Kb. 50 000km-nél jelzett a rendszer, hogy ellenőrizzem a rendszámtáblát megvilágító lámpákat. A jobb oldali hátul teljesen korrodálódott. Bevittem a gyártóhoz, szét szedték a csomagtérajtót, kiderül rozsdásodik belülről. Csomagtérajtó csere garanciára!
Száguldó Bugattiban sikoltozni
Csak egy kis kirándulásnak indult; aztán ez lett belőle.
Az úgy volt kérem szépen, hogy még tavaly, a Golf Sportsvan nemzetközi bemutatóján hamarabb végeztem a kisebbik tesztkörrel, mint hogy a sajtótájékoztató kezdődött volna, viszont egy teljes nagy körre már nem maradt idő. De kiszúrtam, hogy a nagy kör érinti a La Garde Freinet nevű falut. Ebben, a valamikor tisztes földműves faluban nyaraltam kétszer is, 1993-ban és 1994-ben. Ugyanis néhai szomszédunk, a hazánkból a második világháború után emigráló, majd a világot körbejáró Nagy Pongrác – barátainak csak Pongi bácsi – valamikor a hatvanas-hetvenes években itt vett magának egy üresen álló parasztházat.
Nagyon bántuk, hogy egy nyúlfarknyival ugyan, de lecsúsztunk a Mazda Cosmóról, ami talán a valaha gyártott legszebb, japán kétajtós és élőben csak Mazda-sajtóúton látta pár kiválasztott, de kárpótolt minket a többi csoda. A Honda 360Z és S800 (ami önmagában egy kuriózum), a versenykész RX3-as Mazda, amely már 2011-ben is 35 éve volt versenyautó (aki hallotta a hangját a csarnokban, az nem feledi soha), de a Celica, az ős-Samurai és az akkor még félkész Hangyász vagy 240Z.
Túlzás nélkül állíthatom, hogy akkoriban, ott, abban a pillanatban egy igen-igen jó hangulatú rendezvény és társaság volt a körcsarnokban, egy pillanatra összeugrott egy sűrű, kemény masszává a mára felhígult, intrikákkal és szardobálással teli veterános-társadalom. Kár érte, daliás idők voltak ezek. Ha nem dőlt volna össze a későbbiekben minden, akkor valószínűleg megcsináltuk volna a korabeli utcakép-installációt, parkoló 613-as Vignale kupéval, E-Type-pal és AC Cobrával, de ez már csak örök álom marad.
thespeedhunters
Aki egyszer is járt már a Speedhunters.com-on tudja, milyen egy képileg kimagaslóan igényes autós portál. A fotóközpontú, de szöveges tartalomban sem gyenge oldal több autós szubkultúrát elégít ki egyszerre a rat caroktól a driftautókig. Instagramjukon ezt hozzák a tőlük megszokott minőségben.
harrismonkey
A brit autós újságírás egyik legzseniálisabb alakja, Chris Harris sosem vette komolyan a közösségi médiát. Az Instagram-oldalát ad hoc szerkeszti, egyelőre kevés lelkesedéssel, de ettől az embertől még egy árnyékban fotózott GTS-segg is feldob.
drewphillipsphoto
Az amerikai és a brit autós újságírás egyik lényeges különbsége a magyaréval szemben, hogy arrafelé nem az újságíróknak szokás megfotózni a tesztautót. Az autófotózás az angolszász újságírásban külön szakma, tele elismert alakokkal. Ilyen a Los Angeles-i Drew Phillips, aki a kaliforniai napfényt és a kiváló tesztállományt kihasználva pörgeti Instagram-oldalát.
A feladat valahogy így szólt: kéne egy gyilkos tesztút, ahol kijöhetnek az új CL72 Scrambler hibái. Egyszóval megbízhatóságtesztet akartak a Honda első terepet is bíró sportmotorjának, Ekins pedig talált egy erre alkalmas 1500 kilométeres utat a Baja California-félszigeten. 1962-ben járunk, mobil- vagy műholdas telefon még sehol, és a másfél magyarországnyi félsziget sem volt egy jól infrastruktúrált terület.
