Az első audis posztom óta sok idő eltelt, amiből nyilvánvalóan bárki leveheti, hogy nagy baj nem történt, hiszen ha lett volna még egy spontán trélerezés, akkor ugye az ember gyorsan behúzza a rovátkát, és összeüt dühből egy posztot. Én most nem vagyok dühös, sőt.
A V70-ig csak benzines autóim voltak. Aztán változott valami, és most egy Audi-motoros Volvóban ülök. Lássuk, mennyibe került nekem ez az autó 120 ezer közös kilométerünk alatt.
Nem őrültem meg, hogy öreg dízelt vettem. Egyszerűen az előző autóm, egy első generációs, kétliteres, benzines S70 révén megismert hazai Volvo-szerelők, és a nagyon korrekt klubélet megismerése után megremegett az addig stabil benzinbuzériám.
A Mohó Hiéna további fénylő koncokat, konkrétan Osram Night Breaker izzópárokat rejteget. A poszt végén találod a rövid leírást, hogyan ragadhatod el tőle.
Tízmillió forint sok pénz, a jelenlegi nettó átlagjövedelmet alapul véve több mint 50 hónapig kell dolgozni ennyiért, feltéve, hogy közben egy forintot sem költünk el belőle. És, hogy mit adnak bő 4 évnyi munkáért? Ha nem akarjuk a párna alatt tartani a pénzt, vehetünk egy kis lakást a fővárosi Kiskörúton vagy mondjuk feladhatunk érte 40 ezer ötöslottó-szelvényt. Az előbbi jó befektetés lehet, utóbbival viszont akár 929 millió forintot is nyerhetünk, persze ez nem biztos. A harmadik lehetőség pedig, hogy autót veszünk a pénzből. Ekkor szembesülünk egy újabb fontos kérdéssel: újat vagy használtat?
Voltunk már mi is traktoros gyorsulási versenyen, láttam már szántóversenyt, de amit Oroszországban már 2002 óta rendeznek, olyat még sose. Idén júliusban is megrendezték a Bison-Track Show elnevezésű versenyt, ahol összecsaphat az orosz traktorgyártás színe-java. Most összesen 28-an indultak az összesen 15 kilométernyi versenyen. A traktorokban maximum 5 literes motor lehet, rendelkeznie kell bukókerettel és biztonsági övvel és bele kell férnie a 1.4-es vontatási osztályba (pl: MTZ 50, MTZ 80, stb).
Volt itt minden: ágyúval indított verseny, száguldás, sár, füst, felborulás, futómű kiszakadás, vizet szívó motor, kényszerleszálló drón, menekülő és néha kicsit elgázolt fotós...
Az Osram-hiéna második részében azt kértük, osszátok meg velünk éjszakai csattanós sztoritokat. Kaptunk is jó párat, igaz, nem mindegyik volt éjszakai és nem mindegyik volt csattanós. Ezúttal is voltak viszont olyan erős beszámolók, amik láttán meglágyult a Mohó Hiéna kőszíve. Következzenek a legjobbnak ítélt írások, a nyertesek Osram Night Breaker Laser Duoboxokkal lesznek gazdagabbak.
Ennyire bátor és szellemes átépítést rég nem láttam. A bátorság abból adódik, hogy a legtöbb kultúrországban az ilyesmiért a helyszínen lőne fejbe a rendőr (jó, igazából nem, ezt csak úgy mondják, tetszik tudni, még mielőtt valaki komolyan venné). A szellemesség pedig... nézzenek csak a képekre.
Azért jó, ha az ember versenyautók közt találkozik a fordos Ágó Bélával, mert ha egy ilyen kaliberű mérnök hümmögve néz valamit, ott biztos érdemes lesz egy pillanatra megállni és figyelni. Így tudtam meg, mire való a fura, rétegelt lemezből eszkábált keret, miért szétszedhetőek a régi versenyautó felnik.
Teljesítménymérésen voltunk az Autokorbelnél (saját zsebes, mert nem olyan "izgalmas" autó, hogy beférjen az "Erőmérőbe").
Az 5-ös BMW E39-es sorozatának legöregebb példányai több mint húszévesek, így ma ez a típus az egyik kedvenc a magyar álmodozók körében. A szedánokat 2003-ig, a Touringot 2004-ig lehetett rendelni, majd jött a sokkal modernebb, sokkal bonyolultabb, ezért manapság sokkal rizikósabb E60, vagyis a Bangle-ötös.
Magyarországon rengeteg rajongója van az E39-nek, köztük én is, ezért amikor egy éve megkaptam a megbízást Istvántól, hogy keressek neki Németországban egy ideális hétvégi autónak valót, örömmel vágtam bele. A keresést rögtön az automata váltós 525i és 530i, vagyis a nagyobb hathengeres változatokra szűkítettük, miközben a karosszériaváltozat és a szín másodlagos volt, de csak olyan autó jöhetett szóba, amelynek ellenőrizhető a múltja és minden karbantartást időben megkapott, illetve nem tekerték vissza.
