Történetünk főhőse szabad szemmel jól látható összegért vásárolt egy BMW X6-ost egy apró kereskedésből, majd nem sokkal később a saját autójának motorháztetejére fektette a rendőrség. Hogy mi vezetett idáig és ki a felelős az ügyben? Erről beszélgettünk sorozatunk újabb részében dr. Kozma Tamással és dr. Tajti Szabolccsal, a www.karterito.hu jogászaival.
Eleve érdekes körülmények között történt az adásvétel, hiszen a kereskedő egy parkolóban mutatta meg a jól felszerelt, megkímélt, néhány éves autót az ügyfélnek. Emiatt már eleve érdemes lehet gyanút fogni, és legalább leinformálni a céget interneten keresztül, néhány kattintással. Ezen a ponton Tamás megjegyzi, hogy számos telephellyel rendelkező kereskedés is valójában sok-sok, ugyanoda bejelentett egyéni vállalkozást takar, így egy adott kereskedésből megvásárolt autó sem biztosan a telephelyet üzemeltető cég tulajdona, a nepperek sokszor egymásnak tanúzzák le az adásvételi szerződéseket.
Önmagában ezzel sem lenne baj, bár a garanciális igényeket probléma esetén később jóval nehezebb érvényesíteni egy egyéni vállalkozással, vagy egy hárommilliós törzstőkével rendelkező, könnyen beszántható nevenincs kft.-vel szemben. Mivel az autóval látszólag minden rendben volt, így eredetiségvizsgálat után megköttetett az üzlet. Az ügyfél felesége éppen dolgozni indult az autóval, amikor egy szemmel láthatóan célzott (valószínűleg a hatóság fülest kaphatott) közúti ellenőrzés során kiszedték a BMW-ből, majd gyakorlatilag a motorháztetőre fektetve közölték vele, hogy az autó lopott, és azonnal lefoglalják.
Az első perctől kezdve kifejezetten ellenségesek voltak az intézkedő rendőrök, folyamatosan azt éreztették vele, hogy köze van az ügyhöz, és tudja, hogy az autó lopott. Közben a jogászok beléptek a folyamatba, ennek hatására a rendőrök is visszább vettek az agarakból.
Hosszas hercehurca kezdődött, amelynek során kiderült, hogy a BMW-t Olaszországból lopták, majd teljesen más papírokkal hozták be az országba, mintha egy másik uniós tagállamból származna. Közben az olasz casco biztosító bejelentkezett az autóért, akik egyébként jogosan tartottak rá igényt, hiszen a lopáskárt az ottani eredeti károsultnak már kifizették. Minden tiltakozás ellenére (az ügyfél jóhiszeműen, kereskedésből, elvileg ellenőrzött előéletű autót vásárolt itthon) néhány hónappal később végül az autót kiadták az olaszoknak.
Az ügyvédek figyelme eközben az eredetiségvizsgáló állomás felé fordult, hiszen mégiscsak ők adták a nevüket az autó jogi értelemben vett tisztaságához, az eladó céget addigra már kényszertörölték, így itt már esélyük sem volt a vevő pénzének visszaszerzésére. Fontos szabály, hogy a vizsgálat közben nem végezhető roncsolásos eljárás vagy bármilyen olyan művelet, amely az autó állagromlásához vezet. Magyarán nincs festékkapirgálás vagy oldószerrel felületkezelés, csak szemrevételezéssel vizsgálhatják a gépjárműveket. Ráadásul a cégnek nincsen felelőssége, ha szemrevételezéssel nem lehet megállapítani a turpisságot – ez azért egy arcpirítóan pofátlan és röhejes helyzet. Fizetünk valamiért, ami kötelező, ám annak végeredménye egyáltalán nem biztos, és hiba esetén senki nem akar érte felelősséget vállalni.
Mivel az autó hónapokig állt itthon, lehetőség nyílt egy szakértőt felkérni, aki nagy felbontású kamerával végigfényképezte az autót, rétegvastagságot mért, majd megállapította, hogy hozzáértő szemnek igenis észre kellett volna vennie, hogy az autó sáros. A jelölések környékén jóval vastagabb volt a gyárinál a festékréteg, illetve két számjegy is kilógott a sorból az alvázszám esetén, igaz, avatatlan szemnek csupán apró mértékben. Ilyen eltérés viszont a manapság már lézerrel gravírozott, ezredmilliméter pontosságú számsorok esetén igenis fel kell, hogy tűnjön az eredetvizsgán.
Így aztán Tamásék be is perelték az eredetiségvizsgáló állomást, akik azon kívül, hogy szerintük nem volt észlelhető a hamisítás, a legfontosabb ellenérvként arra hivatkoztak, hogy egy pár ezer forintos vizsgálat miatt nehogy már nekik kelljen felelősséget vállalniuk, több mint tízmillió forint értékben (ehhez kell igazán pofa). Ami viszont igazán röhejes, hogy nem is volt alaptalan a védekezésük, a polgári törvénykönyvben van ilyen elv, miszerint ehhez hasonló különbségek esetén lehet kérni a kártérítési kötelezettség mérséklését.
Néhány hónappal az ítélethozatal előtt kijött egy friss legfelsőbb bírósági ítélet egy hasonló ügyben, amit a jogászok meg is hivatkoztak, ennek hatására a bíróság másodfokon teljes mértékben helyt adott a követelésnek. Így végül az eredetvizsgálónak fizetni kellett. A valamelyest happy enddel végződő történet ellenére ne legyünk balekok, ne borítsa mámoros fátyol a szemünket, ha végre megtaláljuk a kiválasztott autót. Igenis legyünk bizalmatlanok, gyanakvóak és körültekintők, mert ellenkező esetben könnyen hasonló módon járhatunk.