Mint kisgyerek a maradék, kihűlt répafőzeléket a süti megevése után, úgy tologattam magam előtt ezt a feladatot. Ha rágondoltam, máris émelygést éreztem gyomortájt. Még nagyon tisztán élt bennem az emlék, hogyan jött ki Dezső elejéből az a rühes blokk tavasszal. Hát nem könnyen.
Mitől bír ki hét évet egy akksi?
Az első használtautó-tesztem alanya volt a Totalcarnál a családi Avensisünk, amit lányom születésekor vettünk, 2008-ban. A cikkben ilyenkor általában van egy motortér-fotó, és nem panasznak szánom, de mi a francot lehet egy ilyenhez képalának?
Hát ezt:
Két hete jelent meg az a poszt, amiben Brian Shul történetét hoztuk le arról, hogy milyen is vagánykodni a világ leggyorsabb repülőjével. Azon kívül még két történet kering a neten, mindkettő hasonlóan érdekes, így most folytatjuk a sort. Előtte olvassák el a rövid technikai hátteret, ami segíti a sztori megértését.
Műsorkészítésnél (és most teljesen mindegy, hogy mozi- vagy TV-műsorról van szó) a gyártásvezető az egyik kulcsfigura. Kicsit igazságtalan vele a sors a rendezőkhöz, producerekhez képest, akik leginkább a rivaldafényben sütkéreznek, ugyanakkor mákja is van, hiszen ha valami pocsék lesz, akkor nagyon ritkán veszik elő a gyártásvezetőt. Munkája nincs szigorúan körbeírva és nagymértékben függ attól, hogy mekkora apparátussal (kellékesek, asszisztensek, stb.) dolgozik, függ a produkció mértékétől (hány helyszínen forgatnak, hány napig, hány emberrel), de alapvetően ő az, aki a logisztikai és koordinációs dolgokért felel. A jó gyártásvezető aranyat ér, hiszen sokszor – ügyes szervezéssel – rengeteg időt és pénzt spórolhat meg.
A mi gyártásvezetőnk Feri volt.
Nem az idő vasfoga
Talán emlékeznek, nemrég meséltem róla, milyen pusztítást vitt véghez nálam az udvarban Jancsi és Micike, a két árvaházi lelenc. Megrágott spojler, kicakkozott sárfogó gumi, széttépett rendszámtáblatartó, rojtos fényszórómosó szegélyezi útjukat. De a hozzám befutó levelekből, a kommentekből arra következtettem, hogy az olvasóink tudnak cifrábbakat is mutatni. És a mi olvasóinkban nem lehet csalódni, olyan képeket kaptam, amiktől először lefagytam, mint a ferihegyi informatikai rendszer, aztán a fejemet fogva, kényszeredetten vihogtam a fotókon. És rájöttem, hogy vagy olcsón megúsztam a dolgokat, vagy most jön még csak a java.
Korábbi posztunkban már elárultuk, hogy miről szól a Totalcar 15. születésnapi kiadványa és hol lehet megrendelni. Ugyan a Cafe Postnuclearban nem a szerkesztőség tagjai a szereplők, de ettől függetlenül őszintén öleltük keblünkre a képregényt, már csak a csodálatosan megálmodott, apokaliptikus bőrbe bújtatott autók miatt is. Persze vannak, amik végül nem fértek bele a történetbe, most ezeket mutatjuk meg.
Ha csak annyit mondunk el Bobby Rahal-ról, hogy 1977-ben Gilles Villeneuve-vel harcolt a Formula Atlantic bajnoki címéért és első Indy Car-bajnokságát 1986-ban nyerte meg, akkor már sejthetik, hogy nem egy mai csirkéről van szó.
