"Ennyi volt a TCTV idei 10 epizódja. A jelek szerint leszünk jövőre is, sőt, állítólag talán olyan idősávban, amikor ébren is vagytok. Én szerettem a közös, klubhangulatú virrasztásainkat, de ha nappal kell dolgozni, azt is elviselem valahogy. Ha addig nem találkoznánk, akkor békari, buék."

Ezekkel a szavakkal búcsúzott Karotta a tavalyi Totalcar TV-évad végén és önök akkor még nem is tudták - ahogyan mi sem -, hogy valójában hogyan, mikor és milyen formában térünk vissza a képernyőkre. Elmerültünk a gyártás olvadt acéljában, beindítottuk beszélgetős műsorunkat, de most, az I'll be back - jegyében visszatértünk. Igaz, az időpont későbbre tolódott, de aki nem bírja kivárni, annak még mindig itt a megújult TV-oldal, ahol bármikor pótolhatja a lemaradást. Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy idén lesz belőlünk bőven és őrületes dolgokkal készülünk, az OMG-nél izzanak a processzorok.

Idei első műsorunkban bemutatkozik az Extrém Rutin-rovat, ahol dekoratív versenyzőcsajokat hívnak ki a Totalcar olvasók, Winkler fényévekben mérhető idő alatt próbál megtankolni egy pick-upot, Karotta pedig a jelenleg tán legjobb Opelt hajtja meg a versenypályán.

Jó lesz?

Megbizható munkatárs

Tiszta véletlenül vettük meg mert ott volt a piacon egy karc nélkül nagyon olcsónak tűnt(később kiderült hogy azért mert valaki már egyszer összetörte de hál istennek jól összerakták)

A leggyorSAAB

Az autó saját hibájából keveset kellet ráköltenem! A szervízköltségek elviselhetők, ha nem a Polárba járunk vele.

A legdögösebb Dacia

Haaaat, lenne mirol irni, (...) Hat ennyit a rosz oldalarol, ellemben ami jo benne az hogy imabom, a lanyok imadjak, ezzel az autoval csajoztam a legtobbet :D

Smeagol/Gollam, a törpe isten!  

Zastava után váltottam. Ezt nem is magyaráznám. Régi álom, nem elérhető áron.

Buligép!

Moszkvát 3 barátommal közösen vettük 40ezer forintért, csak úgy, poénból. Valaki becserélte szutyukira, szerintem nem volt normális.

2011. szeptemberében született egy poszt egy Ikarus 31-es és egy Mávag Tr 3,5-ös felbukkanásáról - bár mindkettő érdekes, kettejük közül utóbbi az unikum, olyanból ugyanis az az egyetlen restaurálásra érdemes példány az országban. Ha látták azt az írást, kaphattak némi fogalmat arról, micsoda vakmerőség azt a buszt restaurálhatónak nevezni,  hiszen szinte mindene hiányzik, ami busszá tesz egy vasdarabot, viszont amije megvan, azt a MÉH sem venné át, ugyanis a tömény vasoxid drágán alakítható vissza vassá, ezért túl nagy piaci értéke nincs.

Bontatlanul maradt meg, hétvégi házként

Igazítanunk kell a múltkori kijelentésünkön - az volt az egyetlen restaurálható busz. Most viszont a semmiből lett még egy.

Kiküldött világjárónk, Peka, ezúttal a Monaco Top Marque-kiállításon járt. Képeiből világosan kitűnik, ki az efféle kiállítások célcsoportja. Jó eséllyel nem a brit nemesi címek tulajdonosai, sokkal inkább az újgazdag, ízlésficamos üzletemberek és yuppie-k.

A Top Marque Monaco az egyre szaporodó egzotikus autókiállítások egyik legfényűzőbbje. Itt nem csak autók, hanem hajók, órák, ékszerek és egyéb luxuscikkek parádéznak az autók mellett. A milliomosok kiállítására Budapestről is aránylag olcsón eljuthatunk.

And when you slow down and relax, the Mégane is simply a nicer place to be and feels more special despite its humble roots. Yep, oversteer-obsessed EVO gives the nod to the front-drive Mégane.

The BRZ has shown moments of brilliance on the road, but often failed to hit the spot.

