Csonka János és a magyar autózás kezdete

A Totalcar.hu-n a Veterán Autó és Motor magazinból átvett cikkeket is publikálunk kéthetente. Fogadják szeretettel ezeket az írásokat, amelyek közül a jelenlegi a 2012/2-es számban jelent meg.

Csonka János Szegeden született, neves gépépítő kovácsmester legkisebb fiaként. Tsonka Vince műhelye, amelyben malomberendezések és orvosi műszerek egyaránt készültek, családi vállalkozásként működött, a fiúk apjuk mesterségét tanulták. Ezt a hagyományt később Csonka János is folytatta, amikor nyugdíjba vonulásakor fiaival alapított vállalkozást.

Különösen fogékony volt a gépészeti ismeretekre, azon belül is a gőzgépek és a motorok érdekelték legjobban, de hamar felismerte, hogy a rohamléptekben fejlődő technikát csak úgy ismerheti meg és sajátíthatja el, ha a családi műhely mellett nagy ipari üzemekben is munkát vállal. 21 éves korától magyarországi üzemekben, majd külföldi, fejlett iparú országok – Ausztria, Svájc, Franciaország, Anglia – finommechanikai és motorgyártó egységeiben dolgozott és tanult.

Életének 25. évében jelentős változás állt be. A Magyar Királyi József Műegyetem gépműhelyének vezetői állását nyerte el, legfiatalabb pályázóként. A műhely üzemeltetésére javaslatot dolgozott ki, saját költségén szakmunkásokat foglalkoztatott, akik segítették az oktatásban, ugyanakkor a műhely termelőüzemként is tevékenykedett. A hallgatók megismerkedtek a tervezéssel és a gépépítéssel, az eladott gépek árából pedig részesedést kaptak. Csonka János az oktatáshoz gőzgép- és gázmotor-metszeteket, szerszámgépmodelleket készített.

Nagy érdeklődéssel fordult a belső égésű motorok felé, főként azután, hogy a Ganz gyár 1887-ben Bánki Donátot, majd őt is megbízta a leobersdorfi gépgyártól megvásárolt motorok átalakításával. Már 1883-ban saját, kettős, gáz- és petróleumüzemű motort tervezett, amelyben a gép állványzata egyben kipufogógázzal fűtött üzemanyag-gőzölögtető berendezés is volt.

Bánki Donáttal végzett közös munkájuk egyik legjelentősebb eredménye a motorok folyékony üzemanyaggal való üzemeltetésének megoldása, a karburátor feltalálása és szabadalmaztatása volt.

(Négyesi Pál levéltári kutatásai szerint  egy brit feltaláló azonban évekkel megelőzte mind Csonka, mind a szabadalmi bejegyzés elsőségéért vívott harcban részt vevő másik fél, Wilhelm Maybach ötletét, ö 1887-ben már Nagy-Britanniában, majd 1890-ig több más országban, például az USA-ban is bejegyeztette a Csonka-Bánki-, illetve a Maybach-féle karburátorral megegyező, ám azokét sok évvel meglőző saját karburátorát, csak erről az európai kontinensen sokáig nem vettek tudomást. A Nemzetközi Autótörténészek Szövetségének hivatalos állása szerint tehát nem Csonka János találta fel a karburátort, de nem is Wilhelm Maybach, hanem az angol Edward Butler. Minderről azonban Csonka János nem tudott, tehát az ő általa kifejlesztett karburátor a saját ötlete volt, ezt nem vitatják - a szerk.).

Elgondolásukat 1893. február 11-én szabadalmaztatták, majd a későbbiekben gyártott motorjaikhoz az alapötletet továbbfejlesztve számos karburátortípust fejlesztettek ki. Legtöbb karburátoruk változtatható fúvókaméretű volt, s pótlevegős működési elv alapján készült, azaz a keverék túldúsulását golyós vagy rugóterhelésű pótlevegő-szelepekkel akadályozták meg.

A modernebb, Solex- és Zenith-rendszerű karburátorok megjelenésekor Csonka maga javasolta a lényegesen hatékonyabb szerkezetek alkalmazását. Ugyanígy az első magyar gépjárművön, a Csonka János tervezte triciklin már 1902-ben a Robert Bosch által kifejlesztett nagyfeszültségű gyújtómágnes működött. Későbbi motorjainál is a Bosch berendezéseit használta.

