Sok kreténség lóg már a szerkesztőség falain. Nem készült leltár, szemre Winkler magasan ver mindenkit a Skinmaker oldalpárjával, az ezredfordulós dedikált BB Pongó-képpel, de a friss év képalájában és a dzsipszi Csikósban is van húzás. Utóbbi kettő Pista műve. Szóval van hova tévedni a szemnek, ha megszakad a gondolatmenet, de egyvalami még hiányzik: egy saját naptár.

Az egymás nyakát szaglászó kopaszok volt már? Részlet a Winkler-sarokból. #szerkesztoseg

A photo posted by Totalcar.hu (@totalcarhu) on Feb 19, 2015 at 4:24am PST

A szürke egy árnyalata az agyagos sáré. A dzsuváé, ami megfog és nem ereszt. Akkor sem, ha történetesen egy 21 tonnás, lánctalpas exkavátor vagy. Ez a tény - kombinálva azzal, hogy a legjobb filmek már régen nem Hollywoodban, hanem Észak-Európában készülnek - eredményezte ezt az egészen elképesztő, mesterien magával rántó, lebilincselő kisfilmet, melyet megnézve tökön szúrnák magukat a Wachowski-fivérek bulett-time-ostól, CGI-stül. Természetes, maximálisan realista és monumentálisabb, mint a Titanic. A storyline nyílegyenes, mégsem fullad unalmas sztereotípiába a történet, nincs unalmas beszéd, csak a képek. Az erő és az ész mesteri kombinációja. De legyen óvatos, a szar is vigyázzba állt bennem, amikor 11:00-nál megreccsentek a frissiben legallyazott törzsek. Terri Bärgarn for prezident, Amerika segget csókolhat.

Zivány vadállat

Elkezdte vizsgálgatni, nézi a motort, de sztem még életében nem látott ilyet :D Erre azt a következtetést vonta le h a jobb első lengéscsillapító cserélve volt :D Na mondom ok, nem Ő fogja szerelni a verdát ha megveszem az tuti :D

A helyszín a Kalinyingrádi terület, Oroszország exlávéja a Baltikumon. Egy sokáig poroszok lakta föld, ami a második világháborút követő leosztásban a Szovjetunió része lett, de leginkább orosz. A háborút kis számban túlélő németeket a sztálini vezetés pillanatok alatt telepítette ki innen, oroszokat rakva a helyükre, két-három generáció után így senki sem kérdezte, a szovjet felbomlással miért került Oroszországhoz.

Mert nagyon gyors, mert nagyon fiatal és nagyon szerény. És persze szereti a gépeket, van belőle pár neki. Ha létezik kedvenc rali-versenyző, akkor ő az.

Előrebocsátom: kevés nagyobb baromságot tudok, mint az autós kötélhúzás. Gyilkolja a kocsit, és sem a gép, sem az ember képességeit nem mutatja meg, legfeljebb csak azt, hogy ki nyomja nagyobb súllyal a kerekeket a földhöz. Alapvetően erre a videóra is csak legyintettem volna, de az univerzum annyira távoli pontja a két autó, hogy muszáj volt kattintani. Bal sarokban az 1,8 tonnás, összkerekes Toyota Tacoma, jobb sarokban a kétszáz kilóval könnyebb, hátul kaparós M4-es BMW. A számok alapján ez a meccs már a kulcsok elfordítása előtt eldőlt, és tényleg nyer is a Toyota. Ami viszont igazán meglepő, hogy egyáltalán nincs könnyű dolga: az ember azt várná, hogy a pickup olyan könnyedén húzza el a BMW-t, mint izgatott kaukázusi juhászkutya a nagymamát, de nem. A Toyota minden centiméterért megszenved, még ha látszik is, hogy a diffik nincsenek lezárva.

Ön szerint hogy lehetséges ez? Ennyire béna volt a Toyota sofőrje? Netán ennyire jó az aktív sperrdiffi az M4 alatt? Esetleg a csaj számított a csomagtartóban? Vagy a plüssállatok?

