Nem vette meg a Skodát, beperelte a kereskedő

Bár a helyzet hétről-hétre változik, most nem tudok sokkal mélyebb gödröt elképzelni annál, amelybe olvasónk és felesége zuhant, amikor tavaly nyáron meg akartak venni egy használt Skoda Superb Combit egy budapesti kereskedésben. Eszter, a leendő vevő helyében bárki lehetne önök közül, aki nem elég óvatos, amikor autóvásárlás előtt áll.

A 2012-es autót az Opel Gyulai márkakereskedés nevében hirdette a cég használt autós alvállalkozása, a Tazo Car 2003 Kft. Apró részlet ez, de Eszter és párja szerint fontos, mert benne bizalmat ébresztett, hogy a Használtautó.hu-n a márkakereskedés épületét ábrázoló fotókkal hirdet a kereskedés, de főként az, amit a Superb hirdetésében írtak: kitűnő állapotú és leinformálható előéletű gépkocsi.

Az autó 1.6 CR TDI motorral szerelt változat, az első magyar tulajdonosától került a kereskedésbe, így előélete követhető, vezetett szervizkönyv járt hozzá, és a feltöltött képek alapján is hihető volt a 89 ezer kilométeres futásteljesítmény. Egy ilyen autó, ha valóban makulátlan az előélete, gyakorlatilag újnak tekinthető, és aki kifizeti érte a 3,7 millió forintot, joggal gondolhatja, hogy hatalmas vétel, hiszen az újkori árának kevesebb mint feléért nyújtja egy új autó használati értékét. 

Olvasónk nem rutinos vásárlók, ezért amikor feleségével augusztus 5-én, szombaton a záróra előtt betoppantak a telepre, azt gondolta, hogy megtalálták az autót amit kerestek. Mint meséli, a Skodát minden szempontból olyannak találták élőben, mint amilyennek a hirdetés ígérte. Körbenézték, ki is próbálták és úgy döntöttek, a következő héten megveszik. 

A történetet innen kétféle változatban ismerem, ezért mindkettőt megosztom. A Tazo Car munkatársa szerint olvasónk az úgynevezett bizonytalan, gyanakvó ügyfelek közé tartozik, bár saját elmondása szerint inkább csak alapos. Sokat kérdez és bizonyos kérdéseket többször is feltett telefonon, majd élőben. 

Eszter bízott a cégben és bár a hirdetésben ez a lehetőség is szerepelt, nem kérte, hogy vigyék független szervizbe a Skodát, hiszen eleve szakszervizben bevizsgált autóként hirdette az Opel Gyulai. A próbaút után ezért aláírta a Vételi Ajánlat című dokumentumot. Ebben az autó és az eladó, illetve a vevő adatain kívül szerepel egy nagyon fontos bekezdés. Aki aláír egy ilyen ajánlatot, köteles megvásárolni az autót, ellenkező esetben 200 ezer forint meghiúsulási kötbért fizet a kereskedésnek.

A vevő azt is kijelenti, hogy "A kötbér jogi természetével és minősítésével tisztában van. Kötbérfizetési kötelezettsége abban az esetben is fennáll, amennyiben az ajánlatban rögzített határidőben (augusztus 12-ig) az érdekköréből fennálló okból nem kerül sor a gépjármű átvételére és a teljes vételár maradéktalan megfizetésére."

Olvasónk állítja, a cégnél erőltették, hogy már szombaton, vagyis a hétvégi zárva tartás előtt írják alá a papírt, de a kereskedésben ennek az ellenkezőjére emlékszik mindenki. Kicsit mégis furcsa, hogy miközben Eszter és férje valóban azt tervezte, hogy már a következő munkanapon kifizetik az autót, és addig a cégnek esélye sem lett volna másik vevőt találni a Skodára, miért volt mégis ilyen fontos aláírni ezt a vételi ajánlatot. 

