De volt értelme egyáltalán?

A kerékbilincs nem csak az autósok szerint marhaság. A jogalkotói koncepció világos: odaszögeli a szabálytalan autóst a helyszínre, szabadulni pedig csak a személyazonosság felfedésével lehet. Így a későbbi szabálysértési eljáráshoz adott lesz az elkövető és a bizonyíték is.

Az élet viszont nem ennyire bináris.

Olvasónk családtagja a budapesti Állatkerti körúton parkolt le, párhuzamosan. Nem is gondolta, hogy szabálytalan lenne, hiszen az autó előtt lévő tábla - na meg a többi várakozó autó - azt mutatta: ide és így állj meg.

Az autóhoz csak később tért vissza, de már nem a használója, hanem a tulajdonosa. Az autón kerékbilincs, a szélvédőn matrica. De miért, kérdezte a köztereseket a matricán szereplő telefonszámhoz tartozó vonal túloldalán. Hát azért, mert azon a szakaszon nem párhuzamosan, hanem "halszálkában" lehet csak parkolni, van is róla tábla pár száz méterrel korábban. Valóban. 

A tanulság: parkolásnál nem az autó előtti táblát kell nézni, hanem a mögötte lévőt. Az oké, hogy a szemben lévő táblán párhuzamos parkolás van, de az azokra vonatkozik, akik a tábla után állnak. Olvasónk autója viszont előtte állt, rá egy korábbi tábla vonatkozott, ami "halszálkázást" írt elő. Másrészt attól, hogy mások is tévedtek és párhuzamosan parkoltak, az még nem lesz oké. 

Olvasónk nem tehetett mást, kihívta a köztereseket. A leszerelés 11.500 forintos költségét kipengette, a helyszíni bírságba viszont nem egyezett bele.

Ellenben kerékbilincs alkalmazása esetén ez a joggyakorlat nem feltétlenül értelmezhető. Ilyen esetben az a helyes megoldás, hogy a bilincs leszerelését kifizeti az autós, de a helyszíni bírságot nem fogadja el és kéri a az intézkedő hatóságiakat, hogy tegyenek szabálysértési feljelentést.

Olvasónk mentségére megpróbálta felhozni, hogy parkolási irányt meghatározó felfestés azon a részen nincs, az egyik táblát pedig nem lehetett észlelni, mivel elforgatta valaki. 

A közteresek szabálysértési feljelentést tettek a "parkolási rendtől eltérő várakozás" miatt. 

A rendőrök olvasónk makulátlan előéletére és a baki kisebb súlyára hivatkozással eltekintettek a bírságolástól, figyelmeztetésben részesítették, ami a legenyhébb szankció. Ez így okés is lenne, ha olvasónk hibázott volna. De nem ő volt a ludas, ezért ezt az enyhe priuszt sem szándékozott bevállalni más helyett.

Viszont azt sem akarta megmondani, hogy ki volt az a galád, aki szabálytalanul parkolt. Családtagot felnyomni nem túl elegáns, a családi békére is rossz hatással tud lenni. A jog is tudja ezt.

Ilyen esetben volt értelme egyáltalán a kerékbilincsnek?

Olvasónk családtagjai azóta jobban figyelnek a táblák üzeneteire is, a jövőre vonatkozó prevenciós célokat tehát végül elérte a bilincselés. 

Na de nem kellene visszafizetni a leszerelés árát olvasónknak, hiszen nem ő volt a ludas, akkor miért neki kell fizetnie? Ebben a kérdésben nem értenek maradéktalanul egyet a jogászok sem.

• Az egyik iskola szerint ha nincs azonosítható elkövető, a bilincselés is véleményes és visszajár a leszerelés díja. 
• A másik iskola azzal érvel, hogy az elkövető kilététől függetlenül a szabálysértés megvalósult, ami miatt a kerékbilincs felhelyezése is jogszerű volt. 

Ez a szitu eléggé szürkezónás, nem olyan világos, mint ez az eset. Olvasónk írt is a FÖRI-nek, választ a cikk megjelenéséig azonban nem kapott. 

Hol van a hiba a rendszerben?

Ha valóban a rendfenntartás lenne a cél, akkor kötelező lenne minden autóra bejegyeztetni a mobilszámot és az e-mail címet az állami járműnyilvántartóba, mellé pedig kötelező lenne a köztereseknek az üzembentartó értesítése (most is az, de csak akkor, ha van bejegyzés a nyilvántartásban).

Az autósnak pedig időarányosan emelkedne a bírsága, minél később ér vissza az autóhoz a szabálytalanságot megszüntetendő. Egyből motivált lenne minden szabálytalan parkoló a viselkedésre, a rend pedig nyomban helyreállna ott is, ahol most a káosz az úr. Az informatikai rendszer évtizedek óta készen áll ennek a lebonyolítására.   

Elő kell keríteni az üzembentartót, oda kell vinni az autójához és belenyomni az orrát a szabálytalanságába. Nem az a megoldás, hogy a távollétében megbírságoljuk, ő meg utólag kimenti magát azzal, hogy "én ott se vótam".