Döbbenetes gányolás

A GAZ-69 az egykori GAZ-67 továbbfejlesztéseként jelent meg 1954-ben. Szívós, igazi terepjárónak tervezték, a szovjet hadsereg igényeinek megfelelően. Alapvetően két kivitelben készült: két ajtós "raj", négy ajtós "parancsnoki". Motorja a Volgákból ismerős lehet: elöl hosszában elhelyezett, 2.5-ös benzines, ami 3 sebességes váltón egy osztóművön keresztül hajtotta mind a négy kereket. Elöl-hátul merev hidak, laprugókkal. Gyártása az egykori szovjetúnióban 1973-ban, az UAZ 469 megjelenésével leállt, de Romániában, ARO néven készült tovább.

Bemutatandó autónk valamikor a 60-as években készülhetett, a Gorkij Autógyárban, innen a Magyar Néphadsereghez került. A leselejtezés után néhány évvel egy magánszemély vásárolta meg. Itt kezdődött az átépítés. Első hivatalos forgalomba helyezése 1982-ben történt.

A tulajdonos, vélhetően a gazdaságosabb üzemeltetés végett az eredetit egy Mercedes W201/190D motorjára cserélte. Akárcsak az eredeti váltót; a Mercedes ötsebességes váltója került beépítésre. Néhány kisebb lemezmunka után tulajdonosa megvált tőle, így került jelenlegi gazdájához. Ekkor még alig tért el a többi GAZ-69-estől. Az utastér már üres, a műszerfal lebontva.

Megkezdődött a komolyabb átalakítás. A karosszériát jószerével az alvázig visszabontották, a tűzfal, a motortér néhány eleme, és gyakorlatilag a padlólemez maradt a helyén. A tűzfalra az előírások szerint szükség volt, hiszen autónk ezen viselte az azonosító számait. Az új karosszéria részben több mesternél, részben házilag készült. A motorháztető három lemez összehegesztéséből állt össze. A hűtőrács komoly tervezgetés, vágás és reszelés után érte el jelenlegi formáját.

Az eredeti szélvédőkeret helyére hajlított, erős cső került, ehhez hegesztette a bukókeret dupla csővázát. A hátul, kétoldalt levő rekeszek megszűntek, a padokat is kiszerelték. Kiszedték az első ülés alatti üzemanyagtartályt, helyére tárolórekesz került. Az első sárvédők piros műnyag részei Majosházán készültek, a fekete fényezetlen elemek is egyedi darabok. A műszerfal egy Pontiac Phoenix-ből származik.

A fő műszercsoport nem túl bőbeszédű, mindössze sebességet és üzemanyag-szintet mutat, de mindkét óra egyedi számlapot kapott. A középkonzolon található kis órákról tudható meg az olajnyomás, hűtőfolyadék hőmérséklet, töltés. A műszerfal tetejére dőlésszög jelző került. Az ajtókon nincs külső kilincs, távirányítóval nyithatók. A zárat villanymotor egy bendix-szel, magát az ajtót gázteleszkóp nyitja. Az ajtók belső borítása fa alapra húzott bőr. Az ülések Mitsubishi Pajeróból származnak, egy kókai kárpitos mester kezei alatt kaptak bőr bevonatot. Innen származik a teljes belső kárpitozás, a pótkerék-takaró és a levehető tetőborítás. (Mi egyelőre nem értjük, hogy is van ez, illetve minek bele bendix - a szerk)

A "Jeep" felirat a takaróra valamint a kalaptartó behúzása az eredeti minták alapján történt. A tetőborítás egyszerűen levehető, patentekkel és tépőzár-csíkokkal rögzül a kasznihoz. A szigetelés is jónak mondható, télen menet közben hatásos a fűtés. Az első ülés alatt megmaradt az akkumulátor, de a Hi-Fi berendendezés táplálására hátulra is került egy segédakksi. Az erősítők és a mélyláda a zárható kalaptartós csomagtérbe került, a kalaptartót is gázos teleszkópok tartják fent. A lefelé nyíló csomagtér ajtóra kerül az eredetileg oldalt lakó pótkerék is, az ajtó nyílását stílusosan kismotor lánc határolja.

Az autó külső méretei nem változtak, az alváz maradt. A hátsó üzemanyag tartály helyére egy Iveco kisteherautó tartálya került. A Mercedes motorhoz természetesen az eredeti kipufogó rendszer is megmaradt. A felnik 15 collos, meglehetősen széles Mangels felnikre cserélődtek. Az autó minden emelés nélkül is elég magas volt, ezen tehát nem változtattak. A kormánymű szervó-rásegítést kapott egy 7-es BMW-ből, valamint kanyarstabilizátort, ám emiatt külön egyedi engedélyeztetést kellett kérni.

A fék is szervós lett, de elöl-hátul maradtak az eredeti dobok. Az első hűtőrácsba L200 lámpák kerültek, hátul Jeep lámpatestek világítanak. A gallytörő szerepét is játszva betöltö első lökhárító a bukókerethez hasonlóan hajlított csövekből készült, mintegy 70kg-ot nyom. Szintén így készültek az oldalfellépők, perforált lemez betéttel, és a hátsó lökhárítók is.

Az engedélyeztetési eljárások és a vizsgáztatás után 2002-ben közlekedhetett először az átalakított autó, ekkor még sok minden hiányzott róla. Első teljes szezonja a 2003-as volt, ekkor már mintegy húszezer kilométert járt. A dízelmotor megbízhatóan üzemel hidegben-melegben, fogyasztása is bőven alul marad az eredeti benzinesének. Széles futóműve és alacsony súlypontja nagyon jól autózhatóvá teszi. Bár az eredetileg terepjárónak készült, és e tulajdonságai - áttételek, összkerékmeghajtás, szabad magasság- egyáltalán nem változtak, nem nagyon jár már terepen az öreg vas, leginkább szabadidő autónak használja gazdája.