Olvasónk már hazafelé menet gyanakodott egy kicsit, ezért hallgatott a belső hangra és mielőtt hétfőn elment a bankba a pénzért, bement egy hivatalos Skoda-márkaszervizbe. Szerencse, hogy nem olvasta azokat a cikkeinket, melyekből kiderül, hogy a gyár utasítása miatt semmit nem árulnak el a Volkswagen-csoport, így a Skodák múltjáról a szervizek csak úgy bárkinek, pláne nem egy egyszerű érdeklődőnek.

Ebben a márkaszervizben a Skoda alvázszáma alapján mégis kiolvasták a központi rendszerből, hogy bár az autóban valóban annyi kilométer van amennyivel hirdetik, és minden előírt karbantartást időben megkapott, háromszor javítani kellett a motorját és egyik sem volt rutinművelet.

Olvasónk a nekem írt első levelében röviden azt írta, hogy a hibátlan, rendezett előéletű, újszerűként hirdetett autó 44, majd 59, végül 65 ezer kilométernél is javításra szorult. A hibalistán olyan tételek szerepelnek, mint hűtőfolyadék-szivárgás, rendellenes zajok, csikorgás a motortérből, törött termosztát, később a motor egyenetlen teljesítménye a magasnyomású befecskendező-elemeinek hibái (egy esetben a befecskendezőtű túl nagy kopása), valamint üzemanyagszivárgás. A harmadik javítási kísérlet minden bizonnyal sikeres volt, de előtte azt írták a szervizadatbázisba, hogy több befecskendezőszelep nem működik.

Vagyis ez a Skoda egyszerre volt megkímélt és vezetett szervizkönyves, ahogy az Opel Gyulai alvállalkozása a hirdetésben írta, és korábban többször hasonló hibák miatt javított használt autó, ahogy azt olvasónk nagy szerencsével az utolsó pillanatban kiderítette.

Ha olvasónk a bevállalós vevők közé tartozna, talán a korábbi hibák ellenére is megvette volna a Skodát, és nem is mesélte volna el a kereskedőnek telefonon, hogy mit tudott meg az autóról. Csakhogy ő a másik táborba tartozik, ezért úgy döntött, hogy nem ez a Superb lesz a család következő autója. A tervezett vásárlás hetében már az új autóval utaztak volna nyaralni és olvasónk elképzelte, hogy a hatalmas Skoda két gyerekkel a hátsó ülésen egy másik ország autópályáján megy tönkre ismét. Érthető, hogy nem akart kockáztatni. 

Amikor néhány napja elmentem a kereskedésbe, arra voltam kíváncsi, hogy miért nem fogadták el olvasónk érveit és miért nem tépték szét a vételi ajánlatról szóló megállapodást, amikor olvasónk felhívta őket, hogy nem veszi meg az autót. Miért ragaszkodik olyan nagyon a Tazo Car a 200 ezer forint kötbérhez egy olyan ügyben, amelyben valaki egyszerű óvatosságból nem vett meg náluk egy használt autót? 

Ha a kérdésre létezne egyszerű válasz, talán nem ücsörögtem volna egy kis irodában több mint egy órán át a Tazo Car három emberével, akik közül kettővel találkozott Eszter és férje a majdnem autóvásárlás során. Csakhogy nem létezik, ezért a beszélgetés szokatlanul kacifántosra sikeredett. Az első húsz percet azzal töltöttük, hogy az egyik eladó lefeleltetett egy korábbi cikkem tartalmából. Fájlalta, hogy az óratekert Ford Focus taxi esetének taglalásakor nem emeltem ki, hogy a Belügyminisztérium adatbázisában hibák is szerepelnek. Itt a cikk, benne egy összetett mondat az elírásról. 

Ezután persze sorra került olvasónk és a Superb, a kétszázezres kötbér és a bírósági per. A Tazo Car úgy érzi, olvasónk nem volt korrekt velük szemben, és nagyon nehezen árulta el, hogy pontosan miért nem szeretné megvenni a Skodát. Azért is ragaszkodnak a 200 ezer forinthoz, mert mire megtudták, hogy nem lesz üzlet, már elvégeztették az autó eredetiségvizsgálatát és megrendeltek hozzá egy garnitúra gumiabroncsot. 