Henry Catchpole szavait bámulom meredten és kicsit megfordult velem a nappali. Tegnap éjjel Winkler és Karotta egy újabb - lázálomban szült - felkonfot ill. promót vettek fel az új TCTV-évadhoz (tudják, május 8., kedd), egy szusszanásnyi időre eltémáztunk arról az OMG stúdiójában, hogy mennyire jó volna érteni a Best Motoring videóját, az MX-5-GT86-BRZ-összehasonlítóst.



Mert az ugye nem csak (hogy Telós Bandi szavaival éljek) nekem és neki tűnt fel, hogy egy sok évig reszelt, hátsókerekes kupé megküzd az öregecske, 160 lóerős MX-5-tel, miközben a kis roadster keresztül-kasul libben a pályán? Mert ez a tény inkább a Mazda javára válik, mintsem az új jövevény előnyére...

Én is és Karotta is, valamint úgy nagyjából fél Európa újságírói, nagyon várjuk már a nemzetközi GT86-bemutatót. Természetesen a nagy lapok már túlestek a dolgon, innen-onnan szereztek autót, vagy éppen egy szerencsésebb – korábbi – terminust kaptak. Irigyeltük is egy kicsit őket és eközben folyamatosan figyeltük azt, hogyan reagál a szaksajtó a várva-várt hátsókerekes sportautóra.

Aki nem tudott ott lenni, aki nem bírja a napot és az aszalódást, vagy egyszerűen csak lusta volt, az most a GTG Stúdió jóvoltából bepótolhatja, sőt: élőben nézheti, mi történik a Millenáris Velodrom döntött oválján.

Kis szerencsével megláthatja, mit követ el Stasys Brundza vagy hogyan döngetnek az öreg, de fickós versenyautók- és motorok. Katt a play gombra, ha gond lenne, akkor ne legyenek restek és jelezzék a kommentablakban.

Jó szórakozást!

Nagyon készültem a Dögkeselyűs cikkünkre. Hónapokkal korábban elkezdtünk szervezkedni, és az elején csak titkon mertem remélni, hogy Cserhalmi György is igent mond a felkérésre. Kicsit szorongva, izgulva hívtam fel, ki tudja, mennyire mennek az agyára a különböző lapok újságírói, egyáltalán hagyja-e hogy elmondjam, mit is szeretnék. De ezt a projektet egészen fentről áldották meg (kösz Robby és Tibby), nem csak a jelenetekben szereplő autók gazdái, de Cserhalmi is első szóra igent mondott. Nem tudok elég hálás lenni érte.

Sajnos az nem jött össze, hogy az autós jelenetekkel együtt vegyük fel az interjút, így arról is le kellett mondanunk, hogy megörökítsük, ahogy megkergeti a Ladákat. De ez így talán jobb is volt, két napot is feldobott a dögkeselyűzés. Éreztem, hogy mindenki, aki ott lehetett mindkét forgatási napon, a saját, személyes rózsaszín felhőjén libegve ment tovább a dolgára.
 

Sági Elemérrel a WTCC Slovakiaringen rendezett hétvégéjén futottunk össze, hogy sok ezer hazai szurkolóval együtt drukkoljunk a magyar srácoknak. Mivel ő időközben háztáji beszámoló-emberünkké avanzsált, így átadom neki a szót. Hiszen egy kicsit talán mindannyiunk véleményét elmondja, akik látták, ami ott történt. Fogadják szeretettel.

Az első WTCC-futam Szlovákiában, a Slovakiaringen, a magyar határtól kőhajításnyira. Mi más lenne ez, mint egy újabb, kvázi hazai verseny a Zengő Motorsportos fiúk-lányok számára, ahol az Eurosport riporterei és a sorozat promóterei ismét a gatyájukba vizelhetnek örömükben, amikor meglátják a fanatikus magyar szurkolók tömegeit, kiknek köszönhetően egy fél szezonra való vágóképet és különböző spotokat tudnak rögzíteni egy nap alatt. Ezeket aztán hónapokig láthatjuk a képernyőn.

Sajnos nekünk (Rézmányi meg én) kimarad az idei OT-expo. Nem láthatjuk a legendás Ladákat, esélyünk sincs ott lenni a velodromon. Ez fáj, mert irtózatosan jó események, minden percét élvezni szoktam. Helyette marad a meló, húzzuk az igát. Nekünk most rossz.

