Hibridet keresett, mégis dízelt vett

Barátomnál egy váratlan plug-in-hibrid autóval tett próbakör (egy VW Passat GTE), és az arról hallott jó vélemények indították el a már amúgy is érlelődő autócsere-programot. Tetszett neki a gondolat, hogy a gyakori, nagyon rövid távú városi utakat emissziómentesen, villanymotorral teheti meg, sőt akár országúton, autópályán is normál dinamikával használhatja a kocsit (persze amíg tart a használati profiltól függő 35-45 km tesztelt hatótávolság). Szimpatikus volt, hogy az elektromos kocsiktól eltérően nem függ az akkutöltésektől, és még az is erre fordította, hogy a zöld rendszámmal a fizetőparkoló-övezet határán lakva ezentúl ingyen parkolhat, sőt, néha a közeli MOL kúton ingyen fel is töltheti az autót (igaz, ez utóbbi lehetőség a nyárral megszűnt).

A benzinmotor megléte és normális teljesítménye pedig jót tesz a heti egyszer megtett vidéki útnak, ami alkalmanként 350 km autópályázást jelent. Ez zárta ki az elektromos autókat, mert szinte csak a Tesla jöhetett volna szóba, és nem alaptalanul, mert a cégen belül, ahol a barátom dolgozik, van elektromos autó, és ilyen jellegű utakat nem tudtak kényszerpihenő nélkül kimatekozni.

További érv volt a tesztkocsi színe, a gyöngyház fehér, ami azonos volt a családi kilenc éves Volvo S80 AWD D5 autója színével. Végül is ez utóbbi, 170 000 futott km fölött járó autó lecserélése volt a cél. A hibridben megtetszett még a barátomnak, hogy lejjebb viheti az S80 10 liter alá nem süllyedő fogyasztását, ami a városi ide-oda rohangálós üzemmódban 12-re is felkúszott.

Egyedül a Passat kisebb kategóriája ébresztett benne kétséget – felnőtt fiúgyerekekkel hátul is kell a hely. De végül is a Passat is elég nagy hátul, ha nem is ér fel az S80-hoz. Így legelőbb a tesztautóra kért ajánlatot. A jól felszerelt, úgy 20 000 km-t futott Passat GTE újkori ára 17 502 750 Ft volt, így másfél éves tesztautóként 12 490 000 Ft-ért ajánlották fel megvételre. Jónak hangzott, de egy ilyen összeg kiadása előtt körbenézett, van-e az országban még ilyen autó eladó.

Volt, az Óbudai Volkswagen szalon árult egy fekete kombit, de személyesen ott járva szembesülhetett vele, hogy van egy még „zsírpapírban” álló, a tesztautóval lényegileg megegyező fehér négyajtósuk is. Alkudozás indult, és a nullkilométeres autóra sikerült 13,9 millió Ft-os árat elérni. Nagyon vonzóvá vált a lehetőség.

De ez az eset olyan szemfelnyitóként is működött (evés közben jön meg az étvágy). Ha már ennyi pénzről van szó, amely beruházást ugyan valamelyest csökkent majd a régi S80 eladásakor befolyó összeg, akkor is érdemes alaposabban körbenézni a piacon, különösen, hogy ezen az árszinten ilyen könnyen megy az alku. Személyes tapasztalat, hogy a kompakt méretű kocsik között, másoknak is nézve autót, előfordult, hogy 5 százalék alatti volt csak a kedvezmény, amit a kereskedő felajánlott, akár balról, akár jobbról érkezett az ember. Itt meg 20 százalék körüli engedményeket adtak.

Így körbenézve a piacon, kiderült, hogy a listaárhoz képest nagyon jó volt a VW ajánlata, de ezen az árszinten már számos akár hibrid, akár korszerű Euro6+-os dízellel szerelt prémium autót is el lehet érni. A keresésbe beleestek a klasszikus prémium gyártók is, mert miért is ne? Mit kínált a BMW? 3-as hibridet, de ennek a mérete és a felszereltsége is messze elmaradt a kívánalmaktól. Mercedestől csak a C-osztály fért volna bele: mindkét esetben a kereskedők nagyon korrektek voltak, és felhívták rá a figyelmet, hogy a típusok valós fogyasztása 7-8 liter körüli – tehát nem a katalógusérték eszményien alacsony literszámához ragaszkodtak.

Az autókeresésre figyelve könnyű észrevenni az akciós ajánlatokat, így az éppen a nyár elején futó Lexus GS-re szólót is. Igazán felvillanyozó gondolat, hogy hibrid Lexusba ülhet az ember a kiszabott, maximum 15 milliós összeghatáron belül. A kereskedésben az akciós árat, amely 14,24 millió forint volt, barátom lealkudta 13,7 millióra. A Passat fénye így halványult. Főleg miután másnap egy telefonbeszélgetés során az ár 13,2 millióra csökkent.

Igen ám, de meglesznek-e a kívánalmak? A méret oké, de körbekérdezés után kiderült, más, a típust használóktól, hogy a fogyasztás 10 liter alá nem igen megy, a Passat 7-ből kijönne átlagosan. Legyen akkor a kisebb IS. Itt viszont a mérettel volt gond, hátra a középső fiú lapjával fért be, a nagyobb ott se volt, hogy ne férjen be. Ennél a Passat jobb, így az IS hibrid gyorsan kiesett. De az egész Lexus.gondolat is tovaszállt.

