Kényelmes pénztemető

Egy ismerősöm mondta, amikor megvettem, hogy készüljek fel, mert mindig valami hibajelző fog világítani az autóban. Hát igaza lett!

Remélem a Citroënnel jössz haza- kommentelte Perkó Rudi az elhagyott Méhari láttán. Romokat nézni indultam Karthágóba, és végül romokat is találtam, de még milyeneket! Nem mernék rá megesküdni, hogy a pun háborúk általános iskola végi, vagy gimnázium eleji tananyag-e, de a lényeg, hogy nem ma volt.

Aki hozzám hasonlóan elfelejtette, annak álljon itt egy rövid összefoglaló: a várost i. e. 814-ben alapították a föníciai gyarmatosítók utódai, három évszázaddal később pedig már a térség meghatározó kereskedelmi központjává vált. Olyannyira, hogy később a megerősödő Rómának is kellemetlen lett, így megkezdődtek a pun háborúk, amelyek eredményeképpen i. e. 146-ra a várost elpusztították, és a legenda szerint földjét sóval hintették be.

Életem nagy projektje

Megálltunk a kereskedés előtt és én kissé gyámoltalanul várakoztam az udvar hidegében, amíg a haverom kigurult ezzel az orosz szerkezettel. A szívató magas alapjáratán forogva vidáman csilingelt a laza vezérműlánc és a mélyen barázdált kormorán téli abroncsok ropogva törték maguk alá a szűz havat.

2013 novembere és 2015 februárja között egyáltalán nem írtam Dezsőről – az volt a terv: majd ha purrog szépen és végre jó lett a motorja, megírom. A legutóbbi posztban be kellett ismernem, semeddig nem jutottam.

Röviden összefoglalom a motorral kapcsolatos ügyeket:

– a svéd bácsi úgy hirdette az autót (most néztem meg a 2010-es screenshotot), hogy itt egy Ponton, felújított fékek, felújított motor, nincs rozsda, szép a belső tér, új a tetőkárpit, pocsék a fényezés, friss a vizsga. Svéd embernek 2700 kilométer távolságból is hisz az ember, nekem konkrétan számtalan svéd barátom, ismerősöm van, mind rendkívül korrekt emberek, a tiszta szándék szobrát róluk lehetne megmintázni. Ennek hátán nagy bizalommal vágtam neki a svéd útnak 2010 februárjának végén.
– az autó Domsjőben némi kínlódás után (túlfolyt a karburátor, megoldottuk) beindult, egész szépen ment, az alapjárati kis pufogást leszámítva igazán bizalomgerjesztő volt, semmi kattogás, semmi füst, erősnek is éreztem. A Stockholm felé vezető úton lazán vitte a 110-et, bőven volt benne tartalék, elégedett voltam. Addigra persze a svéd kamion összetörte a hátulját, de lett egy betétlapunk, ha baj történik, sose legyen nagyobb. Aztán a dán–svéd komp előtt kábé tíz kilométerrel a motor megadta magát, elment az olajnyomás.
– miután hazatrélereztük Viszre (köszi Csillag Balázs), Karesz kicserélte a nem odavaló vezérműláncot, a tönkrement olaj túlnyomás-határoló szelepet, majd háromszor olajat cserélt, járatta, gyönyörűen surrogott, ismét egészséges lett az olajnyomás. Mért kompressziót is, az is combos volt, a szelepfedél alatt újszerűnek látszott minden, megint elégedett voltam. Tényleg felújították a motort, de elnézték a láncot, amikor rendelték, na bumm, előfordul az ilyen jobb családokban is. Amúgy, úgy tűnt, nincs ok kételkedni az öreg által eredetileg leírtakban. – amikor 2010 augusztusában Egerbe vittem az autót Csabihoz lakatolni, azon az úton valahogy már nem volt annyira finom, mint előtte. Nehezebben ment, a motor alapjárati tángálódása kezdett szörnyű mértéket ölteni. Sebaj, a karbi rossz, felújítom, majd jó lesz.
– 2011 elején Csabinál kicseréltem az olajteknőt, mert randán javították. Még akkor se szedtem szét a motort, hiszen minek bolygassam a motort, aminek jó a kompressziója, az olajnyomása és azt írta róla a hiteles svéd úr, hogy felújított. Az olajszivattyút minden eshetőségre készen azért leszereltem, szétszedtem, megmértem, semmi baja nem volt, új tömítéssel visszaraktam, a fémig letisztított kartert felszereltem.
– 2013 nyarán, amikor elhoztam az autót Csabitól a már felújított karburátorral, elég pocsék volt. Már menet közben is dadogott, kicsit kattogott is, nyers hangja lett, a működési kultúrája messze kilógott abból a csodás összképből, amit az autó amúgy sugárzott. Lesz ezzel még melóm, basszus. Majd amikor Veszprémbe hajtottunk Sipivel veteránvizsgáztatni, onnan már alig bírtunk hazavergődni vele, tüsszögött, dadogott, féltünk, lerohadunk. Utána a műszaki vizsgán még épp végigkínlódta magát a soron, de a végén már az ott dolgozók tolták be az autót, hogy beinduljon, aztán a közeli lakótelepen megint lerohadt, akkor a Totalcar gyalogos különítménye jött segéderőnek.
– 2013 novemberében elvittem a nagy karburátor- és befecskendezőguruhoz, Árva Andráshoz. András két héten át küzdött, épített nekem egy kvázi új karburátort (mivel a Ponton paramétereihez nem volt meg minden alkatrész, ezért a Fecskéhez állította össze a fúvókakészletet és a keverőcsövet), rájött arra is, hogy két generációval későbbi gyújtáselosztó van a motoron. Mondta, használjam így, de ha lesz a karbiba való Ponton-alkatrész és beszerzem az eredeti elosztót, majd foglalkozzunk vele még.
– Amikor fél évvel később végre összeszedtem az alkatrészeket, nekiálltam én a garázsban a dolgoknak. Úgy gondoltam, takarításhoz, pár fúvóka kicseréléséhez én is értek, majd finomhangolásra visszaviszem Andráshoz. Meg aztán – a feleségem azokban a napokban jelentette ki, romokban a költségvetés, a Ponton nem vihet több pénzt, mert most már tényleg baj lesz. Ebben igaza volt, de az autót nem lehetett használni, dadogott, tüsszögött, a motor táncolt alapjáraton, kattogott is, méghozzá minden újabb használattal egyre randábban – míg Andrástól elhozva egészen működött, két rövid úttal később már a garázsból alig tudtam kiállni vele.