Annyira rossz, hogy nagyon. Csütörtökön egy laza 19 órás utazást követően megérkeztünk Long Beachre, hogy a hétvégi RCX modellvásáron megmutassuk a nagyközönségnek a Dension-féle, iPhone/okostelefon által vezérelhető távirányító rendszert, a WiRC-et.

Szombaton már ezerrel dübörgött a show, dragsterek, short course truckok, sprint carok és eszetlenül szénné pimpelt autók adták a körítést (meg persze csajok) a bődületes mennyiségű távirányítású modellhez. Mindenféle egyéb eseménnyel is szolgáltak a szervezők, helyi hírességeket lehetett fotózni valahol, tombola, bemutatók, próbapályák várták a látogatókat.

Nem mondanám eseménytelennek a napot, teljesen berekedtem, annyit téptem a számat, mert aki csak meglátta, mink van, mindent tudni akart. Délután kicsit csillapodott a tömeg toszulása, mikor Balázs megbökött: Mad Mike! Mivel tudtam, hogy itt lesz az eseményen a Pimp My Ride-ból ismert szerelő srác, azonnal tudtam, kit keressek a sok nézelődő közt. Balázs persze azonnal előrántotta a fényképezőgépet, és csípőből tüzelt. Ahogy észrevette ezt a neves elektronika-buherátor, odajött hozzánk.

Balázs szabadkozott, hogy bocs, de ezt muszáj volt, azonban emberünk nem az a fajta, akit zavar, ha fotózzák. Viszont hangos hellóval köszönt, kezet nyújtott, majd megjegyezte: Hey guys, hallottam rólatok!

Ennél a pontnál azt hiszem sikerült olyan bután néznem, mint még soha. Oké, értem én, hogy ez nem egy Nürnberg méretű kiállítás, de az azért túlzásnak tűnik, hogy valaki külön kiemelte volna neki, hogy öreg, vannak itt ezek a srácok, és milyen klassz elektronikájuk van. Gyanakodtam, hogy ez valami szívatás lesz. Vissza is kérdeztem, hogy mégis, mikor? Gondolkodás nélkül rávágta, hogy olyan tíz-tizenöt éve. Na, jó, ez tényleg húzni akar minket. Aztán mit hallottál? –Hát hogy ilyen innovatív, újító cég vagytok.

Na, itt már leesett, hogy egyáltalán nem bohóckodik, csak nekem jött le lassan, hogy mikor meglátta a Dension logót, ő a korai, tényleg innovatív megoldások miatt híressé vált cégre gondolt, nem a mostani megjelenésünktre. Ez azért nagy dolog, akárki akármit mond. Természetesen megmutogattam, mit is tud a WiRC, hadd lássa csak, az innovatív szellem nem veszett ki a magyarokból, újabb világújdonságot tettünk le az asztalra.

Jópofiztunk még egy kicsit, aztán mindenki ment a dolgára. Igaz, hogy a kiállítás vasárnap bezár, viszont mi még itt leszünk Kaliforniában egy hétig. És azt megígérhetem, nem fogunk üres kézzel/memóriakártyával hazameni.

Véget nem érő gyermekkori emlékek

Körülbelül 4 éves koromban kezdődött. Apa Trabantjában, Samarájában, pedálos Moszkvicsban ülő boldog arcot látva, nagyapám - gondolva azt, hogy élvezni fogom, elhívott magával „Volgázni”. Ez bejött.

A végleg elgurult gyógyszer tipikus esete.

Veszel egy negyvenéves, nem induló, kis szériában (kb. 3900 db) gyártott olasz(!) sportautót.

Ceausescu bosszúja

Csak néha nem indult, kiszakadt a váltó, leszakadt a kipufogó, kilyukadt a tank, meg a főfékhenger átszakadás miatt elment a fék.

Jó autó, ha működik, nekem nem működött

Jobban gyorsul, több erő és dinamizmus van benne, mint a Suzuki Swift 1.0-ban!

Élményautó

Magyar szerelő nem kókányolt még bele, ellenben a német! Az elektronika siralmas - egyelőre - bár már elég sok mindent megcsináltam rajta (pölö az összes műszert újra kellett gombolni, hol a jeladó volt rossz, hol rosszul volt bekötve, hol meg nem is volt bekötve, a biztosítékdobozon meg annyi a szigszalag, mintha el akarták volna postázni valahova).

Új év, új OT Expo, új helyszín, új időpont, csak az autók nem újak. Valami állandóság azért kell a dolgok folyásába.

