Így halsz meg a vasúti átjáróban

A gázolaj lassan a poros útra folyik. A tócsa legalább négy négyzetméter, pedig a tűzoltóautó csörlője csak pár perce húzta ki az árokból, majd fordította a kerekeire a rommá tört Audit. Motorja nem szakadt ki a helyéről, de az autó orrából szinte semmi nem maradt. Október 15-én, reggel negyed kilenckor sodorta el a Budapest felé tartó vonat az öreg A6 Avantot, miközben vezetője át akart hajtani a síneken. Az alkatrészek nagy területen szóródtak szét, és bár az utastér viszonylag ép, a karosszéria úgy összerogyott, hogy a hátsó ülés támlája középen megroppant.

Az autóban csak a vezető ült. A bal első ülés környékén épp csak elkezdett cigarettaszálat találtak a helyszínelők, melyből alig egy slukk hiányzott, és a beépített szivargyújtón is friss használat nyomai látszódtak. Az autómentős nyugtatni próbálja a közelben állókat, akik attól félnek, hogy kigyullad a roncs. A porral kevert gázolaj nem olyan tűzveszélyes, mint a benzin, int le mindenkit, majd munkához lát, hogy el tudja szállítani az Audit.

Láthatóan érti a dolgát, de a Vác-környéki trélereseket mostanában amúgy is szokatlanul gyakran hívják vasúti átjárókhoz. Augusztus 21-én három dél-koreai állampolgár halt meg meg egy Opelben néhány száz méternyire a mostani baleset helyszínétől egy átjáróban, amikor autójukat maga alá gyűrte a vonat. Szeptember 27-én pedig az audis baleset helyszínétől alig harminc kilométerre Csörögön, a Komáromi utcai átjáróban sodort el egy rendőrautót a vonat. A rendőr súlyosan megsérült, de túlélte az ütközést. Ezzel kapcsolatban az alábbi tájékoztatást adta nekem az ügyészség.

"Megkeresésére tájékoztatom, hogy a késedelmet nem tűrő nyomozati cselekménnyel a Dunakeszi Rendőrkapitányság által vasúti közlekedés biztonsága elleni bűncselekmény miatt 2019. szeptember 27-én elrendelt nyomozást a Budapesti Regionális Nyomozó Ügyészség folytatja. Az ügyben gyanúsítotti kihallgatásra nem került sor."

A fentiekkel nem teljes a Budapesttől északra húzódó, jellemzően kanyargós pályaszakaszok baleseti krónikája, hiszen a csörögi átjáróban 2012-óta kétévente biztosan vonat elé hajt egy autó, és itt, Verőce és Nagymaros közt is történtek már hasonló esetek.

Az október 15-i helyszínelés több mint egy órával az ütközés után még javában tart. Feladatra várnak a tűzoltók, a vasútbiztonsági szolgálat emberei ellenőrzik, nem sérült-e meg a pálya és a jelzések, a közszolgálati tévések felveszik a vágóképeket a híradóhoz, a rendőrök pedig biztosítják a helyszínt. Fél órával utánam érkezik a halottszállító is, miután a mentősök sikertelenül próbálják újraéleszteni az autóst.

Nézegetjük a roncsot az igazságügyi járműszakértővel. Mindenki rezignált, ismételgetjük a fizika törvényszerűségeit, például hogy 120 kilométer per óra, vagyis a vonat itt megengedett legnagyobb sebessége több mint 33 méter másodpercenként, de legfőképpen, hogy egy ilyen balesetet autóban ülve szinte lehetetlen sértetlenül megúszni. Még akkor is, ha a vonat csak nyolcvannal megy. 

Az átjáróban andráskeresztet és fénysorompót szereltek fel, ráadásul a közelben álló elektromos kapcsolószekrény ellenőrzése után biztosra vehető, hogy az autós a tilos jelzés ellenére hajtott a sínekre. Ide kívánkozik, hogy a KRESZ szerint akkor sem szabad azonnal az átjáróba hajtani, ha a lámpa fehéren villog, mert ez csupán azt jelenti, működik a rendszer, és nem azt, hogy biztosan nem jön majd a vonat egyik irányból sem. Amikor meggyőződtünk arról, hogy szabad az út, legalább 5 kilométeres átlagsebességgel, megállás nélkül kell áthajtani a hasonló helyeken.

Miért halt meg az audis? Ezt mostantól hónapokig vizsgálják majd, és többé aligha hallunk az ügyről, ami alapvető gond a tragédiák utóéletével. Hiszen így nincs tanulság, és mindez újra és újra megismétlődhet bárhol az országban. Felboncolják majd a negyvenes éveiben járó férfi holttestét, a roncsot szétbontják, megnézik a törésképet a karosszérián, megvizsgálják az autó fékrendszerét, illetve próbálnak adatokat nyerni az Audi elektronikus rendszeréből, persze elemzik a gumiabroncsok nyomait is a fotókon, majd ezeket összevetik a helyszínelők rikító festékkel odafújt jelzéseivel.

Szintén a járműszakértői vizsgálat során derülhet ki az is, hogy az átjáróba a Vasút utca, tehát a domboldal irányából behajtó autó vezetőüléséből a reggeli ellenfényben is látható volt-e a fényjelzés, vagy akár a közelgő vonat. Akármi is lesz a vizsgálat tanulsága, az egész az irattárba kerül.