Olvasónk és több Totalcar-cikkhez is autókat adó barátunk (Matra M530 LX, Opel Olympia Rekord, NSU Ro 80, Talbot-Matra Rancho), Kemény Attila most nem restaurátorként, hanem egy eldugott, ám annál érdekesebb francia autómúzeumhoz vezető túra főszereplőjeként jelentkezett. Bevallom, soha nem jutna eszembe épp Romorantinbe, a Matra autógyártó volt telephelyére zarándokutat tervezni, de ez talán azért is van, mert nincs Matrám, Attilának ellenben (ha jól tudom) négy is van otthon. Hülyén haltam volna meg, ha nem látom ezeket a képeket, a Matra-múzeum autói az autóbuzi legrejtettebb tudatalattijában turkálnak. Zseniális az egész, a belépő egyébként csak 5 euró, gyerekeknek 3,50. Itt a honlap a részletekkel.

Romorantin felé

Jöjjön hát Attila túraleírása – az út 4600 kilométeren át tartott, a főbb állomások Nürnberg, Párizs, Romorantin, Mont Saint-Michel voltak. A képekre pedig kattintsanak, a galériában akad belőlük bőven. A szerk.

A Forma-1? A rali? Motorverseny? Ugyan. Ez mind csak üzlet. A vegytiszta verseny ez. A Fülöp-szigeteken érzik a bugit. És kőkemények.

Megbízható, fürge autó

Pont a francia autó példájából tanulva kerestem én is olyat, amivel biztos, hogy minden reggel bejutok a munkahelyre, nem hagy cserben, és nem drága fenntartani.

Attól tartok, ilyenünk nem lesz soha. Pedig annyira jónak tűnik a videók alapján, hogy minden szabad percemet itt tölteném. Hegyünk még csak volna hozzá, de látszik, egy ilyen pályát összerakni nem két fillér, komoly betonteknő, bukóterek, felvonó és egyéb kiszolgálás kell hozzá. Igaz, a "versenyautók" már egy deci üzemanyagot sem kérnek, a karbantartás filléres tétel lehet. És mekkorát lehet velük csatázni! Ez nem olyan, mint az itthoni bob-pályák.

Az igazsághoz tartozik az is, hogy aki egy ilyen bobra felül úgy, hogy csak egy sisak van rajta, csúnyán összeverheti magát, elég nagyot lehet taknyolni, ha az embert elkapja a hév, vagy egy másik versenyző.

Én biztos, hogy rendes sisakot vennék, meg potektorokat, a francnak sem hiányzik, hogy a térdemről-könyökömről a beton radírozza le a bőrt. De attól félek, nem jutok el Új-Zélandra, de még a kanadai vagy szingapúri pályát sem próbálhatom ki. Márpedig ilyenen van értelme bobozni, itt rendesen versenyezni lehet, ideális ívre, féktávra figyelni. Komolyan, az első videót nézve nekem is adrenalin-zubogásom lett. Nem tud valaki ilyet Európában?

Monotematikus adásunkban megint a száguldozásé és a huliganizmusé a főszerep. Reméljük, nem bánják. Mert mi nem.

Viszonylag jól adja vissza ez a videó, hogy miért retteg minden autós attól a pillanattól, amikor egy közepesen kivilágított utcán nem vesz észre egy fekete ruhás gyalogost. (A való életben valamivel jobban látszott az ember, mint a videón, ezért picit világosítottunk a felvételen, ezért ennyire szemcsés.) Simán elüthettem volna, ha nem figyelek. Az ember figyelmét némileg elaltathatná, hogy az utca mindkét oldalán van rendes járda.

Emlékeznek még a Porsche-motoros Transporterre, amiről nyáron írtunk? A T1-es busz Angliában épült, onnan hozta haza a tulajdonos Bushi testvérével és sógornőjével. Bushi testvére fotós, végig dokumentálta a túrát, aminek köztes állomása volt a kétévente megrendezett T1-es találkozó a Grossglockneren. A rengeteg felvételből most készült egy majdnem hétperces profi kisfilm. Szép tájak, szép buszok és közben szól a metál. Fogyasszák egészséggel!

