Bár akadt néhány sportosabb fazonú modell a Volvo kínálatában, a 240-es sorozat nem tartozott közéjük. A guruló páncélszekrényt szuperbiztonságos autónak tervezték az 1970-es években, és családi autóként igen sikeres lett, Svédországban és azon kívül is. Észak-Amerikában máig a biztonságos autózás szimbóluma. Ám 1981-ben elkészült egy gyors változat is, 2,1 literes turbómotorral, 155 lóerővel.
Lomha Logan és hibátlan Suzuki
A megtett kilométerek persze nem múltak el nyomtalanul...de az alap karbantartáson kívül csak a kuplungot és a generátort kellett cserélni.
Az árakon csak kapkodod a fejed
Olcsó autót ne itt keressen az ember, a Veterama minden veterános-héját idecsábít. Mindenki valami zaftos összegről álmodik, de úgy tudom, ez nem egy Techno Classica, ahol ész nélkül vásárolnak az emberek. De ettől még persze be lehet próbálkozni, ha jön valami madár, bejöhet az ember számítása. De természetesen nem csak a minden vacakért dupla pénzt kérő szerencselovagok vannak itt, sok olyan autót látni, amire már szombaton kiakasztják az elkelt-táblát.
Európa legnagyobbjává nőtte magát negyven év alatt, pedig csak szükségből született. 1975-ben rendezték az első mannheimi veteránbörzét, ami mára Veterama név alatt akkora eseménnyé nőtte magát, hogy szombat reggel egy papírlapot nem lehet leejteni a kapu előtt várakozó tömegben. Akik persze németes nyugalommal várják a pillanatot, hogy kinyissanak a pénztárak, megnyíljanak a vasajtók.
Tényleg hatalmas, benzinfalókkal járnak az amerikaiak? Vagy már olyan zöldek, hogy mindenkinek Priusa van? Itt az igazság.
Már bimbóznak a radarok az M5-kivezetőn
Az országban sorra jelennek meg a fix traffipaxok jellegzetes bitófái, talán egy posztot megér, hogy már az M5-ös autópálya ki/bevezető szakaszán is megjelent az első hatalmas állvány. Egészen pontosan az ÖMV-kútnál állították fel, a városból kivezető oldalon. Egyelőre csak itt, de már vannak jelei annak, hogy készül valami a túloldalon is.
Újabb 80 forintos beruházással elhoztuk a legszebb, egyben legjámborabb csótányt a kereskedésből a szerkesztőségi póknak, amelynek különös jellemzője, hogy nem túlzottan haspárti. A múltkori sáska végül éhen halt mellette, mert a terráriumban lévő növény nem ehető. Egyelőre egy magyar focimeccs képét mutatja az élethalálharc, de ha változik a helyzet, update-eljük a posztot.
Mióta megjelent a Totalcar születésnapi kiadványa, a Cafe Postnuclear, két kérdéssel bombáznak minket az olvasók. Az egyik, hogy rólunk szól-e a képregény, a másik, hogy hol lehet megvenni. Mindenki fellélegezhet, a válaszok már csak pár görgetésnyire vannak.
Bandi már megírta, hogy mit kell tudni az öthengeres, 150 lóerős, Nordschleifét megjárt Fiat Mareáról, Pista pedig elmondja. Rendhagyó sajtótájékoztató a parkolóházból.
Az FIA hónalja alatt keresi a minőségi autósportot? Rágja a körmét, mi lesz Austinban? Hogy lesz-e verseny egyáltalán, vagy mindenkit hazaküldenek, ha még kettőt villámlik? Nézze meg ezt a gifet, aztán folytassuk.
Egymillió dollárnyi hamu és rozsda
Nem, nem eladó, nem azért hozták a börzére, csak dísz. Fogalmam sincs, mi történt vele. A speyeri Technik-Museum embere is csak annyit tudott róla mondani, hogy Amerikából hozták „haza”, de lila gőze sincs, hogyan gyulladt ki, mi a története, csak annyi biztos, hogy egy roncstelepen rozsdásodott évekig. Aztán valaki rájött, hogy marhaság lenne csak úgy otthagyni.
Nálad mit tettek tönkre?