A Mitsubishi Klub Hungary facebook csoportjára linkeltek egy német hirdetést. Meg kell mondjam, többszörösen is megérintett. Hiszen a klub facebook-csoportjába is azért léptem be, mert Mitsubishi Sigma tulaj vagyok, már nagyon régóta. És a mobile.de hirdetésében pont egy Sigmát kínálnak, egy kombit, sok lóerővel. Nagy szívfájdalmam nekem, hogy csak a négyajtós Sigmákat gyártották a 24 szelepes motorral, a kombikba csak a gyengébb 12 szelepes V6-ot tették (most csak az európai piacról beszélünk, Ausztráliát és Japánt el sem kezdem).

Kombi-fetisiszta vagyok, a Sigmából is imádom a nagyseggű verziót, de sosem izgultam rá egy eladó példányra sem, mert mind kismotoros, és ezekbe az aktív futóművet sem szerelték. Ez utóbbinak egyébként biztos minden kombi tulaj nagyon örül, mert a légrugós aktív futómű költséges dolog tud lenni, a rugóstagok, a kompresszor és az egyéb biszbaszok botrányos pénzekbe kerülnek. De ez a kocsi a leírás szerint erős és minden extrával fel van szerelve. Valamit nagyon tudnia kell, ha a sokat látott klubtagok is kiszúrták.

Arra gondoltam, a Mitsubishi 3000GT duplaturbós motorját tették bele, vagy más egzotikus megoldással tornászták fel 241 lóerősre. Aztán, a képeket nézve rájöttem, ez a legkevésbé érdekes információ. Először azt hittem a 177 lóerőt adta meg a tulaj kilowattnak, a rendszer meg átszámolta lóerőre. Filléres tuning. De azt írja, a 24 szelepes motort építette be. Igaz, alapból az is csak 205 lóerős. De mindegy is. Mert ami ennek a Sigmának a belsejében van, az elhomályosít mindent. Érdektelenné válnak a számadatok, a menetteljesítmények. Ez az autó K.I.T.T. japán-német reinkarnációja.