Renault-k, de nem átlagosak: R17 TS Rallye, A310, R4 Plein Air

Egy kép landolt a szerkesztőségi levelezőlistán, csak annyi volt a komment: gyanús, hogy ez az autó pórul fog járni.

Az Audiból úgy lógnak a csövek, mint súlyos sérültből az infúzió, katéterek és monitorkábelek. A párhuzam teljesen helyén való, mert aki elég filmforgatással kapcsolatos ismeretterjesztő filmet látott, már sejtheti, mit is szemlél.

Tudjuk egy ideje: John McClane most Budapesten adja drágán az életét (hogy pontosan mit, és mennyi időre zárnak le emiatt, azt megtudhatja innen). Illetve igazából  Moszkvában, de ez a mi sztorink szempontjából nem olyan fontos. A képen ugyanis nem egy orosz utcát, hanem a budapesti Vörösmarty utcát láthatjuk, még a vihar előtti csendben. Itt forgatják a Die Hard ötödik részének egyik jelenetét. Az Audiba éppen sűrített nitrogént fejtenek át, ami majd segít neki repülni. Az akár 200 baros nyomás csodákra képes, ha elsütik a padlóba épített dugóspuskát.

Aki látta a jelenetet, tudja, lázas autósüldözés zajlott az utcán, egy kék Sprinter után csapatott egy speciális páncélozott jármű, egy MRAP, becenevén Cougar. Az Audival rosszkor, rossz helyen voltak: a parkolóból kitolatáskor a száguldó MRAP elé vetődött, amely nem csak felöklelte, de a nagy ütéssel egy szaltóra is kényszerítette. Hogy a jelenet kellőképpen látványos legyen, egy patika állapotú kabrió Mercedesre pottyan rá a kivénhedt ingolstadti csataló. Információink szerint akkora volt a siker, hogy délután megismétlik a jelenetet, újabb Mercivel és újabb Audival.

Azok, akik látták az áldozatul esett Mergát, azt mondták, a szélvédő ugyan betört, de a szélvédő kerete csak egészen kis mértékben deformálódott.

Azt majd sajnos csak a filmből tudhatjuk meg, hogy kerülnek az amerikaiak és szövetségeseik (így a Magyar Honvédség is) által használt, (a speciális kiképzésű test formája, illetve maga a járműtípus eredetileg dél afrikai fejlesztésű), speciális páncélozott járművek Moszkva utcáira. Az MRAP Cougart Winkler már látta közelről is, de annyira titkos, hogy a belsejét nem fotózhatta. Az is rejtély, honnan szereztek MRAP-ot a forgatáshoz. Vagy csak ez is valami filmes trükk?

Az Indexvideó akciócsoportja természetesen a helyszínen volt.

Kipakoltuk a belét Sabccal előző este, az ülések, a kárpitok, a szőnyegek, a zajszigetelés, mind bekerültek a raktárba. Kívülről is lebontottunk mindent amit lehetett, és nem befolyásolja a működést: lökhárítók, krómdíszlécek, szellőzőrostélyok. Egyszer szentségelt Sabc, amikor a tetődíszléceket kellett leműteni a helyükről, mert a jobb oldali nem akarta megadni magát. Feszegetésre hajlik, törik, maradt az ima és a sok cigi. Végül lejött. Ennyivel is könnyebb dolga lesz Csabinak.

Being second is to be
the first of the ones who lose.

Mögöttünk a hosszú munkahét, jöhet a megérdemelt pihenés, éljen május elseje, satöbbi. Biztosan szép és magasztos ünnep a munka ünnepe, jómagam mindig is hülyeségnek tartottam, reformátusként még vallási alapon sem mozdított meg bennem semmit.

Életem egyik legszomorúbb (ha nem legszomorúbb) napja ez. 1994-ben ezen a napon szenvedett halálos balesetet Ayrton Senna da Silva. Az az ember, aki halálában is akkora volt, hogy megtette azt, amire semmilyen szent, politikus vagy ember nem volt képes. És jó eséllyel nem is lesz soha.

Egy pillanatra megállította a világot.

Éppen csak annyira, hogy mindenkin átcsapjon a fájdalom hulláma. Az amelyik az utolsó volt életében, egy olyan film stáblistájaként, melyet soha senki más nem képes leforgatni. Még a BBC sem.