Múltkor elmeséltem, hogyan mennek imádott kiskutyáim az idegeimre. Mint minden mesének, ennek is volt tanulsága, több is. Az egyik, hogy szinte egybehangzóan azt mondja mindenki, többet kell velük fárasztásilag foglalkozni. A másik, hogy nem vagyok egyedül a gonddal, sok olvasónk panaszkodott, náluk is rendszeres a pusztítás. A macska szétkaristolja a fényezést, a kutya a kocsira ugrál a macska miatt, volt akinek a kertkaput nyitó motort tépte le az eb – változatos módokon szórakoztatnak házi kedvenceink. Papp Tibiéknél eddig „csak” a kis kerti tavacska vízforgatóját rágta meg Süti kutya: az elektromos vezetéket a műanyag háztól olyan távolságra nyisszantotta le, hogy fizikai képtelenség legyen javítani. Az ember végezzen rendes munkát, még ha kutya is.
Már csak azért is fogott meg a Carmarthenshire Trading Standards (olyan minősítő cég Nagy-Britanniában, mint Németországban a TÜV, ha nem tévedek) videója, mert tavaly hosszú hetekig (ha nem hónapokig), kerestem E-betűs, minőségi, széles, négypontos öveket a saját autómba (mielőtt még: a gyári övek is bent maradnak utcára), mire találtam (kösz, Pali). Ez alatt az idő alatt ugyanúgy belefutottam a gyanúsan olcsón kínált, hitvány kínai másolatokba, mint bárki más, aki keresett már ilyesmit.
De nem is ez a lényeg, hanem ami látszik. Nem véletlen, hogy a Sparco, Sabelt és társai milliókat ölnek a fejlesztésbe és a tervezésbe. A másolat pedig mindig másolat marad. Jelen esetben ráadásul pocsék és életveszélyes is. Ne dőljenek be! Ez egy hatpontos Sparco-másolat volt, 50 mérföld/óránál (kb. 80 km/óra.) És ne gondolják, hogy csak az öv megy. A kormány is, ráadásul elég régen.
Talán Matt Groeningék mondták, hogy a jövő már nem olyan mint volt. Hogy a Futurama jövőképe mennyire biztos, az majd 2999-ben kiderül, de Doc Brownék jövője nem az igazi. A Black & Decker hidratáló helyett továbbra is inkább fúrógépeket gyárt, a Pizza Hut meg kivonult Magyarországról. A Mattel köszöni jól elvan rendesen működő légdeszka nélkül is. Repülő autókkal próbálkozik ugyan boldog-boldogtalan, de egyhamar nem hagyjuk el az aszfaltot.
Sosem fogom elfelejteni ahogy Irvine-ban álltam egy szombat reggel, abban a tévhitben, hogy csak a szemembe ragadt csipa töri úgy a fényt, hogy egy Eagle Talont látok De Tomaso Panterának. De mégsem. Ez az, egy Pantera. Kicsivel arrébb meg egy másik. Cars and Coffee, mekkora buli! Utána Sipossal összenéztünk, hümmögve beletúrtunk hajunk hűlt helyébe, és szinte egyszerre böktük ki, hogy valami hasonló kéne idehaza is.
A koszradíros neppertrükk népszerűségén felbuzdulva a Sonax-osok meghívtak egy tanfolyamra, amit a saját embereiknek tartottak. Arra gondoltak, hiába használja valaki nap mint nap ugyanannak a cégnek a termékeit, biztos tudnak a gyáriak újat mutatni, hiszen a technika és a technológia változik, jönnek az újabb és újabb kencék. Ha pedig olyasmiket mutatnak meg a gyakorlott autókozmetikusoknak, ami nekik is újdonság, talán engem is érdekelhet. Jobban igazuk volt, mint Besenyő I.V. Istvánnak, pedig hát neki bejövetkor is igaza volt, nem hogy most.
Van valakinek jó kutyahús receptje?
