Unlimited Hydroplane. Nem hangzik rosszul, hiszen ami tartalmazza az Unlimited-szót, az valószínűleg csak valami olyan lehet, amihez épeszű ember hozzá sem szagol. A H1 Unlimited az APBA (American Power Boat Association) királykategóriája. És mint olyan, meglehetősen gyors. Annyira, hogy a vizet, mint közeget csak meghajtásra és kormányzásra használják ezek a csónakok, nem lebegésre. Menet közben ugyanis csak a kormánylapátok és a siklótest csak akkora része van a vízben (sőt, utóbbi sokszor inkább csak a felszínén), amelyre a meghajtáshoz és kormányzáshoz okvetlenül szükség van. Ezért ezen csónakok közegellenállása nagyon alacsony (a víz hatszázszor sűrűbb a levegőnél).

A turbinás meghajtást sokan keverik a sugárhajtóművessel, pedig a kettő nem ugyanaz. A H1 Unlimited hajók turbinái között a Lycoming T55 L7C a leginkább közkedvelt, ilyen hajtja pl. a CH-47 Chinook helikoptereket is. A turbina - eltérően a sugárhajtóműtől - nem a fúvócsőből kiáramló nagysebességű gázokkal mozdítja a hajót, hanem egy osztóművön és meghajtótengelyeken keresztül mechanikus kapcsolatban van magával a hajócsavarral. Ami fúvócsőnek látszik, az valójában csak hatásos hőelvezetésre szolgál, hiszen 700-750 fokon üzemel egy ilyen. A hajócsavar önmagában 30 ezres fordulatszámon forog, nem csoda, hogy darabja 15 ezer dollár. Tonnányi vizet kavar meg és juttat a levegőbe. A pilóta egy masszív bukókeretben ül, a kabinból a jó kilátást az F16-os vadászgépekével megegyező ultraerős plexi biztosítja. Közötte és turbina között egy vaskos repeszvédő fal húzódik, ha netán a Lycoming megadná magát és szétrepülne.

A csónakok 28-32 láb hosszúak, a fent említett biztonsági berendezéseknek is köszönhetően a súlyuk minimum három tonna, a turbina 3000 lóerő körüli teljesítménye pedig 330-350 km/óra sebességig gyorsítja őket. Egy-egy futam átlagsebessége 210-260 km/óra körül alakul. (Monzában 245-250 km/óra a körönkénti átlagsebesség egy Forma-1-es futamon, igaz, a H1-es hajók maximum öt kört tesznek meg.)

Chip Banauer 12-szer nyerte meg a bajnokságot, ő vezette a legendás Miss Budweiser-t és ő mesél ezekről a csónakokról itt:

Mondanom sem kell, hogy Chip pár komoly bukás után 1996-ban visszavonult, de a H1 Unlimited kategória azóta is él és virul, ha lehet, még több modern technológiát felhasználva a minél magasabb sebesség elérésének érdekében. Alumínium, szénszálas műanyagok és titán, ez a vízi Forma-1.

Egyszerűnek tűnik? Mert nagyon nem az. Küzdeni kell az ideális ívért (nyilván a belső az), kezelni a turbinát, figyelni a hőmérsékletét, mindeközben rohadtul figyelni a többi hajót és persze kerülni azok farvizét. Mindezt ilyen tempó mellett. És végre elértünk ide, nézzék meg és emeljék kalapjukat ezek előtt az őrültek előtt, mert ez nem gyorsított felvétel, ez ilyen.

Digó limó (Aki már olvasta az eddigieket, ugorjon benne az Elvtársak, elvtársnők bekezdéshez ;)

Gyönyörűséget foltot sikerült csinálni rá, amikor lekerült a kocsi, a műszerfal elég vehemensen tiltakozott, olyan lámpák is elkezdtek világítani, amiről nem is tudtam, hogy léteznek.

Úgy ültem neki az első galantos posztomnak, hogy megírom a sztorit az autóvásárlás első pajzán gondolatától a jelenig, amikor már néhány hónapja használom az autót. Nem sikerült. Túl göröngyös volt a Galanthoz vezető út, és a vétel utáni eufóriát követő eseménysorozat még annál is kacifántosabb, nem fér el annyi betű egyetlen blogbejegyzésben. Ez se lesz rövid, de már nem akarom félbe szakítani. Hátra lehet dőlni, reccsenteni egyik tökmagot a másik után, és örülni, hogy mindez mással történik.