Május elsején én nem ünneplem a munkát. Május elsején én emlékezem és köszönöm a sorsnak, hogy egy korban élhettem vele.

Nekem - és sokunknak szerte a világon -  te voltál, maradsz és leszel a legnagyobb. Gondolunk rád, bajnok!

Kedden lesz Ayrton Senna halálának 18. évfordulója.

A márkahű

Éhező mű-cabrio 

Első autó volt. Kabriót akartam, meg hogy keveset fogyasszon, kinézet még 18 éves koromban, az nem érdekelt.

A Kéjenc

Hazaúton esőben egy pirosnál sem tudtam úgy elindulni, hogy a kerék ne pörögjön ki. Nem tudom, a km valós volt-e benne, de 16 évesen még a gyári gyorsulási értéket produkálta. 0-100km/h - 9mp.

Szürke ciklon

Két ax után valami nagyobbra vágytam. Régi vágyakozás volt a bx, 16 évvel korábban két bx is volt a családban és csak arra emlékszem, hogy imádtam őket, és a BX mint fogalom beleégett az agyamba, a kényelmével, nagyságával, és az akkor még gyerekfejjel bolondosnak és szórakoztatónak ható le-föl mozgásával;)

A lomha orrszarvú

Nagyon jól mutatott a küszöbön a POWERED BY MERCEDES BENZ felirat. Ez aztán mindenkit a teljes értetlenségbe taszított. Addig OK, hogy Mercedes de akkor hol a csillag?

Türkizkék, de szeretjük...

Bubika céltudatos keresés eredménye: nagyobb fészekalj gyerekhez hat személyes, olcsón üzemelő, és időjárásfüggetlen autó kellett.(...) Családunk egyetlen aknás garázsát látogatva rájöttem, ilyen keskeny autónk még nem volt (beleértve a Marutit is), Vagy a jobb oldal állt az aknadeszkán, vagy a bal :)

Kétféle nap létezik egy férfi életében. Amikor autót vesz, meg amikor nem.

Az autóvevős: ünnepnap. Hetekig, hónapokig szokás készülni rá, mint egy rendes esküvőre. Tétova keresgéléssel kezdődik, gondolatban ízlelgetjük a szóba jövő típusokat, teszteket olvasgatunk, fórumokban veszünk el, de leginkább csak a használtautós oldalakat túrjuk. Krónikus esetekben figyelőket állítunk be a hahun, a mobilén, a scouton. Ha azon kapjuk magunkat, hogy hajnali kettőkor még a leboncoint lapozgatjuk, vagy a szerb használtautós szájtokat, már érdemes szakemberhez fordulni.

Van köztük egy kakukktojás

De amíg vissza tudjuk szorítani a kórt napi egy-két percre, amíg aznapi primadonnánk homályos fotóin elmélázunk - nevezzük légzésgyakorlatnak - nincs ok az aggodalomra. Évekig stabilan lehet tartani ezt az állapotot, a mellékhatások minimálisak. Hetente egy-két link a haveroknak, gyakorlatozzanak ők is a monitor előtt, néha egy kis szorítás a mellkasban, ha nagyon jónak tűnik az ajánlat, ennyi.

Ezek a Hiace-ek most már tipikusan tizenkét-tizenhét évesek, mondhatni, kivénhedt csatalovak. Nem kímélte őket a sors, még kevésbé a hírük, miszerint elpusztíthatatlanok: a tulajdonosok sok százezer, sőt, mára talán millió kilométeren át próbálták a földkéreggel egyenlővé tenni őket. Még a híresen alulfinanszírozott, mentőszolgálatos ölést is kibírták, ha a kemény rugózás miatt szenvedtek is bennük a nyílt töréses balesetezettek.

Buszkivitel

Múltkori beharangozó posztunkban említettük már, hogy a nyeremény Mini mellett tartogat még meglepetéseket az idei OT Expo. Egyrészt itt lesz minden gyerek kedvence, Doki a Verdák c. animációs filmből. A csodásan restaurált Hudson Hornet Győrből érkezik. És ez még mindig nem a nagy durranás.

A Totalcar Facebook oldala érezhető vérátömlesztésen esett át a napokban, köszönhetően annak a nagy, össznépi összefogásnak, ami a TC-Indafotó között jött létre. Jelenleg egy száguldó Ford S-Max-ból készített remek, éjszakai fotója tölti ki fejlécünket, de ez változhat.