A szerkesztőségi kólaautomata előtt álltam, reszkető kézzel próbáltam bedobálni az aprókat a nyílásba, mikor Karotta megérezte, valami nem stimmel: Siposúr, mi van? Remegő hanggal mindössze azt tudtam mondani, hogy a Jancsi lerágta a Capri spojlerét. Erre csak annyit kérdezett, hogy és a Jancsi mikor volt utoljára sétálni? Majd egy laza mozdulattal, az érintős bankkártyájával fizetve meghívott egy kólára. Nem is tudtam, hogy ezekkel az új kártyákkal még a kóla is kevesebbe kerül...
Ha nem efféle racionális srácok lennénk itt a Totalcarnál, mint amilyenek, most épp a Facebook ezomán sarkát bújnánk. Mert ha van egy sumér-uráli-szíriuszi recept az eső ellen, ott előbb utóbb szembe jön egy Dalai lámás fotóra írva, 14-es Times New Romannel. De mi ilyen földhözragadt autóbuzik vagyunk, szóval most azt csináljuk itt bent, amit az egyszeri eszköztelen modern ember, ha az időjárás miatt aggódik: ülünk a monitor előtt és óránként frissítjük az időjós lapokat. Nálam három van nyitva épp – esővel indul a szombat, de nyugalom: délután mindegyik szerint kiderül.
Winkler 1968-as Mercury Cougarja éppen működik, sőt, most akár vezetheted is, hogy neked ne kelljen venned egyet. Vegyél részt a Magyar rett szindróma alapítvány javára indított akcióban, amelyben a beteg gyerekek egyéni és kiscsoportos, élményterápiás foglalkozásaira gyűjtenek támogatást. Ha szerencséd van, ott ülhetsz a sokat emlegetett autó volánja mögött és nyomhatod a gázt. A csodálatos amcsi vényolc után közös dobogókői örömautózás a program egy vadonatúj Maseratival. Kedvet kaptál? Szállj be te is!
Emlékszem az első Parkoló Parádéra. Jobb híján bringával érkeztem, és a legmeglepőbb a tömeg volt, amely a bejárat előtti parkolóban összegyűlt. Hihetetlennek tűnt, hogy az alig két héttel korábban beharangozott eseményre ennyien voltak kíváncsiak. Durván tüsszögő Impreza, arasznyival szélesített Škoda 120, vagy makulátlan Alfa Montreal, polírozott Zastava, minden ami ezek közé esik az autós univerzumban, az ott volt.
Szép, meleg nyári este, anyámtól házi lekvárokkal megpakolva érkezem a sokat látott Octaviához. Behuppanok, kinyomom a kuplungot, rövid izzítás, forog az önindító: hagarammm. Remeg-rándul egyet az egész kocsi, majd leáll. Megáll bennem az ütő. Az üres utcában egy pisszenést sem hallani, a madarak, mint valami lassított felvételen úsznak a levegőben, én levegőt sem veszek. Bazzzmeg, temetem az arcomat a tenyereimbe. A kuplung.
A legutóbbi poszt alatt sokan kérdezték, hogy miért a szerencsétlen, oldalszelepelt, lusta Briggs motort használjuk. Ha nagyképű akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy mert ez a kihívás. Ha igazat akarnék mondani, akkor meg azt, hogy mert ez van. Persze az ideális az lenne, ha vízszintes főtengellyel építhetnénk be, de sem Briggsnél, sem Strattonnál nem akarunk okosabbak lenni, így marad úgy, ahogy egy fűnyíróban kéne állnia.
Jó dolog a lapos, sík tengerpart, az egyedüli gondot az utána következő bányászás okozza. Hiába tűnik ugyanis látszólag finom, szállónak a homok, a valóságban ragad mindenhez. Márpedig kultúrember nem visz vissza koszos autót, amelynél negyvenes tempónál le akar esni az összevissza rázkódó kerék.
Úgyhogy nem marad más, mint megállni egy útszéli parkolóban és kézzel kaparni-bányászni, majd megkérni egy kertjét locsoló derék dánt, vagy a helyi mosófiút, hogy adja kölcsön pár percre a slagot. Szóval mindennek megvan a hátulütője. Ezúttal Csik járt rosszabbul. A Mustang hatalmas felnijei sok-sok kiló vizes homokot képesek ám magukban tartani.
De hogy megérte-e? Ez nem kérdés.
(A plusz képekért köszönet Vörös Gábornak, aki a mi dán szemünk és fülünk már évek óta.)