És igazuk van, Bobby Rahal egy legenda. És mint olyan, tudja, hogyan kell meghajtani egy 1974-es RSR-t egy mai versenyen. Akár úgy, hogy becsúszik egy melléváltás is. Az öreg levegős pedig muzsikál, mintha nem lenne holnap. Nincs finomság, csak lézerprecizitás és motorhang, ami nem bödönből érkezik. Egészségükre!
Leggyakrabban a gyújtótrafókat szoktam hallani, hogy megadják magukat. Én kaptam a szerelőmtől olyan gyertyákat, amire azt mondta, hogy ezek nem készítik ki a csereperiódus alatt a trafókat.
Végre valami, ami gurul! Ez volt az első gondolat, ami átfutott az agyamon, amikor késő tavasszal egy kávé felett ülve kipattant fejünkből az ötlet, hogy járjunk utána a harciszekér-legendának. Magát a szerkezetet manapság leginkább a Hollywood-i filmekből ismeri mindenki, ezek nagy általánosságban elég pontosnak, akár hitelesnek is mondható másolatok. Csak éppen messze nem olyan mindennapi, megszokott dolgok voltak anno, mint ahogy azt mutatják.
Egy-egy ilyen szekér ugyanis hatalmas kincs volt. Rendkívül tömör, remek minőségű fából készült, gazdagon díszített ötvösmunkával (nem ritkán nemesfémből), elképesztő minőségben, árából egy kisebb falut lehetett volna vásárolni a római korban. Csak a leggazdagabbak engedhették meg maguknak, manapság a Bugatti Veyron hozzájuk mérve egy tucattermék. És akkor még nem beszéltünk a hozzáillő két- vagy négy lóról, melyek szintén kellően demonstrálták a tulajdonos tehetősségét. Harci szekérből nem volt sok, ha egy-egy összetört, azt addig javították, amíg lehetett. Az olyan szekérharcok pedig, melyek a nézők százezreit (!) vonzották a Circus Maximus-szerű arénákba pedig nagyobb eseménynek számítottak, mint ma egy Forma-1-es futam.
BJ Baldwin sikeres trophy truck versenyző, és hogy fenntartsa maga körül a hype-ot, néha forgat egy videót arról, hogy mit csinál a holtszezonban. Nehéz lenne felsorolni, hogy hány verseny van mögötte, de az talán még itthon is sejtet valamit, hogy kétszer nyerte meg a Baja 1000-et. Kár is szaporítani a szót, adják át magukat a videónak:
Amióta minden ember zsebében ott lapul az okostelefon és az információt megosztani sosem volt könnyebb, azóta szinte heti rendszerességgel kerülnek elő az autópusztító videók. Az indítékok jellemzően három csoportba oszthatók:
1. A vásárló/ügyfél elégedetlensége
Ez esetben az autóra leginkább sok pénzt költő ügyfél gondolja úgy, hogy a márka részéről nem a megfelelő bánásmódban részesült. Hogy vélt vagy valós sérelmek állnak a háttérben, az a mi esetünkben mindegy, a közös nevező minden esetben az, hogy nagy nyilvánosság előtt, lehetőleg a márkához köthető helyszínen okozzon látványos kárt az autóban. Ha kell, akkor akár többször is. Ezt leginkább az az üzletember maxolta ki, aki több autószalon előtt is szétverte M6-os BMW-jét, egyszer mi is láttuk. De vizsgáljuk csak meg figyelmesen!
Erős képek 5
Aki olvasta az előző Fortepan-összeállításokat, az nyugodtan ugorja át a bevezetőt, és csapjon a közepébe. Aki nem, annak röviden elmagyarázzuk, mi is ez.
Régi fotókat nézegetni jó, különösen, ha az ember történetet is tud kapcsolni hozzájuk. De mi van, ha megfordítjuk a sorrendet? Kollégáink történeteihez válogattam fényképeket, amik általában csak az évszám miatt kapcsolódnak a delikvenshez.
