A királyi családok élete kívülről igazán irigylésre méltó: fényűző rendezvények, gyönyörű ruhák, méregdrága autók. Persze megvannak a maga nehézségei, a rengeteg írott vagy íratlan szabály, sokszor idejétmúlt normák, kellemetlen korlátozások. Nem mehetsz mindig oda, ahova akarsz, nem öltözhetsz úgy, ahogy akarsz. És sokszor nem vezethetsz olyan autót, amilyet szeretnél – már ha egyáltalán vezethetsz. Bár nem király, de az amerikai elnöknek mondjuk megválasztása után le kell tennie a slusszkulcsot. Máshol azért nagyobb a szabadság, az idén tavasszal, csaknem százévesen elhunyt Fülöp herceg például nem olyan régen, egy balesetet követően adta vissza jogsiját.
Sokan egyetértenek abban, hogy a személyes nagyság kiváló gyűjtőlencséje egy szép, nagy, feltűnő autó. De mi van, ha valakit annyira magasra dob fel az élet, hogy a konfekció már nem passzol az egyéniségéhez?
Ha nem emlékszünk a Lancia 037-re, akkor itt egy kis frissítő, bővebb infóért pedig katt a linkre: az autó egy középmotoros hátsókerekes konstrukció volt, ami csak nyomokban tartalmazott Lanciát, a hírét pedig azzal szerezte, hogy az összkerekes Audi Quattrók elől 1983-ban behúzott egy márkavilágbajnoki címet.
Az elmúlt időszakban rengeteg gyártó jelentett be elektromos pickupokat. Közülük néhányan azóta is a fejlesztés csendjébe burkolóznak, néhányan pedig lassan közelítenek a csőd felé, de mind közül talán a Rivian az egyetlen, ami kézzelfogható eredményeket tud felmutatni. Bár a forgalmazás megkezdését ők is többször eltolták már, a mostani céldátum, a szeptember nem tűnik lehetetlennek.
Augusztus 30-án tekinthették meg a londoniak azt a 174 autóból álló magángyűjteményt, amit éveken át tároltak egy raktárban. Az autók között nincsenek kiugróan drága ritkaságok, de szinte mind mára igazi klasszikus gép és biztosan vannak páran, akik a Bogarakat, a különböző SL Merciket épp olyan szívesen vennék gondozásba otthon, mint én a zöld E28-as 5-ös BMW-t a videóból.
Ha mindig a legújabb és a leggyorsabb kell, akkor ez a 911 Turbo nem sokat mutat, hiszen mostanra közeledik a 30 felé és bár nincs benne sok kilométer, csak valamivel több mint 31 ezer, azért nem egy tulajdonos alatt recsegett már a bőrülése. Ráadásul az aktuális 911 Turbo S mindent szakító 650 lóereje mellett ez a 380 szinte már kevés, ami garantálja, hogy elkerülik majd az ifjú focisták és a pózőrök. Mert ez a 964-es igazi ínyencség.
Úgy vettem, ahogy nem szabad...fénykép után. Bonnban az afgán kereskedő megkérdezte, jön valaki megnézni? Mondtam, most? Koronavírus ebzárlat idején? (2021. január) Senki. Akkor hogy? Mondtam, elhiszem, amit mond:) Tréleres kiment, hazahozta.
Honosításnál egy hétig leveleztek-tanakodtak, mert ez a modell nem szerepelt az adatbázisban. Előző tulajdonosa Bettina néni, középkorú hölgy, hála Istennek megőrizte gyári állapotában, nem tuningolta szét (mint a többség). Persze, inkább spórolásból:)
Koncz Jani kalandjai a Wind-del
Olvasd el a kiválasztott típusról írt ítéleteket és vásárlás előtt használd a Totálkár kártörténeti lekérdezőt, hogy minél kevesebb meglepetés érjen!
Múltkor már meséltem róla, hogy van a Facebookon egy régi brit rendőrjárművekkel foglalkozó csoport, aminek tagja vagyok (igen, mert sok a Ford Sierrát, Scorpiót meg Transitot érintő bejegyzés :) ). Ebben a csoportban tette be valaki kommentbe az alábbi videót. A címe nem sokat mond, csak annyit, hogy a Streatham körzet új rendőrautója, meg egy szmájli.