Egy százzal száguldó személyvonat fékútja legalább nyolcszáz méter onnantól, hogy vezetője lassítani kezd, fejtegeti valaki a körülöttem állók közül. Mindenki megtanulja, aki jogosítványt kap, hogy akár mint itt, táblával és lámpával, akár csak táblával jelzik az átjárókat, azokban mindig a vonatnak van elsőbbsége, és ennek éppen a sok száz tonnás szerelvény nehézkes lassíthatósága az oka. A mozdonyvezetőnek nincs esélye állóra fékezni a szerelvényt, amikor felbukkan előtte egy autó, amelyet ráadásul ezúttal az út menti bokrok miatt alig háromszáz méterrel az átjáró előtt vehetett észre. 

Bár egy ilyen balesetet a klasszikus esetben, vagyis amikor pont oldalról jön a mozdony orra az utastérbe, aligha lehet túlélni. Ezt az Audit azonban nem tolta maga előtt a vonat, mint rengeteg hasonló esetben a többi autót, ráadásul jobbról találta el a mozdony ütközője a karosszériát, vagyis a vezetővel átellenes oldalon, akinek így lett volna tere a túléléshez. Csakhogy az áldozatot nem a vezetőülésben találták meg a baleset után, hanem a tetejére borult autó mögött az árokban. A Szlovákia felől érkező vonat iszonyatos ereje pörgésbe vitte a másfél tonnás karosszériát, mint egy reklámszatyrot, ezután farral a vonatszerelvénynek csapódhatott, erre utalnak az autó jobb hátsó részének súlyos sérülései, majd a roncs a töltés menti árokba repült, ahol a tetején állt meg.

Az Audi vezetőoldali és utasoldali légzsákja, illetve a jobb oldali függönylégzsák kinyílt, ám mivel a vezető szinte biztosan nem volt bekötve, a biztonsági öv alapállapotban, a helyén volt a roncsban, ezek a rendszerek hatástalanok maradtak. A férfi talán már akkor kirepült a jobb első ablakon, amikor az Audi még pörgött és az így szerzett belső sérülései miatt vesztette életét később. 

A helyszíni képeket látva lezárhatnánk ezt az egészet annyival, hogy az audis magának kereste a bajt, amikor nem csatolta be a biztonsági övet, hiszen ha be lett volna kötve, súlyos sérülésekkel ugyan, de alighanem túléli. Szintén igaz, hogy nem lett volna szabad a tilos jelzés ellenére a sínekre hajtania, de ez nagyon sokszor előfordul, tele a net hasonló videókkal.

Van azonban más is, ami közös a környék vasúti átjáróinak baleseteiben, emiatt fontos továbbgondolni a nagymarosi baleset körülményeit. Egyrészt hiába a lámpák és a táblák, a töltésre épített átjárok elavultak, és felvezetőik rossz állapotban vannak. Ráadásul a három héttel ezelőtti baleset előtt kanyarodnia kellett az autónak, mert ezekre a helyekre így lehet eljutni a 12-es út irányából, nem egyenes, pláne nem vízszintes felhajtókon.

A dél-koreaiakat szállító Opel vezetője a tájékozódás szempontjából messze nem ideális szögben érkezett tehát az átjáróba, ráadásul az autó orra a dombnak felfelé állt mielőtt a sínekre hajtott. Az összes általam megnézett átjáróhoz ugyanazok a poros felhajtók vezetnek, tiszta hatvanas évek, bár nyilván ez is szabályos. 

A fényviszonyok szintén közrejátszhatnak az október 15-i balesetben, hiszen a reggeli és délelőtti órákban szemből süt a nap, ha valaki a hegyoldal irányából akar áthajtani. A koreaiakat szállító Opel Zafira éjszaka balesetezett, olyankor elvileg tökéletesen látható a fényjelzés.

Hogy pontosan melyik átjáróba milyen jelzéseket szerelnek fel, nagyrészt a forgalomtól függ (lásd. keretes írásunkat), de gondolom a MÁV-nál is elgondolkodnak a szaporodó baleseteken, és tervbe veszik a töltésekre épített átkelők felújítását. A sorompó sokkal biztonságosabb megoldás, mint a fényjelző berendezések, mert az még a figyelmetlenségtől is megvéd. A többi megoldás csak szabályos, de ezek szerint néha végzetes.

Egy vasúti balesetekben jártas forrásom szerint rengeteg kisebb ütközés történik az átjárókban, bár sokszor nem sérül meg senki. Van, amikor egyszerűen oldalról hajt az előtte száguldó szerelvénynek az autó, majd az leszakítja az orrát. Ezek az igazán érthetetlen esetek, a többiből viszont fontos tanulni: soha nem elindulni az autóval, mielőtt bekötötted az övet, és mindig többször körülnézni a vonatátjáróban, mielőtt a sínekre hajtasz, teljesen mindegy, hogy fehéren villog-e a lámpa. Főként amíg Magyarországon ilyen változatos állapotúak és kialakításúak az átjárók.

A balesetek kapcsán kérdéseket tettem fel a Pest megyei rendőrfőkapitányságnak és a MÁV sajtóügyeletének. Amint megérkeznek a válaszok, újabb cikkel jelentkezünk, hátha többen odafigyelnek majd, mielőtt a sínekre hajtanak.