Akkor ott a közelben a Jaguar szalon – ez amolyan villámlátogatás volt, az árak túl voltak a vállalható határon. Akkor irány az Infiniti-hez. A hibrid Q50 a gyors próba alapján bent a kívánalmakhoz képest szűkös, a csomagtartója meg mintha nem lenne. Ami viszont kiütötte barátomnál a biztosítékot, az a V6-os, 3 literes motor volt. Persze így jól hangzóan „teljesítmény hibridnek” lehet nevezni, de a kereskedőhöz intézett, a fogyasztást firtató kérdésre az őszinte válasz a „némi óvatosággal akár 10-11 literes fogyasztás is elérhető” volt.

Kijózanító köre új pályára állította az autókeresést. Barátom szavait idézve, amivel a saját helyzetét jellemezte: „A hibrid illúzióval le kellett számolnom. Becsapva éreztem magam, vagy csak nem voltam elég tájékozott és azt képzeltem, eljutott oda a világ, hogy ebben az ár- és méretkategóriában a hibridek már nagyjából kétharmad-fele üzemanyag-fogyasztásból tudják azt, amit egy „átlagos” hagyományos motorral szerelt kategóriatárs. Hát nem.” Még volt egy út a Volvo szalonba, de ütőképes hibridet ott se tudtak mutatni. Viszont ajánlottak mást.

Barátom ekkor az új célt úgy határozta meg, hogy legyen egy kényelmes autó, amely a Volvo S80-at leválthatja és 9,1 liter alatt fogyaszt százon: mindegy milyen motorral. Feltette magának a kérdést, hogy ha ugyanannyi a fogyasztása egy Euro 6-os dízelnek, mint egy hibridnek (azonos kategóriában), azonos a szervizintervallum is, csak az ár különbözik (a hibrid hátrányára), akkor mi szól a hibridtechnológia mellett?

És óvatosan kell mondanunk az emissziómentes részközlekedést, mert bizony saját tapasztalat, hogy több nagy plug-in hibrid modell lemerülvén, álló helyzetben a nagy teljesítményű, nagy hengerűrtartalmú motorját emelt fordulaton járatva termelte az áramot, hogy teljesítményben hozhassa az autó a katalógusértékeit. Ez nem annyira meggyőző: lehet, hogy a reggeli induláskor még kipufogógáz kibocsátás nélkül araszol az autó a dugóban a suli mellett, de délután hazafelé ugyanott álló helyzetben az alapjáratinál magasabb „termelői” fordulatszámon tolja ki a gázt, miközben a szidott dízel semmit nem tol ki, mert a start/stop rendszer miatt épp pihen.

Szóval térjünk vissza a Volvo szalonba. Ott ajánlották az S90-est, az új generációs dízellel. Azonban a D4 is a kívánt minimum extrákkal árban 17 millió fölé nyújtózott listaáron. Ekkor jött a kereskedői ügyesség: állt a szalonban egy berendelt, nullkilométeres autó, amelyet két hete gurítottak oda. Kiajánlották ezt a D4-est, amelyben minden kívánt extra megvolt, csak a korábbi S80-ashoz képesti mínusz 15 lóerő hangzott rosszul. Amúgy a kocsi reprezentatív, komfortos, méretben pedig nincs kompromisszum a leváltandóhoz képest. Elkezdődött az alkudozás.

Végül az alku 13 150 000 forintban állt meg, ez bizony jó 4 millió forinttal a listaár alatti, és kevesebb, mint ahonnan elindult a vásárlási ajánlatsor, tehát a második, már nullkilométeres Passat GTE áránál. Így itt barátom megállt, és megvásárolta a Volvót. Ez egy nyári történet, augusztusban vette át, így már van tapasztalata. Visszatekintve igazoltnak érzi a gondolatmenetét, amit az is alátámaszt, hogy azóta a MOL fizetőssé tette az áramtankolást a kútjain. Bár ez utóbbi azért nem lett volna perdöntő érv, mert összegszerűen otthon tölteni is kedvezőbb, mint folyékony üzemanyagot vásárolni.

És barátom ismét jó fogalmazott: „19-re lapot húztam a dízellel a jelenlegi közhangulatban, de látva azt, hogy a német piacon is a visszaesés után 46% körül stabilizálódott az új dízelek értékesítési aránya, akkor ez azért nem a világvége. Ennek még bőven van kifutása. Az autóval hosszú távra tervezek, tisztában lévén azzal, hogy 7-8 év múlva elveszti értéke kétharmadát, háromnegyedét. Viszont akár csak a jelenlegi trendeket nézve is teljesen bizonyos, hogy bármely mostani elektromos, plug-in, vagy öntöltő hibrid értéke éppúgy fog állni a technikai avulás miatt. Így értékvesztés vonalon olyan soktól nincs mit tartanom. Így ért véget a környezettudatos kalandom. Gyakorlatilag az összes szóba jöhető hibrid üzemanyag fogyasztása magasabb, mint a győztes dízelé. Az eddigi használat alapján a saját fedélzeti komputer szerint 7 liter az átlagérték, a katalógus 7-8-at ígér. Autópályán 5,8 literes fogyasztást ért el a nagy autó. A hibridek ára pedig – az egyetlen akciós, de már nem up-to-date Lexus GS300 kivételével – legalább 20%-kal magasabb, mint amennyiért ténylegesen megszerezhető volt a Volvo.”