Ezt a Corsát te is megvetted volna, csakhogy összetört, és a biztosító sem fizeti a teljes javítást

Ismeritek a bácsiautó kategóriát? Azokat a járműveket illetik ezzel a jelzővel, amelyek új koruk óta egy gondos gazdánál, garázsban töltötték az egész pályafutásukat, irreálisan kevés bennük a méter és használat nyomait is csak elvétve hordozzák magukon. Nem ritkán még a gyári illatot is őrzi a belterük, a dukkó pedig 100 százalékban gyári. Mindenki ilyet szeretne venni, az elérhető darabszám azonban erősen korlátozott. 

Olvasónk saját bőrén tapasztalta meg, hogy a sors milyen kegyetlen tud lenni. Amikor közlekedési balesetekről van szó, egyáltalán nincs tisztelettel a bácsiautók iránt, azokat is pont ugyanúgy totálkárra vágja egy figyelmetlen manőver, ahogyan az elhasznált példányokat. A 18 éves, 90 ezer kilométert futott, gyári fényezésű C Corsa nem kapott meg egy jobbkezet, az eredmény letargikus. 

A sérülésmentesség és a gyári fényezés gondolatát kénytelenek voltak már a helyszínen elengedni, a károkozóval azonban szerencséjük volt. Elismerte a felelősségét, a helyszínelő rendőrökkel lepapíroztak mindent. Abban bíztak, hogy a biztosító is hamar kiutalja a javításhoz szükséges 800 ezer Forintot, ennél olcsóbb ajánlatot sehol sem kaptak: sárvédő, ajtók, díszlécek, alufelnik, küszöb, mind javítandó-fényezendő.

A futóművet ért sokkhatás nyomán kialakult esetleges további gondok pedig csak az autó megbontása után fedik majd fel tényleges terjedelmüket, az sem kizárt, hogy pótszemlére és annak nyomán új kárkalkulációra lesz szükség.

Akadt azonban egy komolyabb probléma is

A biztosító három megoldási javaslattal is előállt ugyan, de egyik sem kecsegtető:

• Egyezségi ajánlat, azonnali utalással: 320 ezer Forint,
• Számlás javítás, felső határa: 550 ezer Forint,
• Gazdasági totálkár, roncs megtartásával: 540 ezer Forint.

Alapból az lenne a kívánatos, hogy a baleset előtti állapot kerüljön helyreállításra, mintha a malőr meg sem történt volna. Ez a valóságban azonban konkrétan lehetetlen. Egy bácsiautó sosem képvisel már olyan piaci értéket (eszmeit sem) a javítások után, mint előtte. Ki adna egymilliót egy olyan C Corsa-ért, aminek a komplett bal oldala javítva volt? Ötszázat se szívesen, inkább keres helyette egy sérülésektől és javításoktól mentes példányt a vevőjelölt. Erre szolgálna az úgynevezett teljes kártérítés elve és a hozzá kapcsolódó értékcsökkenés térítése, a biztosítók azonban ilyen idős autónál inkább úgy tesznek, mintha azokra nem vonatkoznának ezek a jogszabályi előírások. 

Mivel a biztosító első egyezségi ajánlatát sosem kötelező elfogadni, lehet tenni egy kísérletet az alkudozásra. A biztosító felé meg lehet próbálni egy hivatalos levél küldésével feljebb srófolni az egyezségi ajánlatot, az ilyen történetek azonban rendre azzal végződnek, hogy az autós a gazdasági totálkárt választja, a biztosító által fizetett összegből pedig egy vidéki karosszérialakatos-fényező segítségével, számla nélkül javíttatja meg az autót.

A valóságban ez a leggyakoribb végkifejlet. Ennél komolyabb, szerkezeti sérülések esetén is gyakran alkalmazott praktika ez. Ennek oka, hogy a biztosító által kifizethető kártérítési összegnek felső határt szab az autó hivatalos EUROTAX értéke és a Ptk. úgynevezett "káronszerzés tilalmára" vonatkozó szabálya.

Ebből az is kikövetkeztethető, hogy a Corsa EUROTAX értéke valahol egymillió forint körül van jelenleg. És ebben már vastagon benne van a "bácsiautó" jelleghez társuló alacsony futásteljesítményhez csatlakozó, átlagosnál jobb műszaki-esztétikai állapot felára is. 

Gazdasági totálkár esetén a biztosító azzal kalkulál, hogy a "roncs" maradványértékének levonása után fennmaradó összeget téríti meg a károsultnak. Ennek előnye, hogy ebben az esetben nem kötelező a számlára végeztetett javítás. Empirikus tapasztalataimból kiindulva azt tudom javasolni, hogy gazdasági totálkárra kell vetetni az autót, majd egy olyan szervizt keresni, ahol a biztosító által kifizetett 540 ezer Forintból helyreállítják azt. Szerencsére nem lehetetlen küldetés.

Aki ragaszkodik a teljes kártérítés elvéhez, az belevághat egy kártérítési perbe a károkozó autóssal szemben is. Kevésbé ismert tény, hogy amennyiben a biztosító a jogszabályi kötelezettségeinek eleget téve olyan összeget utal, amely nem fedezi maradéktalanul a helyreállítás teljes költségét, a károkozó autós is perelhető a különbözet vonatkozásában. Hiszen milyen alapon kötelezhetnénk a vétlen károsultat arra, hogy engedje el a szeretett járgányát és nézzen helyette egy másikat? Arra hivatkozással, hogy a biztosítónak így gazdaságos, a károkozónak meg így kényelmes? 

Viszont ennek komoly költség- és idővonzata lehet. És ki szeretne negyedmillióért évekig bíróságra járni, miközben a perköltség és az ügyvéd munkadíja legalább ennyit felemészthet, és még előlegezni is kell?

Olyat is látott már a történelem, hogy a pórul járt autós "felmarkolta" a biztosítótól kapott összeget, a sérülést pedig éppen csak annyira javíttatta ki, amennyire a biztonságos közlekedéshez muszáj, az esztétikai gyalázaton pedig túltette magát. De egy ilyen, átlagon felüli állapotú autónál erre nyilván nem hajlik az autós lelke.