A Mercedes G osztály a tuningtól ugyan elfelejti, hogy terepjáró volt valaha, viszont profin tisztítja a belső sávot akár Németországban is.
A Hamann - amelyet korábban inkább BMW specialistaként ismertünk - persze a legerősebb változatból, az G55 AMG-ből indult ki. Nem vacakoltak motorcserével, mint a Brabus, inkább az 5,5 literes, kompresszoros V8-asból hozták elő a ki nem aknázott tartalékokat. Így is akadt kerek 600 lóerő és 782 Nm-es nyomatékhegy, amit talán ki sem bírna a váltó, ha nem kap külön olajhűtőt. A dobozkarosszéria aerodinamikai szempontból igazi rémálom, ennek ellenére a Typhoon sok sportkocsival is versenyre kelhet: 5,1 másodperc alatt éri el a 100 km/h-s sebességet, és a gyorsulásnak csak 261 km/h-nál szakad vége.
A Typhoon mégsem a dimaikája miatt lehet kelendő - gyors G osztályt más is csinál - hanem szélsőséges stílusa miatt. Míg mondjuk a Brabus G V12 S nem veri nagy dobra a képességeit, addig a Hamann G osztálya elől akkor is menekül majd mindenki, ha egy kilométerről meglátják. A 24 hüvelykes, kétszínű felnik, a gallytörő rács, a hat csőben végződő kipufogórendszer és a földet söprő lökhárítók a közúti agresszió végső eszközévé teszik az autót. Ráadásul a belső tér is alkalmas rá, hogy a sofőr egóját hozzáhízlalja az autóhoz: a fekete és vörös kárpitokkal, a vörös biztonsági övekkel, a hatalmas fém pedálokkal, a karbonszál-mintás sportkormánnyal olyan az autó hangulata, mintha egy középkori bíboros tróntermét keresztezték volna egy versenyautó belsejével.