Stefan Khner nagy rajongója lehet a Knight Ridernek, évtizedek óta arról álmodott, neki is lesz beszélő autója, aminek az orrán vörös futófény pásztázza az utat. És megcsinálta. De nem egy lakkfekete Pontiac Trans Amből. Az csak egy kétajtós ál-sportkocsi. Ez viszont egy igazi kombi, nem kell kényelmetlenül ki-be kászálódni a sportülésből, van nagy csomagtere.

Akiben felmerül a kérdés, hogy persze, megcsinálta, de minek, az most szégyellje magát. Mert inkább azt lenne jó tudni, ha már megvalósította ezt a furcsa lázálmát, miért adja el? És vajon komolyan gondolja, hogy valaki kifizet neki ezért 37 000 Eurót? Az közel 12 milla, de ha keményen alkuszunk, levihetjük tízre is. Ki lesz, akinek megér egy 22 éves japán kombi tíz millát? Értem én, hogy sok ledet épített bele, látszik, őrületes meló van a kocsiban, de akkor is.

Az extra listán ilyenek vannak: számkódos ajtózár. Két darab vízhűtéses autós PC (gondolom ezek vezérlik a sok bigyót). Beszéd felismerő és beszédgenerátor - az egész autót, még az indexeket, ablaktörlőket is simán lehet hangvezérelni. Van benne HHO generátor, a napfénytetőbe integrált napelemek, beszélő riasztó berendezés. Működő éjellátó rendszerrel rendelkezik, az infravörös kamera képét a kijelzőre továbbítja. Az ülést automatikusan állítja be, a sofőr súlya alapján érzékeli, ki ült be. Annyi szenzor és plusz funkció van beépítve, hogy ha valaki a teljes listára kíváncsi, kénytelen lesz emailben elkérni, mert a hirdetésbe nem is fért el minden, én is csak szemezgettem a felsoroltakból.

Lehet nyafogni, hogy a műszerfal összes légrostélyát betömte emberünk valamilyen kijelzővel, így a szellőzés hatékonysága, különösen nyáron elég rossz lehet. De ez eltörpül a tény mellet, hogy a ledes kijelzők nem csak a valós információk megjelenítésére képesek, de show-üzemmódban előre leprogramozott módon villogva szórakoztathatják a közönséget. És ami a legfontosabb lényeg: minden szépen engedélyeztetve van, a szigorú német műszaki vizsgán az összes átalakítást bejegyezték a forgalmiba. Ha én lennék Michael Knight, egész biztosan erre cserélném le a vérszegény Trans Amet. Befér az egész család, végre nem azt az unalmas fekete fényezést kell nézni, ráadásul legendásan megbízható japán technikával krúzolhat az ember. Bár csak kicsivel közelebb lenne az autó, ezért szerintem még Karotta is bevállalná, hogy ismét mű-mellszőrt ragasszon magára. És a rendőrtől sem kellene félni, a kocsi full-legál.

Meg kell-e mindent menteni vagy szebbé teszik a világot, ha kreatív művészet alapjaiként élnek tovább? Döntsék el önök a szezon utolsó epizódjában!

Ne hörögjenek a cím miatt, ez egy orosz szervezet neve, melynek aktivistái próbálják megnevelni a címben is szereplő jellemű helyi autósokat, akik rendszeresen a járdát használják az úttest helyett. Ami Oroszországban azért nem egyszerű, kell hozzá némi bátorság és szilárd elhatározás, de a végeredmény önmagáért beszél. Ezt az epizódot Albert olvasónktól kaptuk, főszereplője pedig a pisztollyal keménykedő, nagyszájú gengszter, aki egészen addig az, amíg meg nem érkeznek a rendőrök. (Bár az AK-s helyi rendcsináló is elég határozott farokvisszahúzásra sarkallja a Lexusból ugatókat. Mindig van egy erősebb kutya...)

The Angel Of Darkness!

Egy szép nap, édesapám felszólt, hogy menjek már le neki segíteni a garázsba. Lementem, először csak azt láttam, hogy édesanyámmal nagyon vigyorognak, aztán elállt a lélegzetem.