A Magyar Királyi Posta már 1896-tól kísérletezett motoros járművekkel, 1900 novemberétől pedig Budapest belterületén 21 triciklit és 1 négykerekű levélgyűjtő gépkocsit állított forgalomba. A triciklik közül kettőt Csonka János tervei alapján a Ganz és Társa budapesti gyár készített, 2,25 LE-s (1,65 kW) motorral, 1900 koronás áron. Ezek voltak az első Magyarországon tervezett és készített gépjárművek.

A triciklik beváltak, az 1905-ös adatok alapján naponta átlagosan 40 kilométer utat tettek meg, és 43 322 korona 40 fillér megtakarítást eredményeztek a fogatolt gyűjtőjáratokkal összehasonlítva. A kedvező tapasztalatok alapján a posta a szolgáltatások bővítése érdekében 1904. január 20-án pályázatot hirdetett 2 m³-es postai csomagszállító gépkocsik építésére. A nyolc pályázó közül Csonka János tervei alapján a győri Magyar Waggon és Gépgyár Rt.-t és a budapesti Röck István Gépgyárát bízták meg 4–4 jármű elkészítésével.

Az első autó 1905. május 31-én lett kész, és a kereskedelemügyi miniszter rendeletére 2000 kilométeres próbautat tett meg. A posta átvevőbizottsága június 14-én megállapította, hogy a mágnes, a hűtő, a hajtólánc és a golyóscsapágyak kivételével az autó hazai anyagokból készült. Ez a jármű volt az első magyar gépkocsi. Az elkészült autókat a posta 1906 januárjában állította forgalomba, és mintegy 25 évig álltak szolgálatban.

Csonka János 1912-ig tervezett autókat, majd a tanítás mellett ismét főként motorok fejlesztésével foglalkozott. 1925-ben, a Műegyetemen eltöltött 48 év után ment nyugdíjba, s fiaival autójavító és motorgyártó műhelyt nyitott. Mérnök fiai ugyanúgy részt vettek a műhely munkájában, mint egykor ő apja kovácsműhelyében.

Az országszerte jó nevű gyár egyik legsikeresebb terméke a saját tervezésű, kéthengeres boxermotor volt, amelyet 1929-től 350 és 700 cm³ közötti hengerűrtartalommal stabilmotorként vagy gépcsoportként kínáltak eladásra. Hasonló sikertermékük volt a DKW motorok mintájára készült kétütemű stabilmotor. Országszerte ismertek voltak továbbá a Csonkáék által készített szerszámgépek.

A kiváló termékeknek köszönhetően a harmincas évek gazdasági válsága kevéssé viselte meg a gyárat, Csonka János a válság alatt egyetlen munkását sem bocsátotta el, egyetlen alkalommal sem csökkentette a béreket. Az 1930-as évek közepén a megrendelések teljesítésére az üzemet további részlegekkel bővítették a Budafoki úton, majd egy új gyár felépítését határozták el. Ebben 84 évesen még tevékenyen részt vett Csonka, azonban az egység 1941-es megindulását már nem érte meg. Rövid betegség után 1939. október 27-én, 87 éves korában hunyt el.

A gyárat fiai működtették tovább, amely mind szakmai körökben, mind szociális szempontból jó hírű volt. A Csonka Gépgyárban tanulni és dolgozni rangot jelentett. Az üzem 1948-ban jutott az államosítás sorsára, Kismotor és Gépgyárként működött tovább, jó darabig őrizve még Csonka János szellemi örökségét.

A Csonka János Emlékmúzeumban működő kiállításon számos,korábban be nem mutatott Csonka gyártmányt láthat az érdeklődő közönség, többek között az 1870-es években készült Collmann-rendszerű oktató gőzgépmodellt, a Csonka János tervezte álló motorokat, eredeti Csonka karburátorokat, a posta részére tervezett postaautót, illetve már a Kismotor és Gépgyárban készített motorokat és más termékeket is. A múzeum kedden, szerdán és szombaton 10 és 14 óra között látogatható. 

A kiállítóhely létrehozásában jelentős szerepet játszott a család által létrehozott Csonka János alapítvány, azon belül is Csonka János unokája, Csonka Lívia, a XI. kerületi önkormányzat, cégek, köztük a Magyar Posta, a Matáv (Magyar Telekom), a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, társadalmi szervezek és magánszemélyek is.