Ügyvédjük tíz nappal a telefonos lemondás után elküldte a per előtti fizetési felszólításról szóló levelét, majd mivel Eszter nem fizetett, sőt ügyvédet fogadott, először fizetési meghagyást küldtek, majd mivel kifogással élt, az ügy a bíróságon folytatódott. 

A Tazo Car azután is ragaszkodik a pénzhez, hogy a bíróság kikérte a Skoda részletes javítási jegyzékét a Porsche Hungáriától, és ebben pontosan azok a korábbi hibák szerepelnek, amelyek miatt Eszter és párja nem vette meg az autót. 

Keresve sem találhatnék pontosabb mondatot ennek a csodálatos történetének a lezárására, mint amit a Tazo Car egyik munkatársa mondott a beszélgetésünk végén. Szerinte azért nem engedik el a 200 ezer forint kötbért, mert olvasónk rosszul kommunikált és nem ment be személyesen a kereskedésbe, hogy visszalépjen a vásárlástól. A cég az autót jónak ítélte, költött is rá a vásárlás előkészítésekor, olvasónk viszont felbosszantotta a cég embereit, ezért most látni szeretnék, hogy a jog erre mit lép.

A kereskedés vezetői úgy látják, hogy a Tazo Car jól áll ebben az ügyben. Részben abból következtettek erre, hogy olvasónk a Totalcarhoz fordult, én pedig személyesen mentem el hozzájuk tisztázni a történteket. 

A kereskedés ügyvédje nem fogadta el a hivatalos javítási információkat az első tárgyaláson, így a Tazo Car tovább pereli Esztert, a bíróság pedig igazságügyi járműszakértőt rendelt ki. Mivel a Skoda Superb Combit már régen eladták valaki másnak, a szakértő legfeljebb a javítási adatok alapján dönthet majd arról, hogy a felsorolt visszatérő hibák ismeretében jogosan lépett-e vissza a vásárlástól a magát súlyosan megtévesztve érző olvasónk vagy sem.

Ha elveszíti a pert, nagyjából félmillió forintjába fog kerülni, hogy tavaly augusztusban nem vásárolt meg egy ötéves Skodát, amelyről a kereskedők az elmúlt nyolc hónapban olvasónk elmondása szerint egyszer sem állították, hogy nem tudtak a korábbi hibáiról.

A Tazo Car nyolc éve vezette be a kötbéres megállapodást a vevőinél, és a cég munkatársai állítják, eddig összesen háromszor került bíróságra egy-egy hasonló ügy. Nekem azt mondták, hogy ha valaki személyesen mond le egy vásárlást, általában nem fizettetik ki vele a kötbért. Olvasónk viszont azt mondja, nem akart száz kilométert utazni, miután kiderült, hogy elhallgatták előle a tényeket.

A fentiekből látszik, hogy időszerű lenne elérhetővé tenni az összes autómárka szervizadatbázisát, de fontos tanulság az is, hogy egy olyan túltelített piacon, mint a magyar, senkinek nincs oka több százezer forintos kötbért kockáztatva aláírni bármilyen vételi ajánlatot, ha nem tudja vagy nem tudhatja egészen pontosan, hogy a kiválasztott autóval mi történt a korábbi években. Ennek egyébként a Tazo Car is utánanézhetett volna, de nem tette, bár Volkswagen-csoport hivatalos márkaszervizei még egy-egy autó tulajdonosának is csak azokat a javítási adatokat adják ki, amelyek akkor keletkeztek, amikor már az ő nevén volt az autó. Egyéb esetekben írásos hozzájárulást kérnek a korábbi tulajdonostól az adatszolgáltatásra, melyet a mostani esetben éppen az olvasónkkal pereskedő kereskedés kereskedés szerezhetett volna meg a legkönnyebben a Skoda első tulajdonosától.