692 ezer kilométer helyett 227, 200 majd 187 ezer

Kezdjük egy kicsit távolabbról, hátha a következő tíz percben megszületik a képeken szereplő kék Focus hirdetésének vadonatúj, minden eddiginél szórakoztatóbb verziója. A tavaly a Belügyminisztériumhoz került állami gépjármű-nyilvántartás erre az évre ígért fejlesztése elmarad. Gondolom, senkinek nem volt kedve olyan csacskaságokra fecsérelni az európai uniós támogatást, mint felhasználóbarát kezelőfelület, vagy az eredetiségvizsgálatok fotóinak beágyazása a lekérdezőrendszerbe, illetve a kötelező biztosítási káresemények részletezése.

Kár, hogy nem fejlődik tovább a csalószűrő rendszer, mert gyaníthatóan nem csak én csikorgatom a fogam, amikor ötödször kéri el a jelszavamat a lekérdezéshez használható Autoszkóp alkalmazás, hogy végül 625 forinttal később olvashatatlanul összecsúszott dátumokkal dobja elém, amit amúgy is tudtam: a Használtautó.hu-n talált kék Ford Focus 1.8 TDCI-ben több mint háromszor annyi kilométer van, mint amennyivel hirdetik. 

A hármas szorzó akkor is reális, ha az autó éppen aktuális hirdetésében olvasható 187 ezer kilométerből indulunk ki, de akkor is, ha felidézzük, hogy ugyanezt a Focust a múlt hét elején, egy parkolóházban lőtt ócska fotók kíséretében 200 ezer kilométeresnek ígérték. Vagy ha elővesszük a legelső hirdetést, melyben 227 ezer kilométer szerepelt. Új csúcsokon az elírás és tévedés joga. A háromból két hirdetésben még olvasható volt a rendszám (PGJ-XXX), az egyikben viszont kitakarták. Ennek az lehet a magyarázata, hogy valaki felismerte a Focust, és az ügy elkezdett pörögni a Facebook Ford Focus-csoportjában, míg végül nekem is írt valaki.

A 2009-es autót jól ismerik a Tiszafüred környékén élők, új kora óta ott taxizott vele az első gazdája. Kilenc éve rótta a környék útjait, néha megfordult a tanyavilágban, de járt külföldön is. Minden karbantartást időben megkapott, például nemrég kicserélték benne a kuplungszerkezetet és a kéttömegű lendkereket is, de mostanra alaposan elhasználták. Működik persze, azonban egy közel 700 ezer kilométert futott, közös nyomócsöves turbódízel finoman szólva nem olyan bombabiztos vétel, mint ugyanez alig kétszázezer kilométer után.

Akkor most telefonáljunk. 

Az éppen aktuális hirdetésben szereplő hetvenes számon női hang jelentkezik. A Fordot a párja árulja, de ő most egy másik telefonon beszél. Később visszahív  a hirdető, elmeséli a lendkerékcserét, illetve megtudom, hogy autókereskedő, aki pár napja számította be egy másik autó árába a kék Fordot. Újszerű állapotban van az autó, mondja még, illetve meghökken, amikor átveszem a kezdeményezést, és elárulom neki, hogy az összecsúszott dátumok fölött, idén januári időponttal 690 ezer kilométeres óraállást olvastam az állami rendszer jelentésében. A cikkben nem az Autoszkóp, hanem a Magyarország.hu azonos tartalmú igazolását láthatják, mert az legalább olvasható.

A Focus mostani gazdája sajnálta, hogy így kellett megtudnia, nem kötött túl jó üzletet, de nem fogja visszavinni az eladónak a Focust, mert úgyem adják vissza a pénzét. Ő nem tudja átírni a mostani, ezek szerint hamis óraállást, ezért visszatekert számlálóval adja tovább a Fordot. Persze ígéri, hogy elmondja majd a vevőnek, hogy mit talált az állami nyilvántartásban. Hát, remélem így lesz! A kék Focus hirdetése percekkel azután tűnt el a Hahuról, hogy letettük a telefont.

Négy napja kezdtem levelezni egy másik olvasónkkal, aki viszontlátta korábban eladott Volkswagen Golf V-jét a hirdetések közt, persze szintén egészen más futásteljesítménnyel, mint amennyivel két éve eladta. Az ügy több szempontból is érdekes. Egyrészt úgy tűnik, önök ott a drót túlsó végén egyre jobb érzékkel olvasnak autóhirdetéseket, másrészt ez már a sokadik eset, amikor egy autó korábbi gazdája hívja fel a figyelmem a csalásra, ami jó jel, mert amikor sikerül bezárni a kört a csalók körül, legalább néhány percig kellemetlenül érzik magukat. Ezeket a perceket kéne valahogyan meghosszabbítanunk; a dolog mikéntjén gondolkodom éppen, ha már az állam tojik rá.

A benzin-gázüzemű Golf V 1.4 16V Trendline ritkaság. Olvasónk egyévesen vásárolta, majd tíz évig használta. Végül azért vált meg tőle több mint egy éve, mert 364 ezer kilométeres óraállásnál átugrott a vezérlés. Attila akkor úgy kalkulált, hogy ha a viszonylag sokat futott Golf működőképesen 1 millió forintot érne, reális ára motorhibásan nagyjából hatszázezer forint. A rendelkezésemre álló bizonyítékok szerint 2016. november 11-én adta el egy kereskedőnek, majd mostanáig nem hallott a Golfról. 