Korábban már egy kérdőív formájában kifaggattam az olvasókat, hogy mi, hogyan változzon a TC címlapon, de amit akkor nem árultam el, az az, hogy a szerkesztőség is külön kitöltötte a kérdéssort. A két csoport válaszai igencsak más eredményt hoztak, ezért a válaszok alapján készítettem egy-egy honlap prototípust. Ezeket fogom egy szemmozgás-követéses vizsgálat keretein belül elemezni. És itt jöttök a képbe megint ti, kedves olvasók.

Az a szégyen nem történhet meg, hogy egy Lada vontasson haza. Csak azért mert kifogyott a nafta. Más baja nem lehet, azért ez nem egy Moszkvics, vagy Zaporozsec, érted. Oleg aszonta, szívesen segít hazajutni, ha van kötelem. De nagyvonalú, de marha nagyvonalú, majdnem szájba vágtam, mikor észrevettem, hogy vigyorog, mert azt hitte, nem látom. Hát kezdjük azzal, hogy ÉN nem hordok vontatókötelet magammal. Az azért legyen mindenkinek világos, hogy az én kocsimat sosem kell vontatni. A másik meg, hogy kizárt, hogy egy Lada mögé kötve lássanak a haverok. Ez meg még Ladának is csak egy selejt, ennek a kistáskának egy Okája van, egy félbevágott Samara motorral az orrában. Majd ez fog engem a fél városon átcibálni, hogy aztán minden idióta haverjának dicsekedhessen a szelfijével, na, ez sem előzött meg, LOL:)

Szerencsére Grisa átérezte a helyzetet, azonnal tudta a tutit. Bepattant a csomagtartóba, megfogta az egyik driftre félretett gumimat, és már indulhattunk is. Nincs még egy ilyen csávó, mint a Grisa. Ahogy a szája sarkában fityegő blázzal odaszólt Olegnek, tényleg priceless: gyere, csíra, most megcsinálhatsz hátulról!

Szombat délután fél egy felé indultam kifelé a Hungexpóról. Hiába volt kiírva az üvegajtóra, hogy kijárat, ott is befelé jöttek az emberek. Miután nagy nehezen kifurakodtam, megértettem, miért: kilométer hosszan állt a sor. Még, hogy a tuning nem érdekli az embereket…

 

Na nem, mintha eddig nem tette volna, de számomra külön öröm, hogy ezt a srácot (akit barátomnak nevezhetek talán) végre úgy tolja egy erős szponzor, ahogy eddig is kellett volna mindig. Hogy kinek mi a véleménye a MOL Group-ról, az most pont nem fontos, itt az a lényeg, hogy tisztességesen elkezdték felépíteni és végre - úgy tűnik - profik kezébe került az amúgy is makulátlan és könnyedén feldolgozható imidzs. Hajrá, csak így tovább, kerüljünk fel a térképre végre valami pozitívval is. Reméljük, hogy egy kicsit mi is hozzájárultunk ehhez. Go on champ!

Egy olyan rendezvényen, mint az AMTS, nagyon sok, valamilyen szempontból érdekes jármű van. Van köztük szép, ocsmány, van sok pénzből épült förtelem és kevés pénzzel faragott műremek. A baj, hogy egy ekkora tömegben az ember nagyon gyorsan túltelítődik, meg aztán minden nem lehet lefotózni. A válogatásom válogatását válogattam tovább, így maradt ez a testes galéria, amit bármelyik képre kattintva végig lehet nézni.

Gépek, ami csak úgy érdekesek voltak:

Az AMTS-re nem csak a gyíkarc tunerek mennek ám ki, ó nem. A hivatásos gengsztereknek is itt a helyük, és nem szégyenlősködnek, mikor meg kell mutatni mesterségük címerét. Beletolják a szádba a kilencmilliméteres csövét, csak kocog a fogaidon. Nincs álszerénység, itt kipakolják a kemények, amijük csak van, te meg, lúzer, csak kapkodod a fejed.

Kommunizmus a XXI. században

A történet ott kezdődik, hogy barátaimmal (19-23 éves kori intervallumba esünk mindnyájan) egy együttest alapítottunk idén (2007) tavasszal, és nagy örömünkre bejutottunk a veszprémi utcazene fesztiválra.