Ehhez nem is kell más, csak egy 851x315 méretű fotó, vagy egy olyan kép, melynek kivágása megfelelhet és kötődik hozzánk, jellemzi ezt a sokszínű, autóbuzi társaságot. Ti, akik naponta idejártok már jól ismertek minket, de ti is, akik most vagytok itt először, nektek sem kell hozzá sok idő.

Ha úgy gondolod, hogy van egy jó képed, amely felkerülhet a fejlécbe, akkor ne légy rest, töltsd fel erre a linkre kattintva (vagy add neki a timeline totalcar penge verdak tag-et), rakd be ebbe a gyűjteménybe (indafoto.hu/gyujtemenyek/timeline) és ha olyan, akkor mi szívesen díszítjük vele oldalunkat.

Go for it! Várjuk!

Körülbelül 30 éves autóbuzi ön? Egyáltalán, szereti ön az autóversenyt? Egy könnyű teszttel megtudhatja. Figyelem: Diebels Alt, Klaus Ludwig, Roberto Ravaglia, Evo1, Hans Stuck, Nicola Larini, V6 Ti, Manuel Reuter, Cliff, Johnny Cecotto, Alessandro Nannini, Avus.

Ha ezek a random szavak eszükbe juttatták a 80-as, 90-es évek egyik legjobb pályaverseny-sorozatát, akkor hátradőlhet: a vérében akad némi benzolgyűrű. Ha netán túl fiatal lenne mindehhez, elég, ha tudja: azokban az időkben a DTM (akkor még Deutsche Tourenwagen Meisterschaft) nem csak az Audi és a Mercedes kétcsapatos homokozója volt, nem dolgozott fél tucat pilóta azért, hogy egy közülük nyerjen és bajnok legyen. A DTM aranykorában legendás nevek és pályák, semmitől vissza nem riadó zsenik, a kormány maestrói taposták szélesre az utat a megannyi túraautó-bajnokság számára.

Aki nem indult a DTM-ben, nem számított. A DTM volt a minden, a csúcs, nézők százezrei vándoroltak futamról-futamra, vért akartak és csatát. Kaptak is. Ki tudná feledni a lángot köpő 155 V6 Ti-ket? A csodásan csúsztatott E30 DTM-eket vagy a dörgő és könyörtelen 190-eseket vagy C-Klassékat, a lapos Calibrákat? Az idők, amikor a 300-400-450 lóerős teljesítmény már megvolt, de a leszorítóerő és az aerodinamika még pelenkában járt a maihoz képest. Gyors, csodás és veszélyes.

Klaus Ludwig volt a Mercedes-isten. Ő még Zakspeed Caprin kezdett, már akkor veteránnak számított

1984-ben az a Volker Strycek lett az első bajnok, aki ma az Opel OPC-részlegét viszi, mindennek már 28 éve. Huszonnyolc! Az alatt megszületik és megnősül a férfiember. Persze az utóbbi években kevésbé exponált a bajnokság. Amióta az Opel kiszállt, csak az Audi és a Mercedes botrányai miatt hallani néha róla. Na, de most!

Most úgy tűnik, visszatér a régi fényesség pár fotonja és újra összecsap a három nagy német gyártó. Méghozzá nem csak odahaza, hiszen futam lesz a remek Brands Hatch-en, Valenciában és a trükkös Zandvoortban is.

Tomcyk, Ekström, Scheider, Priaulx, Farfus, Coulthard és a többiek: ez a DTM jövője, amit mindennél jobban várok idén. És 12 nap múlva a Hockenheimringen már felugatnak a több mint 470 lóerős V8-asok, és megadják az esélyt arra, hogy húsz év múlva ilyen tökéletes videó készüljön arról, amit ma - 2012-ben - úgy hívunk: a DTM második aranykora. (Már csak kéne találni egy elérhető csatornát, ahol nézhetem...)

És a folytatás:

Kedves hölgyeim és uraim, tisztelt trolljaink!
Eljött az idő, ütött az óra. Nemsokára újra képernyőn a Totalcar és ezzel kapcsolatban egy remek ötlet jutott eszünkbe.
Egy a bibi, hogy elég későn.

Persze ez még egyáltalán nem riaszt vissza minket attól, hogy közzétegyük felhívásunkat. Nem kell megijedni, követelmény csak egy van, ellenben a buli gigantikus.