Amikor 2006-ban megvásárolta az autót, az akkori eladó, szintén egy kereskedő javaslatára rendszámot cseréltetett, így került az eredeti JOE-kezdetű táblák helyére a KKT-kezdetű, amely a levélben átküldött, eladáskori adásvételi szerződésben is szerepel. Hogy miért gondolja mégis a Volkswagen egykori gazdája, hogy az ő autóját árulják most 221 ezer kilométerrel a Hahun, az szintén érdekes.

Az alábbi képeken pontosan megjelölte az apróbb sérüléseket, illetve a motortér műanyag burkolatán, a korábbi szervizeléskor letört 1.4 16V felirat helyét, melyek így együtt ugyanazok az ismertetőjelek, mint amelyekkel ő megvált a Golftól.  A felsoroltakon kívül a beltérről feltöltött hirdetési fotók is alátámasztják az állításait, hiszen a középkonzol műanyag keretén nem látható az egyébként megszokott Passenger Airbag Off felirat, mert amikor Attila kicserélte a kopott nyomógombos rádiót egy kopásmentesre, véletlenül eltörte az eredeti keretet, és a cserealkatrészen már nem látható az utasoldali légzsák kikapcsolt állapotára figyelmeztető jelzés. 

Valami persze mégsem ugyanaz, mint régen. Ez pedig a rendszám, amely a hirdetés fotóin PMF-kezdetű. Ez a 2005-ös Golf V harmadik rendszáma, hacsak nem volt közben még egy, amiről nem tudunk. Számomra akkor vált biztossá, hogy Attila tényleg megtalálta az egykori autóját, amikor a mostani rendszámmal lekérdeztem a korábban rögzített óraállásokat. A hivatalos elektronikus igazoláson időrendben olvashatók a műszaki vizsgákon és átíratásokkor rögzített kilométeróra-állások. 

Amikor Attila eladta a motorhibás Golfot, nem felejtette el bejelenteni ezt egy közeli okmányirodában, ahonnan igazolást is kapott. Ezen a dátumon és az eladó, a vevő (egy kereskedés), illetve a Golf pontos adatain kívül az is szerepel, hogy azon a napon 364 391 kilométer volt az autóban. Ha ezt összevetjük az állami lekérdezés eredményével, megtaláljuk a dátumot és a hozzá tartozó futásteljesítményt is. Stimmelnek. Ebben a Golfban tehát valóban legalább 140 ezerrel kevesebb kilométer van a mostani hirdetés szerint, mint valójában.

Felhívtam a hirdetőt. Az illető tavaly októberben vette a Golfot egy budapesti cégtől, 214 ezer kilométerrel. A telefonban többször is állította, hogy nem tudott az óratekerésről, vagyis őt is átverték, így íratta nevére az autót, mellyel azóta körülbelül hatezer kilométert tett meg. Javasoltam neki, hogy vigye vissza a Golfot a kereskedőnek és vásároltassa vissza velük, mert becsapták. Elküldtem neki az igazolást, ő pedig cserébe a vásárláskori adásvételi szerződés másolatát. Ez alapján minden pontosan úgy történt ahogy a telefonban mondta, vagyis tényleg átverték. Akár sikerült visszavásároltatnia az autót a kereskedéssel, akár nem, mindenképpen megírom az ügy folytatását és felhívom a kereskedést.

A golfos és a focusos eset fontos tanulsága, hogy hiába cserélnek rendszámot egyszer, kétszer vagy akár háromszor egy magyarországi használt autón, az állami adatbázisban nem a rendszám, hanem az alvázszám a kiindulási pont, ezért pusztán ezzel nem szakad meg az adatbázis, nem tűnnek el az óraállások a lekérdező szem elől.

A másik tanulság fájóbb, mert ehhez az autóhoz is tartozik egy hibás kilométeradat, hiszen miután 2017. január 24-én 364 425 kilométert rögzítettek a rendszerben, 2017. szeptemberében szenvtelenül beírták, hogy 38 ezer kilométer van benne, majd októberben 214 430 kilométerrel adták el a mostani tulajnak.

Halálosan béna, amatőr és mélyen kelet-közép-európai az a nyilvántartó rendszer, amelyben egy autóhoz tartozó kilométeróra-állásokat ilyen szabadon lehet össze-vissza manipulálni, és sem a műszakin nem bukik meg, sem az átíratáskor nem vált pirosra az ügyintéző számítógépének képernyője.

Ezzel a két esettel azt szerettem volna megmutatni, hogy bár a magyar használtautó-piacon még mindig gyalázatos dolgok történnek, és a csalások leplezéséhez kiváló környezetet nyújt a nehezen lekérdezhető, önkorrekcióra képtelen állami járműnyilvántartás, azért nem reménytelen a helyzet. Vannak éber autósok, egyre többen szánnak időt a lekérdezésre és a leleplezésekre, így az óratekerés elleni harcot lendületesen folytatjuk tovább.