Így vettem. Jobban nézett ki, mint amilyen valójában volt

Hogy az önfeledt kárörömbe mégis belerondítsak, muszáj leszögeznem, sőt inkább behajtanék egy önmetsző lemezcsavart az üzenettel, hogy még mindig imádom a Galantot. Egyszer majd talán kifejtem bővebben, hogy mennyire lehet szeretni a szar autókat, de most nem ez a lényeg, és igazából annyira nem is szar a Galant. Menni vele nagyon jó, csak a génjeiben van egy-két selejt.

Száguldó harckocsit már láttam. Igaz, csak videón, de láttam már. Nagy tempóról nagyot fékező harckocsit is (mellesleg zseniális vírusvideó, a holland hadseregnek tuti nem volt még ennél virulensebb filmje):

Láttam már olyat is, hogy tankkal ütköztek neki más járműnek, de a legszebb talán ez, amikor a harckocsizó bajtárs benézi a stoptáblát:

De olyat, hogy egy lánctalpas harckocsival (pontosabban egy BMP páncélozott gyalogsági harcjárművel), gyorshajtás miatt árokba essenek, még soha. Többször is visszanéztem, mert nem akarom elhinni, hogy ilyen pikk-pakk be lehet vele csúszni a dzsindzsába. Remélem nem lett nagy bajuk a tetején utazóknak, ha egy ilyen dög rágurul valakinek a lábára, azt nem lehet egy mikiegeres sebtapasszal elintézni. Volt is elégedetlenkedés az utasok közt, az mondjuk nem teljesen világos, kit is akart volna lelőni a méltatlankodó katona, a saját száguldozó sofőrjét, vagy a személyautó vezetőjét, aki az utolsó pillanatban húzódott le, de szerencsére káromkodáson és lökdösődésen kívűl más nem történt:

De néha a porschés is. Meg a passatos phaetonos. Sőt, olykor autó se kell hozzá, hogy ugyanebből a halmazból kerüljön elő valamilyen jelző, mondjuk a cinikus. Könnyed péntek délutáni parasztnéző, mert nem csak videókat kapunk, de olykor ilyen képeket is, pár sor körítéssel. (Meg mostanság amúgy is rendre megkapjuk, hogy feljelentgetős faszok lettünk, akkor meg már nyomjuk fullba.)

A pécsi Árkád parkolója Krisztián fotóján

Szégyenérzettel kevert izgatottsággal jártuk be Japán újdonsült szellemvárosait a monitor előtt. A helyszín a Fukusima prefektúra, egy nagyjából két Békés-megye nagyságú közigazgatási terület, amelynek nevét Japán történelmének legnagyobb földrengése óta ismeri a világ. A földrengésnek kereken négy éve, Fukusimában ma áll néhány magára hagyott település, benne rengeteg magára hagyott autó a magára hagyott utcák magára hagyott házainak udvarán. Csodaszép és romos otthonok előtt szép és kevésbé szép autókat nő körbe a méteres gaz.

Egy ritkaság, egy magányos VW Beetle Namiében. 2014 augusztusi fotó

De tényleg, micsoda dolog már. Az ember csak békésen gurul, erre meg rádudálnak. Micsoda viselkedés ez? Hová lesz ez az ország így?

Azt hiszem, itt az ideje, hogy mozgalmat indítsunk: senki ne dudálhasson csak úgy a zárt villamospályán tekerő bringásokra. Még a végén szívrohamot kapnak. Há nem? Há de.

Van egy örökérvényű igazság Hollywoodban: semmi sem igazi.

Éppen arről beszélgettem egy amerikai barátommal, hogy ő szereti a Halálfos Iramban sorozatot, én meg utálom. Az autók -  szólt az érv, az én érvem meg az, hogy a sorozat mindannak a szépségnek és technika iránti alázatnak a megcsúfolása, amit mi autó és/vagy motorbuzik a járművek iránt érzünk. CGI van ebben, nem autó - és a legfájdalmasabb az, hogy felesleges rajoskodás és elmebeteg víziók nélkül sokkal többet ki lehetne ebből hozni, ha a producereket/rendezőt tényleg érdekelnék az autók. 

A szerethető UFO

Rájöttem az autó talán legnagyobb hibájára: nem lehet tőle racionális érvek mellett megszabadulni. Egyszerűen megy és az üzemanyagon, kopó alkatrészeken kívül nem kér semmit.

A Totalcar-olvasó igazi polihisztor. Egy pólóért és sapkáért rapet ír az autójáról, egy gyurmabérletért feladja minden gátlását és testépítőpózokba vágja magát, megsüt bármit, és az alvó asszony sincs tőle biztonságban, ha megérzi a konc szagát. Aztán ha kell, nem csak őrült, de kreatív is. Rajzol, szerkeszt, farag, ahogy azt a naptáras hiénánál.

