A KRESZ nem ismeri, MÉGIS alkalmazzák, az autósok meg TESZNEK rá: cipzárelv
A múmia KRESZ ezt sem ismeri, viszont táblákon egyre gyakrabban találkozunk vele. Hasznos, mégis egymás mögött állnak libasorban az autók ott, ahol két sávból lesz egy. Sőt, az önérzetes pozícióvédők néha még akadályozzák is az elfogyó sávban szabályosan felvonuló többi autóst.
Régen szerettem a körforgalmakat. A 2000-es évek elején úgy tűnt, hogy valami forradalmi újdonságot hoz a városi autózásba a kereszteződések körforgalommá konvertálása: kevesebb és kisebb dugók, megállás nélküli továbbhaladás, folyamatos járműcsere a gócpontokon, hávájdizsinapszemüveg. Gondoltuk sokan. Csak azt felejtettük ki az egyenletből, hogy a körforgókhoz fel is kell vonulni, ami már nem is olyan "simaliba" pláne, ha kétsávos út torkollik az egysávos körforgalomba...
Ez már komoly logisztikai kihívást jelent, sőt még együtt is kell(ene) hozzá működni a többi autóssal, de azt meg nem mindenki szereti.
Cipzárelv
A cipzárelv lényege, hogy ahol két sávból egy lesz, a tovább haladó sávban lévő vezetők maguk elé engednek egy-egy, a megszűnő sávból érkező autót. Ugyanakkor, aki a megszűnő sávban halad, csak akkor vált sávot, ha az megszűnik, vagyis a legvégén, amikor nincs már előtte más, aki sávot kíván váltani.
A KRESZ szerint elsőbbsége azoknak van, akik a meg nem szűnő sávon haladnak, akik pedig a terelő vonalon mennek, megszegik a KRESZ-t, ugyanis akadályozzák a közlekedést. A balesetmentes közlekedéshez természetesen szükség van az autósok együttműködésére, toleranciájára is.
Nem értem a sofőrök logikáját. A mérnökök kitalálták mivel csökkenthető a dugók mérete az útszűkületeknél. A közútkezelő ki is táblázta, hogy mindenki tudjon róla: van okos megoldás, ha mindenki partner.
De a többség nem vevő rá, mert kompromisszumot igényel. Szerzett pozícióból az egyszeri autós nem enged PLÁNE, HA MÉG A HAZAI KRESZ SEM ISMERI A CIPZÁRELV FOGALMÁT.
Ti is láttátok már: csorogtok a két sávos úton, hamarosan elfogy a sávotok, át kell majd sorolni a másikba. A ti sávotok teljesen üres végig, a másikban kilométeres az araszoló sor. És indul a játszma a fejekben. Végig menjek és a végén soroljak be? Lesz ott valaki, aki érti a cipzárelvet? Vagy itt mindenki helikopter, inkább soroljak be most, már ha beenged egyáltalán valaki? Menjek még egy kicsit az elfogyó sávban és később próbálkozzak? De miért nem enged be senki?
Mindeközben a másik sávban a pozícióT védő lemez megy:
"Ide biztos nem engedek be senkit, majd szépen mögém mindenki....nézd a bunkó parasztot, hát nem előremegy az üres sávban és a végén akar besorolni, ELŐTTEM? Na azt már nem!"
A nagy kérdés mindkét oldalon azonos: miért áll a sor? Sokáig nem kell várni a helyi igazságosztóra sem, mindig akad egy kamion / furgon / személyautó, amely sofőrje úgy érzi: neki senki se magyarázzon cipzárokról, majd kihúzódik az üres sávba, hogy senki se tudjon (szabályosan!) elhaladni az araszoló sor mellett! Nehogy má' az ügyeskedő-okoskodók jussanak előnyhöz csak azért, mert nem konformidióták!
A helyzetet tovább súlyosítja, hogy a HAZAI MÚMIA KRESZ csak a két sávos besorolás szabályait rögzíti a körforgalmak vonatkozásában, a párhuzamos közlekedés esetén megszűnő sávra vonatkozóan pedig csak elsőbbségi szabályokat rögzít...
A cipzárelvet nem említi sem a szövegben sem a táblaillusztrációk között. Az utak meg tele vannak a fogalmat promotáló táblákkal: "Segítse a besorolást!"
