A háromajtós Mini eleve elég jellegzetes látvány, de a most bemutatott John Cooper Works GP kivitel kombinálja az eddigi legerősebb motort, és az eddigi leglátványosabb gyári optikai tuningkészletet.
Az összkép az egykori utcai raliautókat idézi, amilyen a Lancia Delta Integrale, a Mitsubishi Lancer Evo széria, vagy a Ford utcai Cosworth modelljei voltak néhány évtizede. Itt ránézésre látszik, hogy igazán gyors autóval állunk szemben. Helyenként talán túlzásba is estek a Mini tervezői: a nagy, karbonszálas sárvédő-szélesítések és a tetőnél is szélesebb, GP feliratú hátsó szárny talán a Civic Type-R vicces formai túlzásait is felülmúlja.
A puszta teljesítmény alapján akár indokoltnak is tűnhet a felhajtás: a 306 lóerős kétliteres Twinpower turbómotor a BMW M135i-ből lehet ismerős. Ez ugyan nagyobb, és látványnak is egész más, de ugyanazokra az alapokra épül, mint a háromajtós Mini, így az sem meglepetés, hogy a motorja a brit márkánál is megjelenik.
A csúcs-Mini ennek megfelelően jól is megy: 5,2 másodperc alatt érhető el vele a 100 km/h, a végsebessége pedig 265 km/h – úgy látszik, a Mininél nem érezték fontosnak az egykor a BMW által bevezetett 250 km/h-s önkéntes korlát betartását. Ha van olyan alkatrésze a JCW GP-nek, amely azt sejteti, hogy mégsem ez a legjobb fronthajtású élménytautó a Földön, az a szabvány nyolcfokozatú ZF automata, amely helyett mást nem is rendelhetünk.
A másik apróság, ami a csúcs-Mini ellen szól, az az ára: 45 750 dollárt kérnek érte, legalábbis Amerikában, majdnem ugyanannyit, mint egy hathengeres BMW M240i-ért, ami mégis csak hátsókerék-hajtású. Attól mondjuk nem tartunk, hogy nem fog elkelni a 3000 számozott példány, amit ígérnek: az egész világon nyilván bőven akad majd ennyi rajongó, aki nem venne mást a szupererős Mini helyett.
