Új szívatás készülhet az autóbuziknak: tuner forradalom várható a mi utcánkban?

A magyar közlekedési kultúra megreformálásának jogi-szabályozási feladatát az illetékes hatóság komolyan vette, az Építési és Közlekedési Minisztérium a nyári tragikus baleset óta jobban zsizseg, mint valaha. Most épp a legális autótuning került sorra, az érintettek pedig megkezdték a zúgolódást. Még semmi sincs kőbe vésve, állítólag társadalmi egyeztetés is várható. Bevallom, utóbbit nehezemre esik komolyan venni. 

A probléma gyökere az, hogy a tuningot és átalakítást szabályozó jogszabályaink 1990 óta velünk vannak és igazából semmi kapcsolatuk nincs már a valósággal. Komoly probléma ez, mivel a magyar járműpark átlagosan 16 éves, a jogszabály szerint viszont inkább negyvenöt. Szocialista csodákra és élőben sosem látott nyugati vágyálmokra gondolva készültek ezek a jogszabályok a legboldogabb barakk utolsó óráiban, így nem vitás, hogy frissítésük évtizedek óta időszerű.

Azért, mert tiltani és ellehetetleníteni sokkal könnyebb, mint felzárkózni és jogharmonizálva átemelni a jó gyakorlatokat az uniós jogrendből. Vagyis megtehetné a jogalkotó, hogy lemásol egy jól működő és modern rendszert nyugatról, csak hát annak a befogadásához számos tényező hiányzik, például az emberi. A valóságot pedig a karhatalom sem tudja figyelmen kívül hagyni, így inkább abból főz, ami a kertben nő: eddig tűrt, mostantól tilt. 

A tervezetben szereplő újítások közül mindegyik véleményes, de némelyikkel talán még azonosulni is tudnék. Az például nem ördögtől való ötlet, hogy egy konkrét típus finomhangolása során megjelenjen egy üvegplafon, és csak a legerősebb gyári kivitelnek megfelelő teljesítménynövelő átalakításokat engedélyeznék. Bár a profi tuninggal együtt, de eltűnnének a gagyi, háztáji megoldások is, amelyek simán lehetnek veszélyesek az utasokra vagy a többi közlekedőre. A korrektség jegyében pedig ide fűzhetjük azt is, hogy a teljesítménynövelt autók tulajdonosai a forgalmiba bejegyzett - alacsonyabb - értékek után fizetik az adókat és illetékeket, na meg a KGFB-t, ez pedig sehogy sem fair a többiekkel szemben.

Talán még a szankciórendszer reformjának is lenne hozzáadott értéke, ami egy a miénknél is fejlettebb országban a legalitás felé terelné a tuning szférát. Na de Magyarországon? Régen voltak még illúzióim, a valóságot azonban én sem hagyhatom figyelmen kívül. 

A képlet eddig kellően differenciált volt, minden tuningolni vágyó kalandornak megnyitotta az utat a boldogsághoz.

1. Aki szerette gyerekkorában Don Quixote történetét, az akár neki is állhatott legálisan bejegyeztetni minden átalakítást az autóján. Buddhista szerzetesek sztoikus nyugalmával és rengeteg pénzzel felszerelkezve papíron eddig sem volt lehetetlen megküzdeni a Közlekedési Hatósággal és a vizsgáztatókkal, azonban az életszerűtlenül bonyolult és hektikus rendszer még azelőtt elvette bárki kedvét - és pénzét - a folyamattól, mielőtt eljutott volna az autós Nirvánába. 
   

   Nem csak városi legenda, a legális tuning létezik!
2. Aki pedig nem érezte magában az erőt, de másra szívesen bízott ilyen idegőrlő feladatokat és pénzt is adott mellé, az átalakíttatta egy jó nevű műhelyben az autót, kivitette Németországba, ott bejegyeztek mindent a forgalmiba, majd újra kivonatta a kinti forgalomból, hazahozta és ismét forgalomba helyeztette itthon. Szívás volt, de működött. 
   

   M5 motor az E30-ban, legálisan...
3. A többieknek meg maradt az illegalitás szürke zónája. Hogy az elavult szabályok és a barna köpenyes mamelukok elleni lázadás szülte ezt az underground mozgalmat vagy a pénztelenség okozta kényszermegoldások? Igazából mindegy is. Őket legalább lehetett teátrálisan "zaklatni". Egy egész délelőttös sztori kijön a rajtaütésekből.  

Ilyen opciók mellett bárki megtalálhatta a szájízének és a pénztárcájának megfelelőt. Viszont az elég beszédes, hogy az illegálisan átalakítók tábora a legnépesebb, ami jól szemlélteti, hogy 

A módosításra irányuló szándék célja nyilván ezen kapcsolódások szaporítása és erősítése lenne, de én nem ezt olvasom ki belőle. Sokkal inkább azt, hogy a jogalkotó be szeretné zárni a második pontban részletezett legális kiskaput és a nemzeti szuverenitás jegyében le szeretné választani a magyar szabályozást / rendszert az uniósról. 

A tervezet szerint ugyanis  a külföldről már elve átalakítva érkező autók kizárólag akkor lennének forgalomba helyezhetőek Magyarországon, ha azokat előzőleg bevizsgálja egy úgynevezett "típusvizsgáló szakértői intézmény." Olyat is hallottam, hogy ez maga a KTI lesz, de válaszukban - illetékesség hiánya miatt - ezt sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudták. Vagyis jelen állás szerint hivatalosan erről még nem tudni semmit. 

Számomra teljesen nonszensz már a felvetés is, hogy amit egy német vagy francia közlekedési hatóság legálisnak minősített, azt a mi hatóságaink nem fogadhatnák el automatikusan. Sőt, saját nemzeti hatáskörben akár felül is bírálhatják a többi uniós tagállami jóváhagyásokat / engedélyeket. Egy ilyen rendszerből teljességgel hiányozna a logika, a praktikum és az ún. "közösségi vívmányok" hozzáadott értékének továbbvitele.

Összességében azt kell látnunk, hogy a jogszabálymódosítási tervezetnek lehetnek pozitív hozadékai is, 

A hazai mentalitást ismerve attól tartok, hogy az eddig hellyel-közzel megtűrt "polgári engedetlenség" szabadságharcba fog átcsapni a tunerek oldaláról és beköszönt a #csakazértis éra az illegális átalakítások terén.

A magyar "leleményességet" ismerve egy ilyen módosítást követően nem a jogkövető tunerek száma fog meredeken emelkedésnek indulni, hanem a német és szlovák rendszámmal közlekedő tuningautók lesznek a mostanihoz képest kissé gyakoribbak. De ne legyen igazam. 

Az aktualitását pedig továbbra sem látom az autós kisebbségek basztatásának, pedig az utóbbi néhány hétben sikerült már beleállni az egy százaléknyi zöld rendszámos plug-in tulajdonosokba, néhány éve az ezreléket sem elérő amerikai autósokba, most meg a még kevésbé mérhető számú tunerbe. Helyettük talán érdemes lenne a maradék 99%-kal foglalkozni, de az már nyilván nagyobb falat, sőt évről évre rágósabb is.