A Brabus sosem arról volt híres, hogy visszafogott lenne, de évről-évre képes arra, hogy bedobjanak valami teljesen felesleges, de fenyegetően erős dolgot. Mert bár itt is kezdenek feltünedezni a felesleges, kamu műanyag elemek, azért érezni, hogy itt iszonyatos mérnöki tudás van, és nem a színház az elsődleges cél, hanem a borzasztó erő. Itt van például a G osztály, amely sokadvirágzását éli, népszerűbb, mint valaha, kézenfekvő tehát, hogy a Brabus is foglalkozik vele.
Már a nevezéktannal sem hagynak kétséget, csak G65 900-nak hívják, nem kell a téma ismerőjének lenni, hogy mindenki tudja, 900 lóerő mozgatja a tetszőleges középület aerodinamikájával bíró gépet. Egyszer Dubajban ültem a már-már visszafogott, V8-as, 700 lóerős változatban, de azóta eltelt pár év, tartani kell a lépést a konkurenciával, ami jelen esetben mondjuk egy föld-levegő rakéta lehet, így kihozták a V12-es, 900 lóerős változatot. 6,5 literes, ezt a motort régóta használja a Brabus, talán csak az A osztályba nem rakták be. Valószínűleg most is arról van szó, hogy ezt a blokkot tekerték még tovább.
És mindez azért meghökkentő, mert a G osztály még mindig az a szűk kocka, aminek lassan 50 éve megtervezték, és ezt az atomreaktort oda kellett bepréselni, ahova eredetileg négyhengeres benzineseket és öthengeres dízeleket szántak. Lehetett is gond a hőmenedzsmenttel: egyrészt egy fogpiszkálót nem lehet leejteni, sőt, a géptetőt meg is magasították, hogy minden elférjen alatta, másrészt rengeteg az arany hőtükör. Szép meló lehetett még a váltó is, amelynek 1500 newtonmétert kell elviselnie, bár tegyük hozzá, a motorok legalább egy évtizede képesek lennének ekkora nyomaték előállítására, eddig leszabályozták őket, hogy legalább a garanciaidőt kibírják a hajtásláncok. Ja, és minden légbeömlő kamu rajta.
A merev tengelyes dög 3,9 másodperc alatt éri el a százat, és mindössze 10 darab készül belőle. Az árazás is tartalmaz egy kifinomult üzenetet: 666 ezer euróba kerül majd, ami haverok közt is majdnem 205 millió forint. Bocsássák meg, egyszerű gyerek vagyok, egy porcikáját nem bírom megkívánni, nem így a pár méterrel odébb parkoló G 500 4x42 550-est. Mivel ebben a névben több a kétséges elem, mint a másodfokú egyenletek megoldó képletében, érdemes tisztázni: ez az a G Merci, ami alá betolták az Unimogból ismert portáltengelyeket és belerakták a négyliteres biturbó V8-ast, így most alkalmas arra, hogy a Mount Everest tetszőleges oldalát használjuk parkolónak.
Viszont ez itt a Brabus-stand, ahol a rohadt sok sem elég, ezért 550 lóerősre húzták a motort, és rengeteg terepes kiegészítőt dobtak fel. Gyárilag például minden keréknél két, külső gáztartályos lengéscsillapító van, itt most ezekből is állíthatót tettek be, felkerült egy durva csörlő, tetőrács, szúrófény, ami kell. És a legjobb, hogy pihe-puha szőnyegre állították az egészet, így amikor senki nem figyelt, aláfeküdtem. Gondoltam, hogy nem egy MX-5 mechanikája lesz alatta, de hasonló méretű és masszivitású vasakat utoljára a 424-es gőzmozdonyon láttam a vasúttörténeti parkban. A tengelyek, a támasztókarok, mind súlyos, tömör fém elemek, saccra egy kisbolygó elpusztítását is jól viselnék.
Ennek igen, ennek haloványan még látom értelmét, mert bár nem hiszem, hogy van még olyan hely a földön, ahová ez az autó kéne, de sokszor fantáziálok arról, hogy felpakolom az asszonyt és toronyirányt nekivágok Fokvárosnak, esetleg Mongóliának. Ha van olyan autó, ami ránézésre képes erre, akkor ez az, de persze itt is vannak nehezen értelmezhető dolgok. Például a beltér bőrcuccait lila cérnával varrták, és némítható a kipufogó. Utóbbi egy szelep, ami a dob után, de még a végek előtt oldalanként egy-egy kivezetést elzár. Hurrá.
Persze itt vannak az aktuális Merci modellek tupírozott változatai, 700 lóerőnél egyedül az a porszívó gyengébb, amivel a standot takarítják, a szomszédban viszont akad Smart is. Például akármennyire is életidegennek tűnik, létezik prototípusként egy elektromos Smart, amely 200 lóerős, és a nyomatéka több mint 350 newtonméter. Még egyszer mondom, egy Smart. Jó, a súlya alulról veri az egy tonnát, de nem vagyok benne biztos, hogy hogy nem esik hanyatt egy nagyobb gyorsításnál. A szomszédban ott a Startech, ami a Brabus nem Mercikre szakosodott divíziója, az arany dekorral tupírozott Range Rover és a rommá karbonozott, tetőfényes, Union Jack-mintájú féknyerges Bentley Bentayga már felér egy lobotómiával, pedig jártam én már a Mansory standon is.
Viszont a lélek megnyugvást lel, amikor odaér a Brabus Classic részlegre, ahol elképesztő színvonalon restaurálnak veterán Merciket. Csodaszép a Pagoda, dermesztő komolyságot sugall a 600-as Grosser, de már csak azért is megéri idejönni, hogy az ember láthasson kaszni nélkül 300 SL (a sirályszárnyas) csővázat, motorral, futóművel. Szívből remélem, hogy Csikós nem hagyta ki. Most pedig átmegyek megnyugodni a Ferrari standra.