Íme a nyertes pályaművek, avagy tessék egy félkész Totalcar Kalendár:

Chopitrz

Ady Endre tökéletes tesztpilóta lett volna az új Corsához, csak a Harc a Nagyúrral című verset kellett volna kicsit átírnia, és az Opel navigációját helyezni a disznófej-középpontba. Ha pedig még nem látta, hogyan próbálják átverni a Becsületesneppert német kollégái, ezt a műsort kifejezetten önnek forgattuk!

Új GT 2016-ra, új Focus RS összkerékkel, 170 lóerős Fiesta ST, illetve az európai Mustang - minden itt köröz, mozog, még a szagukat is érezni. Így nyomasztja standszomszédait a Ford. Azt kell mondanom - egész hatékonyan. Videó a Ford standról, Genfből. Aki beszél: Johnny Herbert ex F1-es pilóta és SkySport F1-szakkommentátor.

Vissza kell szívnom, amit néhány hete, a GT-R LM Nismo, a.k.a. száguldó tacskó bemutatója után írtam a Nissan idei Le Mans-i terveiről. Provokatívan trollkodásnak minősítettem az elsőkerekes versenyautójuk beharangozását, hiszen ők kezdték a provokációt, azzal, hogy elsőkerekesnek nevezték az akkor még összkerekesnek tűnő autót. Most már kicsit többet tudunk a gépről és a tervekről is, ideje árnyalni a képet. Lehet, hogy egy kicsit komolyabban gondolják, mint elsőre hittem.

Vannak szögek, ahonnan egész jól néz ki

Egy brit infografika landolt szerkesztőségi emailjeink között. Ami azonnal megosztotta a társaságot. Az egyik oldal szerint marhaság, ha összesen 370 ezer autót lopnak el, kizárt, hogy olyanok legyenek a top ötben, mint az RS4, meg a BMW M3. Egyszerűen nem jön ki a matek. Aztán van, aki abban hisz, hogy a britek olyan gazdagok, hogy simán kijöhet, náluk annyi menő kocsi van. Én az előbbiek közé tartozom, ezért guglizni kezdtem.

Kattintásra teljes méretben látható az infografika

Önazonos látványtalan őszinte nyugalom

Sokan kérdezik, hogy hogy lehet egy ilyen öreg szarral járni. Ugyanakkor, ha már beülnek, sokak szerint "kellemes". Valójában egy rettentő unalmas autó.

A Google-hirdetések érsebészi pontosságú targetálása néha még engem is megijeszt.

Éppen elmélyülve dolgozom, talán pont a kettes Mégane hibajelenségei után túrom a fórumokat az aktuális használtteszthez, van mit olvasni, de egyszer csak beúszik a képbe jobbról egy 02-es BMW. Majd egy MkII-es Escort. A Velvet nem tud akkora csillagokat rajzolni a címlapfotóira, amelyek jobban vonzanák a tekintetemet. Az életben nem kattintottam még hirdetésre, pedig akkor kezdtem a netezést, amikor menő volt a 14,4-es modem, és lassan öt éve dolgozom kontentgyárban. Most nem bírom ki, az istenverte Marktplaats megtalálta a mikrorepedést az atombunkerem méteres vastagságú vasbeton falán.

Bár már messze nem tartom olyan innovatívnak és elragadó látványvilágúnak a Top Geart, mint mondjuk 5-6 éve (a technika fejlődése ma már elérhetővé teszi a grandiózus képek készítését szinte mindenkinek), de még mindig úgy gondolom, hogy a legnagyobb hatású és kategória- valamint trend-teremtő autós műsor. És az is marad, amíg másfél milliárd nézője van minden egyes epizódnak. Nincs már akkora húzása, mint régen, sok ötlet ismétlődik, néha saját farkába harapó kígyóra emlékeztet és az egyes versenyek túl sokszor keltik az emberben a déja vu-érzést. De mindegy is, mert valójában olyan kevés, jó, nemzetközi szinten is jegyzett autós újságíró van ebben az autós szakmában (egy kezemen meg tudom számolni azokat, akik munkáját rendszeresen követem, de ez lehet csak az én hibám is), hogy mindenképpen figyelni kell arra, amit a három, öregedő zseni mond és csinál (akik mindemellett egészen elképesztően jó könyveket is írnak, azokból ismerni meg igazán őket).