A Mercedes bajnok lett 2014-ben. Az utóbbi öt világbajnokságból négyet német pilóta nyert. Most pedig az egyik legrégebbi Grand Prix, amit 1950 óta csak két alkalommal nem rendeztek meg (1955, 2007) kiesik a naptárból.

Ecclestone erősítette ezt meg a Rhein-Zeitung-hoz írt levelében. Az indok: nincs elég néző, nincs elég bevétel, ami fedezné a FOM költségeit. Mi ez? Bosszú a korrupciós botrányért? Új kiindulási alap a jövőbeni tárgyalásokhoz?

Nem tudni, Ecclestone-tól nem áll távol egyik sem, sajnos azonban úgy tűnik, hogy a patinás, motorsporttal átitatott helyszínek, versenypályák úgy sodródnak el a mindenféle, kérdéses és ingatag kormányok által kínált pénzfolyamban, mint száraz levél az őszi szélben. A modern ringek, a megvilágított éjszakai, városi pályák és az 50 méter széles, síkbeton bukóterek lassan, de biztosan nyalják be magukat az Eau Rouge-Parabolica-Becketts szentháromságba.

És tudják mit? Minden racionális indok ellenére csak annyit mondanék erről: ez így szar. Menjenek ki Monzába vagy a Dunlop-kanyarba a Nürburgringen reggel és vegyenek egy nagy levegőt. Aztán csinálják meg ugyanezt a Yas Marina betonján vagy Marina Bay szmogjában. Nem ugyanaz.

(via: Axis of oversteer)

Ennyi pénzért nincs jobb

Ha azt nézzük, hogy az autót vészmegoldásként vettem, a lehető legkevesebb pénzből (200 000 Ft), majd autóztam vele 30 000 km-t nem túl sok hibával akkor kijelenthetem, hogy nagyon megérte az a két év amit együtt töltöttünk.

Az amerikai Drag Times szerkesztősége volt olyan piszok szerencsés, hogy kitolhatták az új Tesla P85D szemét. Ami persze így, ebben a formában súlyos képzavar, láthatóan a Tesla préselte a bent ülők szemgolyóit egészen mélyen a gödreikbe. Csak úgy repkednek a Holy shit!-ek, nekem a nénié tetszik a legjobban, nagyon helyes, ahogy egész őszintén aztapicsázik. Érdemes figyelni a hátsó ülésen helyet foglaló kislány telefonjára. Azután, hogy a gyorsulás miatt kirepül a kezéből, egy pár másodpercig csak korlátozottan hat rá a gravitáció.

Hogy pontosan mit is tud ez az autó? Az első kerekeket hajtó motor 221, a hátsóké 471 lóerőt. A Drag Timesosok nem találták sehol nyomát, hogy mégis, mekkora nyomatékot tud a rendszer. Abban biztosak voltak, elég sokat, ha egyszer 3,3 másodperc alatt százra katapultálja a Tesla P85D-t. Felkötötték egy fékpadra (bátrak, a Teslával szemben egy NSX áll, ha a spaniferek nem bírják a kiképzést, rögtön két ereklyét rakhatnak totálkárra), és lepadlózták. De a hirtelen felépülő nyomaték miatt elforogtak a kerekek. Csak a harmadik, óvatos próbálkozásra sikerült folyamatosan átvinni az erőt, akkor viszont arra jutottak, hogy a csúcsnyomaték 1171 Nm. Ez azért már megnyugtató, ha az ember az érdi emelkedőhöz ér.

McDonald's, Paul McCartney, viszont Douglas MacArthur és Andie MacDowell - mekkora a kavar e fránya mekkes előtag körül... Oké, aki egyáltalán foglalkozott fenti néggyel írásban, azért tudja, hogyan kell legalább azokat leírni, de a McPherson-MacPherson zűrzavar a magyar autósújságírásban egy feneketlen, 1800/min fordulatú centrifugára hasonlít. Érdemes rá két szót elpazarolni.