KRESZ 36. §
(7) Ahol valamelyik forgalmi sáv megszűnik, annak a járműnek van elsőbbsége, amelyik terelővonal átlépése nélkül haladhat tovább. Ha a forgalmi sávok útburkolati jellel jelölve nincsenek, annak a járműnek van elsőbbsége, amelyik irányváltoztatás nélkül tud továbbhaladni; ha pedig mindkét jármű csak irányváltoztatással tud továbbhaladni, annak a járműnek van elsőbbsége, amelyik addig a jobbra eső forgalmi sávban haladt.
(10) Azon az úton, amelynek menetirány szerinti jobb oldalán két vagy több forgalmi sáv van útburkolati jelekkel kijelölve, a körforgalmú útra történő bekanyarodást (...) a besorolás rendjét jelző tábla és az útburkolati jelek jelzéseinek megfelelően kell végrehajtani.
De hol a probléma gyökere? A KRESZ hiányos? Az oktatás hibás? A sofőrök hozzáállása nem jó?
Az biztos, hogy az elméletben nincs hiba. Ha betartjuk a cipzárelvet és mindenki egy autóst (de nem többet!) beenged maga elé, akkor hamarabb oldódik a torlódás és elkerülhetők a koccanások is. Eddig az elmélet.
a gyakorlatban miként van ez?
Megkérdeztem Békés Dóra járművezető-oktatót, a békés vezetés elkötelezett hívét, hogy a mindennapi gyakorlatban miként működik a cipzárelv.
Hogyan látja a járművezető-oktató?
Ha a helyzet nagyon egyértelmű, mint például egy megszűnő sávban, akkor az én derűlátó tapasztalatom szerint nem olyan rossz a helyzet, egészen jól működik a cipzár.
Tanulókkal általában szélsőségesek a tapasztalatok: sokan extrán előzékenyek a tanulóautó láttán, széles gesztusokkal engednek maguk elé akkor is, ha a cipzárban nem mi következnénk, vagy a másik véglet, amikor egyáltalán nem jutunk be a cipzárba, mert mindenki fél tőle, hogy tanulóvezető tötymörögjön előtte. Így sajnos foglalkozási ártalomként főleg a szélsőségesebb példákat látom, az átlagosat nem.
Vannak bőven olyan helyzetek is, amikor segítségünkre lenne a cipzár, olyan helyzetek, ahol kevésbé egyértelmű, hogy ezt kellene használni, és jóval nagyobb káosz alakul ki.
Sok budapesti ismerheti a Róbert Károly körút M3-asra felvezető külső sávját, az alábbi táblával:
Itt azonban nem fogy el a sáv, tehát sokan mennek tovább a középsőn, hogy aztán onnan előnyt szerezve vághassanak a sor elé. Itt is hasznunkra lehetne a cipzár, de kérdésesebb, hogy pontosan hol is van a sor eleje, és ezt a helyzetet, hiába a tábla, többen érzékelik pofátlanságként, és csak azért sem engedik besorolni a középről jövőket, akik nem szenvedték végig a sort. Hogy is mondjuk, lelkileg és emberileg érthető, bár nem praktikus: a végén bedugul az egyenesen haladó középső sáv is, jókora káoszt okozva az amúgy sem kellemes délutáni körúton.
A másik hasonló helyzet az a tipikusan T alakú kereszteződés, amikor az alárendelt útról érkezők soha nem jutnának be a védett útra, ha az ott haladók nem engednének be néha egyet-egyet közülük. Klasszikus esete ez, a képen éppen nem forgalmas, általában viszont teljesen tömött utcasarok:
A balról jövők általában a képen látható Mária utcáról érkezők könyörületére szorulnak, és néha egy-egy szép pillanatban ki is alakul a cipzár. Ehhez szükség van a védett úton haladók előzékenységére, mert egyébként szabály szerint persze nekik van elsőbbségük, mégis, ha mindenki szigorúan csak az elsőbbség szerint járna el, az innen igen messzi Oktogonig állna a balról érkezők sora.
Afféle íratlan szabály ez, és tapasztalataim szerint annyira nem is vagyunk benne rosszak! - Békés Dóra
Ezt a magyarázó ábrát pedig itt hagyom annak bemutatására, hogy a cipzárelv nem csak egy dologra jó.
Figyelem, csak akkor írj, ha elfogadod, hogy a történeted feldolgozhatjuk.
(Címlapkép: Getty / picture alliance)
