Sapkát, sálat, kesztyűt az autónak

A téli szett felpattintása viszont csak az első lépés, ha különösebb kellemetlenségek nélkül szeretnénk átvészelni az autóval a következő néhány hónapot. Igaz, manapság a legtöbb autóban már nem kell átfordítani a légszűrőház fedelét téli állásba, mégis érdemes ránézni a technikára és bekészíteni néhány hasznos kelléket.

Csekklista lámáknak.

Hűtőfolyadék, ablakmosó, motorolaj hármas. Triviális, mégis sokszor megfeledkezünk róla, vagy halogatjuk a folyadékok cseréjét. A hűtőfolyadékra modernebb autóknál ugyan ritkán kell ránézni, de a szétfagyott hűtő, motorblokk elkerülése érdekében évente egyszer azért érdemes beméretni a fagyállót. Jobb benzinkutakon ezt egyébként ingyen vagy egy kis borravalóért szívesen megnézik profi refraktométerrel, ami megbízhatóbb eredményt mutat a fajsúlyt meghatározó fokolónál. Mínusz húsz–harminc fok körüli értékre érdemes törekedni, hogy legyen egy kis biztonsági tartalékunk.

Az ablakmosó folyadéknál érdemes legalább ekkora fagyáspontot bekeverni, és nem biztos, hogy a legolcsóbb anyag a jó vétel. Amikor ugyanis felspricceljük a szélvédőre, a menetszélnek köszönhetően igen gyors párolgásba kezd a folyadék, ami a hőelvonás miatt több fokot is csökkenthet a hőmérsékletén. A jobb anyagok kevésbé illékonyak, ezért kisebb a valószínűsége, hogy hártyaként megfagynak, miután szétkente őket az ablaktörlő. Az ehhez hasonló bosszúságokat jobb megelőzni azzal, hogy a külső hőmérsékletnél mondjuk tíz fokkal hidegebb fagyáspontot állítunk be, és nem hülyeség némi tartalékot is tartani az autóban, mert latyakos időben előfordulhat, hogy egy órás sózott autópályázás alatt kiürítjük a tartályt.

Kimondottan téli motorolajra manapság ugyan már nincs szükség, de aki évente többször cseréli, annak érdemes elgondolkodnia azon, hogy kisebb hideg viszkozitású olajat töltsön be, ha úgyis ősszel esedékes a csere. Ez ugye a W előtti szám a többfokozatú motorolajoknál – minél kisebb, annál folyékonyabb az olaj hidegen, ami csökkenti a motor kopását hidegindítás után.

Az akkumulátor egyike azoknak az alkatrészeknek, amelyekre csak akkor figyelünk fel, ha nem végzi rendesen a dolgát. Ez rendszerint nagy hidegben szokott előfordulni, mert a hőmérséklettel együtt csökken a kinyerhető energia, a besűrűsödött kenőanyagok miatt viszont nehezebb megmozdítani a motort. Ezért ha a mostanában előforduló nulla fok körül már csak nyögve forgat az indítómotor, megéri vetni egy pillantást az elektromos rendszerre, és ha az akksi gyenge, nem butaság kicserélni, mielőtt beköszönnek a keményebb mínuszok. Dízeleknél az izzítógyertyák is okozhatnak indítási problémákat – sok típusnál pár perc alatt ellenőrizni lehet őket.

Hasonlóan felértékelődik az ablaktörlő fontossága a hideg évszakban, ezt is érdemes ellenőrizni, ugyanúgy, mint a fényszórókat. Nem csak az a fontos, hogy világítsanak, hanem a beállításuk sem mindegy. Ugye, ahogy rövidülnek a nappalok, úgy járunk egyre többet sötétben.

Ha rendben van a technika, az igazán gondos autós alapos mosás után vakszolással képez védőréteget a fényezésen a só, jég, szutyok ellen. Jó ötlet ilyenkor egyből letakarítani a lombot, növénymaradványokat is, legalább a szélvédő előtti beömlőnyílások környékéről, hogy ne káromkodjunk, miért nem tol a síró ventilátor elég levegőt az ablakra.

Minden rutinos autósnak megvannak a titkos fegyverei, amikkel télen csettintésre leugrik a gépről a húszcentis hóréteg, örökre páramentesek az ablakok, az elakadás pedig a hosszú évek során végleg átkerült a passzív szókincsbe. Egy jó jégkaparó evidens tartozék, de az se baj, ha kettő van, ha segítőkész utasokkal van dolgunk. Hó letakarításánál jól jön egy kis seprű vagy kefe, ezzel percek alatt le lehet tolni az egész karosszériáról a fehér réteget – mindannyian utáljuk, amikor az előttünk haladó tetejéről pingpongasztalnyi összeállt jégtábla válik le és vitorlázik közvetlenül a szélvédőnk közepére.

A klíma pedig nem csak nyáron hasznos: az ablakokra lehelt párát pillanatok alatt lefújja, nem beszélve arról, hogy a kompresszornak télen is jót tesz a rendszeres mozgás. Klímátlan autósoknak érdemes bekészíteni egy páratörlő rongyot vagy szivacsot – mindenki másra esküszik, nálam a klasszikus bőrrel borított szivacs jól működik.

Ha nem csak a városban ingázunk, nyugodtabban hallgatjuk a hófúvások fütyülését, ha zörög a csomagtartóban egypár kellék. A hólánc Ausztriában bizonyos időszakokban kötelező tartozék, de akinek van, jól teszi, ha a tél elején bedobja a pótkerék mellé, nehogy akkor maradjon otthon, amikor egyszer szükség van rá. Ugyanez érvényes a kislapátra is, ami sokszor nagy segítséget nyújthat.

Távol álljon tőlem, hogy bárkit is paráztassak, de az elakadásnak télen reális esélyei vannak. Kevésbé kétségbeesetten állunk az árokba csúszott autó mellett, ha van nálunk elemlámpa, kesztyű, vontatókötél, esetleg pokróc, ha reménytelennek tűnne a kiszabadulás vagy többórás állásra kényszerülünk. Ilyenkor az előrelátók nem az utolsó benzinmolekulát égetik el a fűtésre, mert hidegben sosem engedik a mutatót félnél lejjebb.

Aki pedig már kicsit megfáradt technikával közlekedik, bizonyára ismeri a bikakábel hasznosságát. A csatlakoztatás rituáléjával viszont nem mindenki van tisztában: először a piros kábelt kell rácsíptetni mindkét pozitív pólusra, majd a fekete egyik végét a teli akksi mínuszára, a másik csipeszt pedig a sztrájkoló autó egy masszív testpontjára vagy még inkább a motorblokk csupasz felületére. Így a legkisebb a zárlat esélye, illetve az áramnak ezzel a módszerrel kell a legkevesebb ellenállást leküzdenie.

Megtelt a csomagtartó a sok kacattal? Akkor kellemes driftelést a hátsókerekeseknek, mindenki másnak pedig könnyen járó kézifékbovdent a csúszós időkre.