Kereskedőnek adta el az autóját, mégis vele fizettetnék a későbbi javításokat

Olvasónk tavaly év végén vitte el kereskedőhöz a megunt Dacia Dusterét, ahol beszámíttatta egy VW Scirocco vételárába. Az ügylettel mindenki elégedett volt, a Daciát a piaci értékhez közeli áron számolta be a kereskedő a Scirocco 3,5 milliós árába. 

Ezt követően már semmilyen formában nem tervezte követni a Duster utóéletét, az életnek azonban más tervei voltak. Az ügy eszkalálódása nyomán kiderült, hogy a Dacia idén januárban friss műszaki vizsgát kapott, majd azt követően új gazdára is talált. Igazi sikertörténet lehetne ez, de a történet sajnos másként alakult.

Idén tavasszal telefonhívás érkezett a kereskedőtől, fura követeléssel állt elő. Elmondása szerint eladta az autót egy új tulajdonosnak, akinél komoly műszaki problémák jelentkeztek. A motor állítólag 1 liter motorolajat fogyaszt 100 kilométeren, a javítás költsége pedig vetekszik az autó piaci értékével. 

Olvasónk először nem értette, hogy mit akar tőle ez az ember. Végül kibújt a szög a zsákból, a kereskedő pénzt szeretett volna, nem is keveset. Arra hivatkozással, hogy a javítás már megtörtént, amelyet ő finanszírozott, és most ennek jelentős részét olvasónktól szeretné visszaszerezni. 

A kereskedő azzal érvelt, hogy a szavatosság jogi szabályai miatt - mint korábbi tulajdonos - felelősséggel tartozik az úgynevezett rejtett hibákból fakadó hibás teljesítés miatt. Hogy pontosan miért és ki felé, az ezen a ponton még nem derült ki a beszélgetésből. Olvasónk ekkor már erősen gyanakodott: itt valami nem kerek. Szerkesztőségünkhöz fordult azzal a kérdéssel, hogy ilyen egyáltalán létezik?

Az ilyen esetekben egyetlen dolog számít: kinek adta el az autót a korábbi tulajdonos. Ha a kereskedő a kereskedés vagy a saját nevére vásárolta meg azt, akkor olvasónknak semmi köze nincs az új tulajdonos szavatossági panaszához, hiszen vele semmiféle jogi vagy üzleti kapcsolatban nem állt soha.

Ellenben, ha a kereskedő megbízási vagy bizományos szerződéssel értékesítette tovább az autót, akkor tulajdonképpen csak közvetítő szerepet tölt be az eladó és az új tulajdonos között, így szavatossági probléma esetén az új tulaj joggal és alappal reklamálhat a korábbi tulajdonosnál. A bizományos megoldást előszeretettel alkalmazzák a kereskedések. Sőt, még olyankor is hivatkoznak rá tárgyalási alapként, amikor valójában más a helyzet.

Amennyiben olvasónk áll jogi kapcsolatban eladóként az új tulajjal, a jog értelmében nem jön létre úgynevezett fogyasztói szerződés, ami miatt az új tulaj sem kerül kedvezőbb helyzetbe a szavatossági igények vonatkozásában. Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy nem elegendő bejelentenie a hibát az eladó felé ahhoz, hogy érvényesíthesse a szavatossági igényét.

A valóságban ilyen felállás esetén az új tulajnak hitelt érdemlően (szerelő, de leginkább igazságügyi szakértő szakvéleményével) kell alátámasztania a hiba tényét, annak okát és keletkezésének időpontját is. Ez a gyakorlatban nem is olyan egyszerű, így többnyire az szokott történni, hogy a vevő pár körös izmozást követően ejti a témát és keres magának más elfoglaltságot.

Olvasónk történetben azonban valami tényleg nem kerek

Teljesen életszerűtlen, hogy a kereskedés megelőlegezze a javítási költségeket az új tulaj részére, majd utólag, úgynevezett regressz igényként követelje olvasónkon, mint a korábbi tulajdonoson a kifizetett összegeket.

A kereskedők ilyen felállás esetén közvetlenül a korábbi tulajhoz irányítják az új tulajt, a szavatossági hercehurcából pedig igyekeznek teljesen kimaradni a továbbiakban. Éppen azért alkalmazzák a bizományos vagy a közvetítői konstrukciót, hogy ezt minden további nélkül megtehessék. Mindenképpen javasolt ellenőrizni ilyenkor a kereskedővel kötött szerződést, abból derül ki egyértelműen, hogy a szavatossági igényhez jogilag és tényszerűen kinek van köze és kinek nincs. 

Olvasónk előkotorta a kereskedővel kötött adásvételit, amelyen a kereskedés szerepelt vevőként, bizományról és közvetítésről pedig szó sem volt. Tehát jó volt a megérzése, valóban egy diszkóblöff áldozatává válását előzte meg azzal, hogy kétségbeesés helyett gyanakodni kezdett, majd visszakérdezett. A kereskedő azóta nem jelentkezett. 

Tanulság? Amelyik kutya ugat, annak nincs ideje harapni!