Eredeti szabadalmi leírás

A nyolcvanas évek közepén nem volt rossz gyereknek lenni még akkor sem, ha éppen csak átszűrődni tudott az amerikai autós kultúra a vasfüggönyön keresztül: az egyetlen amerikai autó egy Pacer volt a városunkban, de az rohadt menő volt. (Honnan tudtuk volna, hogy világ autótesztelői egyhangúan utálták? Nálunk az ezeröcsi volt az elit!)

Coyote X

A címben szereplő szó volt az egyedüli, amit sokéves újságírói múlttal a hátam mögött képes voltam kommentben kiizzadni magamból e videó láttán. Szerintem egész jól kifejezi a látottakat. Andreas Martinsson kis műhelye csinálta a gépet és ő maga is vezeti. Szeretgeti, reszelgeti, 2012-ben 836 lóerős volt, de a fejlődés nem állt meg. Szent őrültek, előre!

A kis rondaság, de imádnivaló :)

Amikor hazahoztam, az ismerőseim nagy szemekkel néztek hogy "Ez meg mi?!". Kaptam olyan megjegyzéseket is, hogy "ilyen ronda kocsit ennyiért? Te hülye vagy..."

Most nézem, több mint egy év eltelt azóta, hogy Dezsőről írtam e hasábokon. Kérem, ne vessenek meg, ne higgyék, hogy eladtam az autót, begyávultam, kivéreztem, mert még tart az elszántságom, de ez most a két lépés előre, két lépés hátra időszaka, számolatlanul fogynak a napok, hetek a tökölős, aprólékos hibakereséssel. Tavaly év végére megvolt már két oldal a bűvös kockából, ahhoz viszont, hogy kijöjjön mind a hat, el kellett rontanom az egészet.

Most ülök nyakig abban a folyamatban, amit sok veteránautónál egyszerűen elhanyagolnak vagy kihagynak. Ilyenkor szokták azt mondani ezekre a kocsikra a finomítási munkákba belefáradt szakik, illetve a türelmetlen és kimerült gazdik - „jó ez így, mit mást lehet várni tőle, hiszen öreg?”

Dezső Árva Andrásnál. Akinél sok újabb cifraság kiderült a motorról

A hétvégén felszántotta a netet a Totalcar híre, miszerint a VW gyártásba veszi az új Trabantot.

Pedig a Totalcaron nincs is ilyen hír. Akkor mégis, hogyan?

Idén 60 éves a DS - áll a Citroen sajtóközleményében, amit Papp Tibi beküldött a szerkesztőségi levelezőlistára. Ennek kapcsán idézzük fel Vályi Pista csodálatos tesztjét, ami méltó emléket állít az autók istennőjének.

A nyálunkat. Nem titok: a BMW csúcshibridjének sikerült megakasztania a szerkesztőség mindennapjait. Az i8 előtt tesztautó még nem váltott ki ilyen nagy érdeklődést a kollektívából és közvetlen környezetéből. Ezt nem én mondom, hanem a veteránok. Van mifelénk egy eufémizmus a próbaút-harácsolásra, amit itt úgy mondunk: gurulok egyet a háztömb körül. A háztömb széle aztán vagy a Szentendrei úton van, vagy Szentendrén. Két ilyen körre sikerült beülni az i8-ba, e két útból készült ez a videó. Nem egy OMG-színvonal, de a hangulat talán átjön.

Lelövöm a poént, mert ettől még senki nem lesz okosabb: egy Kia Capitalt látnak. Még az sem visz senkit közelebb a megoldáshoz, ha elárulom: a Capital voltaképpen az 1982-87-es Mazda 626 levedlett gyártósorán készült Dél-Koreában 1987-től 1995-ig, tehát ez nagyjából az az autó, mint az én Ezeréves Sólymom volt nem sokkal az után, hogy az Autó Magazin után fixre felvettek a Totalcarhoz. Később készítettek belőle luxusváltozatot is, krómozott műanyag maszkkal, kissé gazdagabb felszereltséggel Concord (így, a végén e nélkül) néven. De nem ez az érdekes, ennek a kocsinak a magyar múltja izgalmas.

Ez épp a szerkesztőség előtt vonult el, még jó, hogy lefotóztam