Súlyos motorhiba 104 ezer kilométernél

Mindenkinek egyszerű szívó benzinmotoros autókat ajánlgatunk, amikről feltételezhető, hogy távolról sem ismernek olyan okkult dolgokat, mint a részecskeszűrő, a magasnyomású szivattyú, esetleg a turbó és még néhány alkatrész, melyektől erősek/takarékosak a mai autók. És amelyek pont akkor kérik el az alacsony fogyasztással és/vagy a nagy menéssel járó előnyök ellenértékét, amikor a körülöttük lévő autó a második, harmadik gazdájához kerül, és túl van már egy-kétszázezer kilométeren.

Gábor talán szintén ismerte ezeket az összefüggéseket, amikor áprilisban kinézett, majd megvásárolt egy 2012-es, mindössze 104 ezer kilométer futott Kia Ceed-et a budapesti Autócentrum Rómainál. A kereskedést mi is ismerjük, rendszeresen kérünk és kapunk innen használt autókat egy-egy cikkhez. Mindez most azért lényeges, mert a mérce egyenlő: ha egy kereskedés botlik, az nálunk is botlik, ha pedig nem, akkor nálunk sem. Krisztián, a cég tulajdonosa olvasónk kérésére külön is átvizsgáltatta az autót egy független szervizben, ahol mindent rendben találtak.

Gábor autója 1,6 literes, 125 lóerős szívó benzines kivitel, azzal a folyamatosan változó szelepvezérlésű Gamma motorral, amelyet nagyon sokféle verzióban gyártottak sokáig a Hyundai-Kia modellekhez. Ez a motorcsalád részben megalapozta az első generációs Ceedek 5/5 csillagos minősítését a JD Powers 2010-es vásárlóelégedettségi felmérésében, illetve ami miatt magas, 7,98 pontos minősítést kapott a típus a Népítéletek szerzőitől. Ebből és az 1,4-es kivitelből egyébként 30-40 darabot adott el eddig ez a kereskedés, mert kedvelt és problémamentes típus.  

Gábornak baromi nagy pechje volt. Miután átvette az autót, másnap világítani kezdett a műszerfalon a check engine piktogram, majd amikor egy független szervizben diagnosztikai gépre kötötték, az katalizátorhibát jelzett. A szerelők azt javasolták, hogy olvasónk cseréltesse ki a katalizátort, és addig ne használja a Kiát. 

Ő azonnal felhívta a kereskedést, ahol biztosították arról, hogy a szavatossági jogoknak megfelelően saját költségükön megjavíttatják a Ceedet, de addig törölték a katalizátorhibához tartozó P0420 hibakódot, majd megnyugtatták Gábort, hogy használhatja az autót. 

Ez így utólag rossz tanácsnak tűnik, ugyanis április 19-én, amikor Gábor Miskolcra ment az M3-ason, a Ceed képtelen volt 120 km/óra fölé gyorsulni. Bár a korábban kitörölt hibakód az odaúton nem tért vissza, az autó farán gyanús, fekete koromszerű lepedék képződött, mely vélhetően a kipufogógázban lévő motorolaj maradéka volt. Hazafelé az autó tovább gyengült, már csak kilencvennel vánszorgott és Hatvannál már az átkozott sárga piktogram is világítani kezdett, ezért olvasónk letért a hármas főútra. A motor hangja sokat romlott, végül a fordulatszámot már nem lehetett kétezer fölé tornázni, így a Kia Gödöllőtől tréleren fejezte be a Miskolc-Budapest távot - a szokásos kettő helyett körülbelül hat óra alatt.

Mivel a Gábor és az Autócentrum Római közt lezajlott levelezést megkaptam, megtudtam, hogy a Kia ezen a pár száz kilométeres úton az olajat is látványosan enni kezdte, sőt, 190 kilométer alatt kiitta a tankot, vagyis a benzinfogyasztás gyakorlatilag megduplázódott. 

A motorhibás autó ezután visszakerült a kereskedésbe, ahol két választási lehetőséget kínáltak fel Gábornak. Visszavásárolják a Kiát az eredeti áron (2,5 millió forintért), vagy a hiba feltárás után azt teljes mértékben megszüntetik. Mivel Gábor bizalma érthetően megingott, visszakérdezett, hogy a javítást követően is dönthet-e úgy, hogy inkább visszaadja a Ceedet az Autócentrum Rómainak, és visszakéri az árát. A válasz erre is igen volt. 