Sokan azt mondják, hogy csak a gyengébb zenékhez kell emlékezetes videoklipet forgatni. Szerintem pont az ellenkezője igaz: jó érzés, amikor megszólal egy jó zene és a fejünkben lepereg a hozzá tartozó film. Nagyon nincs új a nap alatt, a dögös nő, esetleg férfi még mindig elég, aztán mögöttük jönnek az autók. Az hogy a szám is a vezetésről szól, vagy a száguldás önmagában néz ki jól, talán nem is számít. Jöjjön tíz emlékezetes klip, amelyek az autók miatt maradtak meg.

Régi sztori, kerestem is sokáig, mire rátaláltam, Pista múltkori posztja miatt jutott eszembe. Még a 2010-es nagy belvizek idején sikerült valakinek egy gumilánctalpas John Deere kombájnt fülkéig a sárba ásnia. Aki látott már ilyen gépet közelről, tudja, minden egyes alkatrésze nagy és nehéz, nem gyerekjáték egy ilyet kirángatni a gödörből. És ha egy lánctalpas munkagép elsüllyed, akkor az el van süllyedve. Rendesen.

Ez a dolog nem játék, nem olcsó, fillérekből beszerezhető vacak, küszöb alá csavarozható neon, hanem tisztességes minőségű, 73 ezer forintos termék. Nappali menetfény és kanyarfényszóró egyben. A tesztjét elolvashatod itt.

Érdemes lesz kimenni az AMTS-re, magyarul a tuningsóra. Csütörtök délután-este megnéztem, mi készül. Van mit nézni.

Sok ismerőssel összefutottam, így csak három pavilonba tudtam belesni, de tiszta lelkiismerettel ki merem jelenteni: lesz mit nézni. Én csak az EMAT pavilon épített hot-rodjait és egyedi motorjait, a motoros pavilon standjait láttam, illetve gyorsan körbefutottam egy rakás porig ültetett autót. Ez nagyjából azt jelenti, hogy az összesen hat pavilon felében jártam, de messze van attól, hogy a dolgoknak akár csak egy tizedét megnézhettem volna.

Az első amerikai terepjáró Olaszországból és a nagy visszatérő a csehektől. De vajon milyenek ezek a tömegtermékek valójában?

Ha éppen nem a szerkesztőségben pakolom az anyagokat a címlapon, akkor műszaki menedzser szakos hallagatóként ülök az előadásokon, írom a beadandókat a könyvtárban, vagy tanulok a vizsgákra. Összekötve a kellemeset a hasznossal, a szakdolgozatom témája is a Totalcar, pontosabban a Totalcar.hu címlap redizájnja. Ehhez kérek most segítséget, mert ki is tudná jobban, hogy mit szeretne a TC-olvasó, mint maga a TC-olvasó. Tíz kérdés, és tényleg csak három perc. a kitöltéshez kattints ide. Köszönöm!

De most tényleg, lehet Peter Dempsey győzelmét mással kommentálni, mint egy elnyújtott óvazzeeeeeg-gel? És nem, az IndyCar semmilyen formája nem unalmas, sőt, mindenkinek ajánlom, a mai Forma-1 mellett igazi felüdülés olykor-olykor. Ez itt Dempsey, aki 26 tízezredmásodperccel írta be magát az öröklétbe. FTW!

Balázs Viktor TC-közeli egyén, egyben barátunk, nos az ő egyik ismerőse rendelt a múltkor alkatrészt a köztudottan amerikai Chrysler Voyager autójához. Nem, semmi baj nem volt az árral, az is jött, amit kért, csak volt egy kis bibi a zacskón levő felirattal.

A Mopar még rendben van, az a Chrysler tuningcége volt még a hatvanas években, mostanra már nagyon átalakult, de még mindig a Fiat-Chrysler-birodalom védjegye. Ott van a vignettán, semmi baj, oda is való a.

De nézzék csak, hol készült? Koreában. ÉSZAK-Koreában. Hogy is van ez az embargó?

Azért érdekes, hogy nem egy Hongqi, nem is egy Lada, Dacia, vagy akármi más alkatrésze készül épp a Föld legsötétebb és legelszigeteltebb diktatúrájában. Hanem egy amerikai autóé, értik. Csak annyit tudok hozzátenni:
&#>&@@&#@Ł$Ł$Ł>#&˘˘˘ˇ~^~^~ˇ^][][]###@#@#&&!!!!OMFG!