A franciák visszafogták magukat: elhagyták a szellemes, bár megbízhatatlan őrültségeket, inkább csináltak egy autót, ami akár germán nyelvterületről is származhatna. Az új C4 formás jószágnak tűnik, de jelvény nélkül simán Audinak vagy Volvónak néztük volna.
Az előző generációt persze nehéz lett volna furcsaságban felülmúlni: áttetsző műszereivel, fix közepű kormányával és szokatlanul gömbölyded formáival a legérdekesebb autó a kompakt kategóriában – a baj csak az, hogy híresen megbízhatatlannak ismeri a piac. Talán ettől a nem kívánt arculati elemtől próbál eltávolodni a Citroen az új modellel, amely műszaki szempontból ugyan keveset változott, viszont teljesen eltérő karakter, mint az elődje. A lecsapott hátfal és a tető íve afféle konfekciómegoldás a kompakt kategóriában, ahogy a morcos első lámpák is. Egyetlen részletre mernénk azt mondani, hogy szokatlan, a megtört övvonalra, de manapság, amikor már a dinamic line sem hat meg senkit, ennyi kevés a feltűnéshez. Az új C4 persze agresszív, jó kiállású autó – ebben a C5-öshöz hasonlít –, azaz ha valaki nem keresi benne a citroenes különcködést, aligha lesz elégedetlen a külsejével.
Műszaki szempontból keveset változtattak, hiszen a PSA csoport három szabványos padlólemeze közül a középsőt kellett használni. Így a legtöbb főegység ugyanaz maradt, mint volt, de a karosszériát bővítették valamelyest: 5 centivel hosszabb, 2 centivel szélesebb és 3-mal magasabb lett az új típus. Ennek az egyik pozitív mellékhatása, hogy a csomagtér mérete már 408 liter, jó 20–30 literrel az átlag feletti. Belül is érezni, hogy bár próbálták pótolni az előd érdekességét, a kreativitás elfogyott: csak olyan kínaipiacos trükkökre futotta, mint a műszerfal-világítás változtatható színe vagy a polifonikus, cserélhető figyelmeztető jelzések.
Az új C4-es kapcsán persze még sok az ismeretlen részlet, de ez nem is csoda: a hivatalos világpremiert csak a szeptemberi Párizsi Autószalonon tartják, így még bőven van idő az újabb adatok közzétételére.