Igazi, 1:1-es versenyautót vezetni felülnézetből, konzollal a kezedben? Nem lehet, ilyen baromság csak naiv gyerekfejben létezhet. Gondolhattuk mostanáig, aztán tessék – egy helikopter, egy Nissan GT-R és némi barkácsmunka kellett az őrülethez:
A Mohó Hiéna most fénylő koncokat, konkrétan Osram Night Breaker Laser izzópárokat rejteget. A poszt végén találod a rövid leírást, hogyan ragadhatod el tőle.
A XIX. század végén járunk, a belső égésű motor még nagyon friss, közel huszonöt éve találta fel Nikolaus August Otto. Lassan megjelennek a többhengeres motorok, majd elkezdték variálni a hengerelrendezést is. Soros, V, bokszer amelyek évről évre egyre fejlettebbek és erősebbek lettek. Az Otto-motor alapjaira építve, 1892-ben Rudolf Diesel feltalálta az öngyulladásos belső égésű motort. Mindkettő jövőbe mutató technika volt, de mégsem értett mindenki egyet a hétköznapi használatukkal. Az akkori kezdetleges autók hajtására sokak szerint ezek voltak a legkézenfekvőbb alternatívák, egy ember azonban mégis volt, aki egy régebben feltalált technikához nyúlt vissza.
Gymkhanának kevés, csapatásnak egész jó, tájpornónak kiváló videót hozott össze a Hyundai. Új-Zélandon forgattak két kisfilmet egy helyi specifikus i20-szal, ami egyszerre tízpontos reklám az új raliautónak és a helyi turisztikai hivatalnak.
Nemrég visszatért kedvenc Mohó Hiénánk, aki véres pofájában ezúttal Osram Night Breaker Laser Duoboxokat szorongatott. Éjszakai lerohadós sztorikat várt cserébe, a történeteket olvasva pedig a nagy vihogás közben kiejtette szájából az izzókat. Két győztest hirdetünk, következzenek a legjobbnak ítélt írások.
Nekem alapjában jó a tapasztalatom az autóval, de „furcsa” megoldásokkal én is nap mint nap találkozom. Ami alapjában azt gondolom hogy a japán gondolkodásmódból következik…
Egy szófiai benzinkútról jött a szakszerű benzinkúti tűzoltás mintavideója. Balkáni virtus? Ennél Buddha-lelkűbben oltani és idiótát oktatni nehéz volna.
A Mohó Hiéna most fénylő koncokat, konkrétan Osram Night Breaker Laser izzópárokat rejteget. A poszt végén találod a rövid leírást, hogyan ragadhatod el tőle.
Nincs műfaj, amit jobban gyűlölnék az unboxing videóknál, legalábbis a kütyük világában. Annak ellenére, hogy imádom kibontani a cuccokat, a védőfóliák lehúzása pedig valósággal a szenvedélyem. Az unboxing ugyanis csak akkor öröm, amikor a sajátodat bontod ki, infót lényegében nem hordoz. Az meg, hogy a sok hülye felolvassa a paramétereket hozzá? Meg kiderül, hogy a mobilhoz adnak töltőt? Ugyan már. (Néprajzilag a kínai webáruházak miatt alakultak ki ezek a videók, hogy legyen bizonyíték, ha valami eleve hiányzott a dobozból.)
Nem is egyszer döbbentette meg a világot a Citroën bátor újításaival, de akadt egy probléma, amellyel közel húsz évig nem tudott megbirkózni a cég. Képtelenek voltak összehozni egy tisztességes középkategóriás autót, pedig próbálkoztak vele. De vagy az elképzelés volt túl meredek, vagy a körülmények alakultak kedvezőtlenül.
Egy kis féltengely kopogás, hűtőfolyadék-szivárgás és a megnyekkent digitális térkép papírtérképre váltása után már csak a kormányokat kellett kitartóan markolászni és a pedálokat nyomogatni. A szomszédos sikátor pedig ezt rejtette. Stay tuned!
Habár mindenki tíz évnél fiatalabb autót akar, és ezért akár hitelt is felvenne, ez az összeállítás az elvi határok másik végletével foglalkozik: kiszemeltjeink maximum húsz évesek lehetnek, és fontos, hogy ne adósítsanak el egy átlagos magyar családot. Fontos szempont a praktikum, így a csomagtartó mérete és a szállítható személyek száma is.
A Honda és a McLaren kellemetlen mellékzöngéktől sem mentes válása kapcsán jutott eszembe ez az 1993-as sztori, amely hasonló események következménye volt, és ha közvetve is, de Ayrton Senna halálához vezetett. Hiszik vagy sem, elkészült a Lamborghini motoros McLaren, és Senna úgy gondolta, nyerő kombináció lehet.
Mi visz rá arra valakit egy nagy benzines, erős szedánban ülve, hogy megvegyen egy pici diesel autót, aminek nincs értékelhető kényelme és menetteljesítménye? A lelki béke keresése!