A hasonló esetekben a törvény a felek, tehát a kereskedő és a vásárló kölcsönös együttműködését írják elő a hiba elhárításában és a vita rendezésében. Ez azt jelenti, hogy Gábor a lehető legjobban járt el, amikor úgy döntött, azonnal tájékoztatja a kereskedést a problémáról, és nem követi el azt a gyakori hibát, hogy saját költségén, a maga által kiválasztott szervizben szerelteti szét és javíttatja meg a motort. Erre először a kereskedésnek kell lehetőséget biztosítani, mert utólag nagyon nehéz behajtani a javítási költséget, ha a kereskedő nem láthatta szerelés folyamatát. A harmadik rendezési lehetőség egyébként az utólagos árleszállítás lenne, de ez egy komoly motorhiba esetében nem életszerű, a csere lehetősége pedig nem merült fel ebben az ügyben, pedig máskor az is megoldás lehet. A kellékszavatosságról és a hibás teljesítésről itt olvashattok részletesen, de nem értelmezhetetlen jogi nyelven: 

http://fogyasztovedelem.kormany.hu/node/146

A Kia motorjának szétszerelése után kiderült, hogy az olajlehúzó gyűrűk kopottak, ezért volt abnormálisan magas az olajfogyasztás, ami tönkretette a katalizátort. Vagyis a hibakód csak tünet volt, nem a valódi ok. Krisztián, a kereskedés tulajdonosa nem a gyűrűzés, hanem a teljes motorgenerál mellett döntött, amely nagyságrendileg 600 ezer forintba került. A művelet a csapágysor, a dugattyúk, illetve a gyűrűk cseréjéből, és természetesen a hengerfej teljes, síkköszörüléses felújításából és a láncos vezérlés cseréjéből állt a szokásos, alapos tisztításokon, illetve az összes tömítés cseréjén felül. A kereskedés számlát kapott a javítást végző szerviztől és a szakmunkákat végző gépműhelytől, ezeket másolatként átadta Gábornak. Ez utóbbi azért fontos, mert így egy újabb motorprobléma esetén tiszta helyzetből indulna a kárelhárítás. 

A motorfelújítás május végére befejeződött, de egy téves vezérműlánc-szállítás, illetve a kötelező próbajáratás és ellenőrzések miatt Gábor végül június közepén kapta vissza a Kiát a kereskedőtől. A katalizátort is kicserélték, és kérték Gábort, hogy kezdje el használni az autót, majd jelentkezzen a tapasztalataival. Ennek nyomai szintén látszanak a levelezésben. A leírtak alapján a Kia felújított motorja hibátlanul működik, nincs mérhető olajfogyasztása, sőt időközben az összeszerelést követő első, 1500 kilométer után esedékes rendkívüli olajcserét is elvégezték rajta. 

Olvasónk, Gábor és Krisztián, a kereskedés tulajdonosa egyaránt leírta nekem az eset eltérő szemszögből leszűrhető tanulságait. Gábor szerint az Autócentrum Római hozzáállása abszolút pozitív volt, mert bár a hetekig tartó javítás idejére cserautót nem adtak, a cég mindvégig korrektül tájékoztatta a lehetőségekről, azonnal reagált a megkeresésre és az autó javítása is gyors volt.

Olvasónk ennek ellenére úgy látja, hogy a kereskedés problémakezelése egy rendezett használtautó-piacon nem volna mutogatni való. Egyetértek vele, hiszen az Autócentrum Római csupán a kötelezettségeinek tett eleget, vagyis betartotta a Polgári törvénykönyv kellékszavatossági előírásait, ahogy Gábor is együttműködött a céggel a helyzet rendezésében. Egy normális országban mindez nem ördögtől való, nem készül belőle újságcikk, nálunk viszont nagyon nem ez a helyzet és pont ezért fontos, hogy véssétek be a Kia Ceed ügyének általános tanulságait, mielőtt bármilyen kereskedésben pénzt adtok bármilyen használt autóért. 

Ugyanezért létszükséglet az is, hogy mindig ellenőrizzétek a kereskedő céges hátterét, hiszen ha a vásárlás után bedöglik az autótok - és itt nem a kopó-fogyó alkatrészek természetes elhasználódásáról beszélek -, mindig jelentősen növeli a békés rendezés esélyét, ha a cég tiszta, bármikor megtalálható, és gazdája nem a szokásos kapugarancia-bullshittel akar vakítani. 

Amíg Magyarországon minden tíz autóvásárlásból 8-9 használtautó-vásárlás, addig a Gáboréhoz hasonló ügyek is mindennaposak lesznek. A cél nyilván az, hogy a drámák a fenti módon rendeződjenek, és ne úgy, ahogy az engem naponta kereső autókárosultak történeteiben látom. Hogy ezt mikor érjük el, az nem csak a kereskedőkön múlik, de azon is, hogy mennyire vagyunk felkészültek. 

Krisztán azt meséli, minden autót kipróbálnak és átnéznek az eladás előtt, hiszen nekik sem jó bolt folyamatosan reklamációkat kezelni, ennek ellenére évente átlagosan egyszer a zsebükbe kell nyúlniuk, miután egy eladott autó lerobban. Az ilyesmi belefér, ez Krisztián szerint a használtautó-kereskedői lét természetes velejárója.