- Szóval a csajnál nem volt pénz, aztán mondta, hogy máshogy is megoldhatjuk – Yussef hevesen dugdossa a mutatóujját a másik kezéből formált lyukba. Az asztaltársaság röhög, én hüledezek, majd egymás szavába vágva lökik a történeteket. Nem értették, hogy miért akarok a helyi taxis szubkultúráról írni, állandóan valamilyen hivatalnokot, vagy rendőrt sejtettek bennem, de miután lerázták a gátlásokat, egész kedélyesen viselkedtek. Taxisofőr, oktató, szerelő, na meg persze kibicek, így alá is merültünk a 200 forintos viteldíjak világába.

A megbízhatóság mintapéldánya

Átültem az Accordba és megmozgattam a váltót. OTT ELDŐLT MINDEN, de nem szóltam senkinek.
Munkatársam is beült és hasonlóan kezdte. Rám nézett... tudtam mi játszódik le benne, hiszen 1 perccel előtte én is átéltem.

Kétezres évjárat, négy légzsák, ABS. Csikós hetekig büntetett verbálisan, jól célzott mérgezett nyilakkal, mert elhagytam a közös egyházunkat, és meg mertem venni a szerkesztőség legfiatalabb autóját: egy olcsó, lepukkant, elárvult cápa Galantot. Ám egy autóvásárlásnál sosem az a lényeg, mi lett a vége, hanem hogy miként, hogyan és miért jutottunk el odáig.

Elvakított a szépsége

Mit vettél, mit vettél? Mindig ezt a halálosan unalmas kérdést teszik fel. Lehet meghökkentő kotvány, dermesztően rossz hírű betegágy, automata SUV vagy akár dízel Alfa, maga a tárgy semmiség a motivációk súlyához képest. Persze, jó móka szívatni a haverokat, úgysem találják ki, mit vettünk: ilyen helyzetekben én is sokáig csak az autót néztem: mit tud, mennyire kívánatos, megérte-e. Sokszor ingattam a fejem, nem értettem, briliáns elméjű, racionális gondolkodású, nálam sokkal nagyobb szaktudású emberek hogyan vehettek ilyen reménytelen vackokat. Most már megbántam a sok huhogást, belátom, vak voltam, a tárgyak lényegtelenek.

December 24-én általában az angyalok járnak köztünk, de 69 évvel ezelőtt a földre pottyant egy bizonyos Ian Fraser Kilmister is. A szép arcúnak bajosan nevezhető angol fiatalember aztán Lemmy néven hódítja majd meg a világot, és umlautot tesz a rock'n roll zenekara nevébe, hogy még gonoszabbul hangozzék. Akinek valami csoda folytán kimaradt volna a Motörhead, az kezdje itt a művelődést (természetesen ordenáré közhely a Motörhead kapcsán csak az Ace of Spades-t és az Overkillt emlegetni, de a fiataloknak valahol el kell kezdeniük, szóval annak jó lesz - Pista):

Veszettül erős ragasztóval dolgozhatnak annál az illetékes szervnél, ahonnét ehhez a táblához intézték a szalagot. Annak a két piros foltnak a folytatása nemrég még egy fektetett x-et formált, az útlezárások egyetemes szimbólumaként takarta ki Solymárt, mint uticélt. Az út már megnyílt, és a táblát az utolsó betűig sikerült felszabadítani: ott valahogy elfogyott a lendület. 

Buszról lőttem, telefonnal, azért ilyen

Akad közös pontjuk: vicc mindkettő. A különbség a poénban rejlik. Mert csak az egyiken lehet őszintén nevetni.

Végre közeleg március eleje, nem kell tovább tűkön ülniük, rövidesen megtudjuk, mi lett a 2015. Év Autója, 2-án, a Genfi Autószalon előtti este mindannyian tudni fogjuk. Én mindenesetre még nem is sejtem, melyikre szavazok, ahhoz ülök majd egy napot, táblázatokat készítek, szétrágok néhány ceruzavéget, majd rövid riportokat írok a COTY honlapjára - az Év Autója zsűri nem a magyar állam, itt bárki egyet kattinthat, és láthatja, mi történik a színfalak mögött. A nyertesre várás nagy izgalmában valószínűleg sokaknak kontakthibás lett a memóriája - bevallom, fejből én is csak második nekifutásra tudtam felsorolni a végzősöket - ezért most megint leírom, mely hétből választunk:

- BMW 2-es Active Tourer
- Citroen C4 Cactus
- Ford Mondeo
- Mercedes-Benz C osztály
- Nissan Qashqai
- Renault Twingo
- Volkswagen Passat