Megboldogult celeb-autóztatós rovatunk már a múlté, helyette egy kimerítő brainstorming végén kiesett belőlünk a Rémálom Rutin vagy Gyilkos Rutin rovatcím alatt futó (a szavazás még zajlik) ügyességi verseny-ötlet. Természetesen belterjes munkacíme nem ez, de a Pajzán Parkoló talán nem annyira képernyőképes megnevezés.

Hogy miről lenne szó? Nagyon egyszerű: csapatni kell egy általunk kialakított ügyességi pályán csajok ellen a jól ismert MX-5-ösökkel. Egyenes kieséses a verseny, négy páros (azaz nyolc versenyző) részvételével. Rutinnal rendelkező, kamerától be nem fosó autósok előnyben. És a feltétel?

Holnap reggel kilenctől délutánig tart a móka, csak olyan férfiak (srácok, bácsik) jelentkezzenek, akik szabaddá tudják tenni magukat erre az időre (Budapest, Cinkotai út, Volvo-telep) és érzik magukban az elszántságot arra, hogy megmutassák a csajoknak, merre hány méter. Az ellátás és a buli garantált és akad egy kis ajándék is.

Négy (plusz egy tartalék), azaz öt jelentkezőt keresünk, akik pár soros bemutatkozó levelét (fotó is jöhet) erre az e-mailcímre várjuk. Ahogy meglesz a létszám, lezárjuk a jelentkezést (itt a posztban jelezzük majd).

Ha ön holnap ráér és úgy gondolja, hogy érdemes egy napra betekinteni abba, hogyan készül a műsor ill. ha viszont szeretné magát látni a színes dobozban, akkor ne habozzon, ez a sok, rosszarcú ám vidám ember önre vár. Köszönjük minden jelentkezőnek, a kiválasztottakat értesítjük!

Tatra nezná bratra

Az autó igényes, sok saválló és króm betétje emeli a kellemes közérzetet, ugyanakkor mindig ott van az öröm mögött az üröm is, hiszen a központi zár olyan csehszlovák "fejlesztés", ami egy ajtót mindig nyitva hagy, biztosítva ezzel az esti sétának beillő körbejárást - a vállalati sofőrök testmozgása ezáltal biztosítva volt.

Álomból rémálom

Az autó 3 év alatt 3 kasznisnál járt, az első egy Budapesti kasznis volt, aki szétszedte az autót de sajnos valamiért nem volt kedve tovább csinálni a munkát, így keresni kellet valakit aki tovább csinálja.

Műszer

A magyarországi utam után viszont rájöttem, ott fél év alatt darabokra esne, annyira rosszak ott az utak, minden csörgött zörgött rajta.

Ityu minidg mindenhol elmegy!

Nagyon tetszett, keveset evett, dinamikus is volt, de eladtuk. Ugyanis a Trooperünk nem rendelkezett honi papírossal, amit a rend éber őre nem kevés pénzzel jutalmazott.

Mit szerethet az ember egy Land Rover S.III.-on?

Talán azt, hogy három hétig állt a minusz harminc fokban, s mikor reggel nem indult Anya Mercije, Apa Range Roverje, az öreg zokszó nélkül indult, megmentve a családot a kínos elkéséstől.

Hát ezt is megértük. Családunk mindenkori biztos tartóoszlopa, a feleségem 190-es Mercije, máshogyan mondva - az „újautónk” is megérte a félmillió kilométert. 432 ezerrel vettük 2006 márciusában, tehát mi tettük bele a gyűjtemény közel egyhatodát.

Így nézett ki vételkor a Fehér úton, hóeltakarítás után. Gyári fény, nyomott orr

Szar meló, de valakinek ezt is meg kell csinálni - szoktuk mondani az ilyen és hasonló rendezvényekre. Valahogy úgy szólt a meghívó, hogy gokartozás Rob Huff-fal, ami további kérdezősködés nélkül is elég volt Pistának és nekem. Egy kis fedett pályás kergetőzést fűnyírómotoros kilapított bevásárlókocsikban azért el lehet viselni egy darabig, ha nagyon muszáj. Ha még el is lehet beszélgetni a túraautó-világbajnokság jelenleg vitán felül legerősebb csapatának azzal a pilótájával, aki a nehéz kezdetektől a Chevrolet-nél húzza az igát, még éppen belefér a tűrésmezőbe. (Humor alert, trollok kíméljenek!)