Egy darabig azt vártam, hogy a földre levitt csibészt megfogják és bedobják a kukás kocsiba – tudom, marhaság, de valahogy adta volna magát a dolog, hiszen akció közben kúszik be a kukás a képbe, a köztisztaságiak is láthatósági dzsekiben vannak, egy kukás kocsi is lehet a fedett járművük - ara aztán tényleg senki nem gyanakszik. És ezt tényleg érdemes levideózni. Persze, ha ez történt volna, nem 20 ezres megtekintése lenne 10 év alatt a videónak. Más, egy kicsit talán még megdöbbentőbb csavar van a sztoriban.
A szirénázás hangereje egyre csak nő, aztán megjelenik két sötét ruhás fazon, jó eséllyel rendőrök, majd ráfordul a kamera egy...egy Rover SD1 rendőrautó. Hogy kicsit könnyebben érthető legyen, miért megdöbbentő a jelenet: ez nagyjából olyan, mintha egy kék-fehér csíkos ezerkettes Lada fékezne csikorogva, és kiugrana belőle két-három műbőrkabátos-tányérsapkás közeg, esetleg maga Ötvös Csöpi. Vagy egy balesethez egy visítós szirénával hangoskodó Nysa érkezne, majd Mágenheim doktor a bőr orvosi táskájából rántaná elő a fájdalomcsillapítós injekciót. Élő ember nincs, aki nem valami átverésre, filmes kellékekre gyanakodna. Csakhogy itt minden igazi, a rendőrautó meg a régi egyenruhás zsaruk is.
Ott hagytuk abba, hogy megvettem. Már akkor tudtam, hogy meg fogom tenni, amikor még be sem lett indítva az autó. Ennek az egyik oka, hogy amikor az észt osztogatták, én épp rozsdát csiszoltam valami régi vacakról, a másik indok pedig, hogy erről az autóról nem nagyon lenne mit. Márpedig ez egy mk1 Focus, amit tizenkilenc éves korára már össze szokás söpörni. Tehát rozsdamentes? Haha. Hibátlan? Muhaha! Kihagyhatatlan vétel volt? Valahol a messzeségben megdördült az ég.
Júliusban Németországban a Rajna kilépett a medréből, óriási pusztítást végezve, és sajnos sokan életüket vesztették az áradásokban. A különböző licit oldalakon nagy mennyiségben jelentek meg az árvízkáros autók. Sok igazán különleges gyűjtemény is odalett, láttunk 12 ezret futott 1998-as Alfa Romeo GTV 3.0 V6-tól kezdve a Lamborghini Countach-on, Ford GT40-en át a Ferrarikat Testarossáig mindent. Csak ültem a számítógép előtt és a bennem élő autó őrült a tulajjal együtt zokogott.
Frank Rothwell izgága angol bácsi. 56 nap alatt segítség nélkül átvitorlázta átevezte az Atlanti-óceánt, ezzel 70 évesen ő lett a legidősebb ember, akinek sikerült. Ja, és a mutatvánnyal egymillió font jótékonysági adományt gyűjtött egy Alzheimer-kutató intézetnek. De nem nyugodott le, nem békült ki a kertészkedéssel, inkább fogott egy 1967-es Land Rover Series IIA-t, és kidobta belőle a 2,25 literes benzinmotort, hogy valami sokkal gyengébbet és szennyezőbbet építsen bele: gőzgépet. Ha van a villany-restomodoknak idő- és fogalombeli ellentéte, ez az.
Eltakarítottam a motort, lejött a húsz év szennyeződése, egész reménykeltő lett a végeredmény. Sehol semmi olajsár, barna lerakódás, gyönyörű fémszínű minden. Az alkatrészek egy részét elvittem Sipos úrhoz, hogy nedves szemcseszórással takarítsa el, olyan lett, mint az új. Borsával összeraktuk, de természetesen ez sem ment simán, itt is beleszaladtunk egy általunk nem tudott korábbi átalakításba.
Egészen rémisztő az a drágulás, ami az elmúlt időszakban megfigyelhető az építőiparban. Nyilván sok összetevője van a folyamatnak, ezt nem itt fogjuk boncolgatni. Viszont sokan járhattak úgy, hogy felvették az ilyen-olyan támogatásokat, majd idővel azzal szembesültek: az eltervezett építkezés, bővítés, felújítás egyáltalán nem, vagy nem úgy valósítható meg, mint ahogy eltervezték.
Gondolatkísérletünkkel most megpróbálunk segíteni, nehogy bárkire is rárohadjon mondjuk a babaváró tízmilliója. Költsük el inkább autóra, motorra! Nyilván épeszű ember ilyet nem csinál, az autó amúgy sem jó befektetés – jobban mondva, a legtöbb autó nem jó befektetés, nyilván vannak kivételek. Tehát mi se biztatunk senkit efféle tékozlásra, csak úgy mondjuk, hogy ennyi pénzből már nagyon izgalmas dolgokat lehet venni.
