Mercik, amelyek senkinek sem kellenek

Egy helyi magyartól kaptuk a tippet, hogy a Tiranából kifelé vezető autópályaszakaszon van egy csillogó szalon, teli porlepte Mercikkel, régiekkel és kevésbé régiekkel egyaránt. Az albán néplélek különösen vonzódik a Mercedeshez, igaz, itt többnyire Benzként hivatkoznak rájuk. Még mindig rengeteg fut belőlük, a helyiek szerint 8-10 éve még tízből nyolc autó Merci volt, ma már csak tízből kettő. Nyilván ők élnek itt, jobban látják, de helyenként inkább olyan, mintha minden második autó Mercedes lenne.

A kereskedésről annyit tudtunk, hogy valahol az Elbasan felé tartó autópálya elejénél van, egész jól sikerült behatárolni Google Mapsen. Ráfordultunk a pályára, aztán egy rendőr a felhajtó előtt kiintett, hogy a szakaszt lezárták. Mint később kiderült, a kétszer háromsávos autópálya befelé vezető oldalán bringaversenyt tartanak, ezért autóval lehetetlen volt megközelíteni az objektumot. Nem volt más választásunk, a közeli lakóövezetben parkoltunk le, majd átvágtunk egy tüskés bokorcsoporton, végül a maradékot az autópályán sétáltuk le.

Az elméletem szerint azért vonzódunk az elhagyatott gépekhez, épületekhez, mert csigázza a tudatalattit, hogy mégis miért, hogyan került olyan állapotba az adott mementó. Egy elhagyatott 3-as Golfra én sem tudok felizgulni, de ezeknek a Mercedeseknek a többsége régebbi, érdekesebb darab, vagy lepusztultan, vagy felújítva, esetleg félúton a kettő közt. Az épület szemre hibátlan, épp csak be kéne fejezni pár apróságot, de a porrétegből ítélve nem ma maradt itt.

A látogatásunkkor egy kora hatvanas úr lépett a kerítéshez, de sajnos nem engedhetett be, egyre csak a térfigyeló kamerák felé mutogatott. Angolul egy szót sem beszélt, de a kerítésen be tudtuk úgy dugni a 70-200-as objektívet, hogy egy őrkutya sem harapta le a kezünket. Lapozzák végig a galériát (EREDETI kézműves Csikós-képalákkal),  és alkossák meg a saját teóriájukat.