Temetőben a GM ékköve

	A gyáralapító Ransom Ei Olds. Az Oldsmobile után REO néven készített autókat.

Ransom Ei Olds igazán törekvő ember volt. Bár Amerikában 1895 táján már több tucatnyi ember próbálkozott különféle motoros hintók és egyéb bolondságok építésével, ő más oldalról indult el. Persze neki sem sikerült elsőre, de 1901-re megtalálta a helyes irányt. Ekkor mutatkozott be az Oldsmobile Curved Dash, amelyből az első évben 425 darab készült, két éven belül pedig ennek a mennyiségnek a tízszerese (!). Akkor amikor 100-150 már tekintélyes sorozatnak számított bármilyen automobilból.

A Föld első sorozatgyártású gépkocsija, a szépvonalú Curved Dash

A Curved Dash, azaz ívelt sárhányó a képeken is jól látható lábtartó alakjáról kapta nevét. Egyhengeres, vízhűtéses, másfél literes, 4.5 lóerős motor hajtotta, amely a korabeli mondás szerint távírópóznánkét pöffentett egyet. A Curved Dash tulajdonképpen a Ford legendás T modelljének előfutára volt.

Sajnos Olds amilyen ügyes konstruktőr volt, annyira nem értett a pénzügyekhez, és 1907-ben a Curved Dash pályafutásának végén kilépett a cégtől. Az összeomlás határán levő Oldsmobile a következő évben a formálódó General Motors konszern része lett.

	Ég veled lovacska, itt az automobil korszaka...

A GM égisze alatt második világháborúig megbízható és kedvelt túrakocsik viselték az Oldsmobile jelvényét. Ez a kép 1949-ben változott meg, amikor bemutatkozott a Rocket OHV V8 motor. Ez volt a második sorozatgyártású OHV V8, az elsőt még az első világháború éveiben a Chevrolet gyártotta. A Chevrolet két négyhengeresből öntött egy nyolchengerest (lehet, hogy a Volkswagennél is a történelemkönyveket bújták, mielőtt megalkották volna a W18-ast?), az Oldsmobile azonban ennél sokkal modernebb megoldáshoz folyamodott: hidraulikus szelepemelők, alumínium dugattyúk, öntött főtengely ellensúlyokkal, stb.

A két világháború között épített túrakocsik egy példánya

Az ötvenes évek folyamán, ahogy eljött Amerikában a barokkos autószörnyek divatja, az Oldsmobile is lépést tartott. A hatvanas évek elején pedig kitört a teljesítmény-háború. A Pontiac bemutatta a GTO-t, erre az Olds egy 290 lóerős kupéval válaszolt.

Az Oldsmobile legjelentősebb típusa azonban nem ez, hanem a Toronado volt. Míg Európában a Citroen a harmincas évektől a Traction Avant-tal már elfogadtatta az elsőkerékhajtás eszméjét, az Újvilágban egy-két elvetélt kísérlettől eltekintve erre nem került sor. Az Oldsmobile Toronado volt az első sikeres elsőkerékhajtású autó a háború után. A kísérletezõk problémája ott jelentkezett, hogy nem tudták az elöl elhelyezett motor teljesítményét, illetve forgatónyomatékát megfelelõen közvetíteni a kerekek felé, ugyanis egy hagyományos automata váltó nem fért el a nagy V8-as mellett. A problémát úgy oldották meg, hogy a váltó egyik részét a motor alatt, illetve mellett helyezték el. Korábban a Ford is próbálkozott hasonlóval, ám a szerkezet elõször a Tornadoban mûködött megbízhatóan.

	Oldsmobile 98 kabriolet az '50-es évek elejéről

A Toronado kijelölte az utat, amelyen egyre többen haladtak. A '70-es években az Oldsmobile ismét visszasüllyedt a középmezőnybe. Ez a tendencia a '80-as években is fennmaradt, dacára annak, hogy az elsőkerékhajtású Cutlass Ciera érdekességnek számított a családi autók között. Ekkor azonban már a japánok is megjelentek a színen és taroltak. A General Motors meglehetősen lassan reagált a kihívásra.

Az utolsó sikeres modell, az elsőkerékhajtású Toronado

1994. tavaszán mutatták be az új, négyliteres motorral szerelt attraktív formájú Aurora-t. Dacára, hogy ezt több más, hasonlóan szép vonalú elegáns közép- és felsőkategóriás limuzin követte, a vásárlók továbbra sem gyűltek a kellő számban. Ez vezethetett ahhoz a döntéshez, hogy az egykor a General Motors ékkövének tartott márka fölött kimondják a halálos ítéletet.

Nem az Oldsmobile az amerikai autópiac változásainak első áldozata: a Chrysler először az Eagle, majd a Plymouth részlegét szüntette meg, a General Motors pedig a Geo-t állította le az elmúlt évek során.