Saját véleményem szerint egy jó, szerethető autó annak ellenére hogy vannak típushibái de ha megkapja időben ami 60.000 km-t használat alatt a motorhoz nem kellett nyúlni csak egy szelepfedél tömítés miatt. Ez idő és km alatt 2 esetet leszámítva, nem akart otthagyni az út szélén.
Karosszériát tekintve a típusnál hajlamos peregni a festék az első lökhárítóról, ajtó kilincsekről. Az enyémet szerencsére nem érintette.
A rozsda nagy ellensége, erre érdemes odafigyelni vásárláskor (küszöb, sárvédő ívek, ajtók és a hátsó futómű fontosabb elemei).
Olvasd el a kiválasztott típusról írt ítéleteket és vásárlás előtt használd a Totálkár kártörténeti lekérdezőt, hogy minél kevesebb meglepetés érjen!
Ferdinand Piëch igazi önfejű zseni volt, aki olyan megalomán autók születését szorgalmazta, mint a 16 hengeres, négyturbós Bugatti Veyron vagy éppen az alumínium karosszériás Audi A8-as. Hozzá köthető ugyan a Volkswagen sikeres és minden márkát átszövő platform stratégiája, de nem csak nagyban tudott gondolkozni, erre bizonyíték a 3 literes fogyasztású kisautó ötlete, a VW Lupo 3L. Igaz, azért olyan kevésbé sikeres modellek is kapcsolódnak Piëch-hez, mint a Volkswagen fényűző gyártósoron készülő, de bukott luxuslimuzinja, a Phaeton.
Imi barátom egy árverésen vett egy öreg Audit, ami a leírás szerint huszonöt éve állt egy garázsban. Ez két dolgot vetített előre. Az egyik, hogy jó eséllyel nem lesznek berohadva a csavarok, a másik, hogy a benzin viszont meg lesz romolva, innentől kétséges az üzemanyag rendszer állapota. Lássuk mire mentünk vele.
Egészen szürreális pénzeket csengetnek ki néhány autóért mostanában és nem csak pár példányban gyártott, öreg Ferrarik az ilyenek, hanem olyan egyszerű autók is, mint a Toyota Corolla vagy éppen a Supra. Ezek az autók egészen máshogy lettek legendák, mint ez a Mitsubishi Lancer Evo VI Tommi Makinen Edition. Abban az időben, amikor még csak úgy lehetett a versenypályák közelébe engedni egy autót, hogy boltba járós változatot is csináltak belőle, megszülettek ezek az ikonná érett sportautók.
A mai gyerekülés-választék borzasztó széles, az olcsó kamu vacakoktól egészen a többszázezres babafotelekig tart, az aggodalmas válogatás közben viszont eszünkbe se jut, hogy milyen fiatal találmány a gyermek védelmére szolgáló alkalmatosság.
Az nagyjából mindenkinek megvan, hogy az eredeti Volkswagen Bogár alapjait meglehetős kreativitással lehet kezelni, lásd például a klasszikus, Bud Spencer-féle Puma Dune Buggy-t. A Dél-Kaliforniában működő Curtis Brubaker, aki többek között az e-book, az érintőképernyő és a 8-sávos kazetta kifejlesztésében is jelentős szerepet játszott, még a buggy-nál is tovább ment: a Volkswagen kisbuszából ihletet merítve dögös kit-cart épített a Bogár alvázára, ez lett a Brubaker Box.
1995 óta tudjuk, hogy még a családi egyterűek világában sincs lehetetlen: a Renault épített anno Forma 1-es V10-est az Espace-be, jobban mondva egy Escpace-t a Forma 1-es V10-es köré. A FW15C-ből származó 3,5 literes blokkból 800 lóerőt hoztak ki, amit egyéb versenytechnikákkal tartottak az úton. Ám míg az egy költséges gyári PR-mutatvány eszköze volt, az alábbi videón szereplő, szolid Mercedes V-osztályt egy német cég, a GAD Racing építette puszta szórakozásból.
Egy napon 1987-ben besétált egy nő a cambridge-i Toyota-szalonba, és szakítás utáni vigasztaló önajándékként vásárolt magának egy burgundivörös Corolla GT-t. Ezen a ponton senki sem sejthette, pláne nem ő, hogy az utolsó hátsókerekes családi kompaktból, ebből a korszerűtlen felépítésű, rondácska, rohadós, rossz kiállású autócskából egy animével és egy Keiichi Tsuchiyával később irtózatos kultusztárgy lesz.