Erős képek 4
Aki olvasta az előző Fortepan-összeállításokat, az nyugodtan ugorja át a bevezetőt, és csapjon a közepébe. Aki nem, annak röviden elmagyarázzuk, mi is ez.
Régi fotókat nézegetni jó, különösen, ha az ember történetet is tud kapcsolni hozzájuk. De mi van, ha megfordítjuk a sorrendet? Kollégáink történeteihez válogattam fényképeket, amik általában csak az évszám miatt kapcsolódnak a delikvenshez.
Nem tudok haragudni rá, pedig néha megérdemelné...
Az autót imádom, fantasztikus a megjelenése, imádom a hangját és a motorját, de vannak megmagyarázhatatlan hibái.
Erős képek 3
Aki olvasta az előző Fortepan-összeállításokat, az nyugodtan ugorja át a bevezetőt, és csapjon a közepébe. Aki nem, annak röviden elmagyarázzuk, mi is ez.
Régi fotókat nézegetni jó, különösen, ha az ember történetet is tud kapcsolni hozzájuk. De mi van, ha megfordítjuk a sorrendet? Kollégáink történeteihez válogattam fényképeket, amik általában csak az évszám miatt kapcsolódnak a delikvenshez.
Aki olvasta az előző Fortepan-összeállítást, az nyugodtan ugorja át a bevezetőt, és csapjon a közepébe. Aki nem, annak röviden elmagyarázzuk, mi is ez.
Régi fotókat nézegetni jó, különösen, ha az ember történetet is tud kapcsolni hozzájuk. De mi van, ha megfordítjuk a sorrendet? Kollégáink sztorijaihoz válogattam fényképeket, amelyek általában csak az évszám miatt kapcsolódnak a delikvenshez.
Képzeljék el, hogy meztelenül fekszenek hanyatt, megkötözött kezekkel a hideg sárban. Mozdulni sem tudnak, a bokájukhoz kötözött kötelek másik végét pedig két hatalmas ló feszíti. Eleve nehéz innen nyerni, ha csak nem Machete a becenevük, de amikor a két mén lassú, komótos léptekkel elindul és önöket szépen, lassan egy kb. 20x20-as, négyzetes keresztmetszetű, kihegyezett gerendára húzzák rá az ánuszon keresztül, akkor valószínűleg üvölteni fognak. Nagyon.
Erős képek
Régi fotókat nézegetni jó, különösen, ha az ember történetet is tud kapcsolni hozzájuk. De mi van, ha megfordítjuk a sorrendet? Kollégáink történeteihez válogattam fényképeket, amik általában csak az évszám miatt kapcsolódnak a delikvenshez.
Pár hete az aktuális Hidegindítón dolgoztam, és szerintem ennek az egyik legérdekesebb része az Ezen a napon történt rovat. Október kilencedikén igazi gyöngyszembe futottam: 1999-ben aznap repült utoljára a Blackbird. És ugyan a TC főprofilja az autó, a SR-71 előtt muszáj fejet hajtani, hiszen kevés különlegesebb gép készült nála.
Tajvani túrámon végig azzal szívtam vendéglátóim vérét, hadd vezessem ezt vagy azt a kínai (tajvani) autót. Szoros volt a program, simán hülyének néztek, esetleg mindkettő, sosem tudom meg. Most viszont Óbudán futottam bele egy kínai autóba, ráadásul magyar rendszámmal. MG! Egy klasszikus brit sportautó... izé, szóval egy kis kínai szedán, de annyi baj legyen. Ez ugyanis egy MG Roewe S 350. Aznap nem úgy keltem fel, hogy kínai autót fogok tesztelni, csak Polaris Tibivel kajáltunk, és mellékesen megemlítette, hogy egy MG-vel van, ami nulla érdeklődést váltott ki belőlem, míg ki nem derült, hogy ez nem a régi, szar angol MG, hanem a fasza, új, kínai.
