Az új tulajdonos a válságból kivezető utat keresve ismét Észak-Amerikán kívülre tekintget. A cég manapság ugyan alig 100 ezer autót ad el az export-piacokon, de azt remélik, hogy ezt a számot rövid idő alatt a négyszeresére növelhetik.
Első lépésként a kereskedőhálózatot szeretnék bővíteni. Európában például egy év lefogása alatt 100 új Chrysler kereskedést szeretnének nyitni, Kínában pedig vagy 140-et. A kereskedőhálózat bővítése mögött az a felfedezés húzódik meg, hogy az utóbbi években a Chrysler Amerikán kívül két számjegyű növekedést produkált, azaz valószínű, hogy nem a vásárlóközönség érdeklődése, hanem a megfelelő infrastruktúra hiányzik. Az export erősítéséhez persze nem volna elegendő néhány száz új márkakereskedés, de a tervek szerint 9-ről 20-ra növelik az exportált modellek számát, és a jelenlegi 4 helyett hamarosan 16 Chrysler típus lesz elérhető dízelmotorral.
A Chrysler története során több alkalommal próbálta megvetni a lábát Európában. Az 1980-as évekig saját helyi márkákat működtettek, de a francia Talbot és a brit Sunbeam az amerikaiak fennhatósága alatt nem bizonyult igazán sikeresnek. Később több alkalommal is próbálkoztak az amerikai Chrysler tömegmodellek európai forgalmazásával, így a Neon és a Stratus is kapható volt az 1990-es évek közepén, de ezek a kísérletek is kudarcnak bizonyultak. Egyedül a Jeep modelljei, a Chrysler néhány nagykocsija és Voyager egyterű bizonyult hosszabb távon is versenyképesnek: ezen modellek egy jelentős részét mostanság nem is exportból kapja az európai kereskedőhálózat, hanem Ausztriából, ahol a Magna-Steyr készít belőlük néhány tízezret évente. A DaimlerChrysler a Dodge Caliber bevezetésétől remélt áttörést, de egyelőre úgy néz ki, hogy ez a modell sem vonz hatalmas vásárlótömegeket, viszont az eredményei elég bíztatóak ahhoz, hogy az új tulajdonos, a Cerberus Capital tovább erőltesse az export-offenzívára vonatkozó tervek megvalósítását.
