Szerszám szombat: OBDII appok okostelefonra

Lassan húsz éve, hogy az autógyártók megegyeztek, bizonyos szintig szabványosítják az egyre jobban elburjánzó fedélzeti elektronikát, legalább olyan szinten, hogy nagy kegyesen ugyanolyan, trapéz alakú diagnosztikai csatlakozót rejtenek a műszerfal alá. Az úgynevezett OBDII (On-Board Diagnostics, második kiadás) 1996 óta kötelező minden Amerikában gyártott és forgalmazott autónál, 2001 óta európai benzineseknél és 2004-től már a dízeleknél is. Van itt egy kis szórás, volt, aki hamarabb átállt, volt, aki elbliccelte, de a 2000 utáni autók (japánoknál azért hagyjunk rá pár évet) többsége már képes a szabványos kommunikációra, ami szükséges az okostelefonos vallatáshoz.

Vagyis ma, 2015-ben ott tartunk, hogy a magamfajta csóringer is egyre több olyan autóval találkozik, amit nem ritkán laptoppal kell javítani. Már a kilencvenes évek eleji TDI-motoroknál is jó, ha kéznél van a VAG-COM, de mára a soros portos kábeleket, térden lovagló laptopokat és többszázezres szoftvereket antikká bélyegezve megjelentek a Bluetooth-os, Wifis eszközök, és egy kis zsebdiagnosztikára már egy tetszőleges okostelefon is alkalmas.

Ali Babától három-négyezerért jön az ELM327 – így hívják a kis adaptert, amit fel kell dugni az OBDII csatira és már lövi is a biteket Bluetooth-on –, az adatokat értelmezni tudó appok ingyenes próbaverziói pedig pár perc alatt le is csúsznak a G boltból. Aztán amint meglátja az ember az előgyújtási szöget, a turbónyomást meg még mit nem a telón, egyből vérszemet kap, és boldogan fizeti ki az egy-két ezrest, amibe az időkorlát nélküli vagy ezer funkcióval csábító pro verziók kerülnek. Kipróbáltam a három legígéretesebbet, mire is jók.

Torque Lite/Pro (1037 Ft)

Nemrég még ingyenesen le lehetett tölteni, ezért már fent is volt a telefonomon, amikor kitaláltam, hogy írok ezekről az appokról. A Lite-ról ezért nem is tudok nyilatkozni, de mindegyik appra igaz, hogy csak a fizetős verzió ér valamit.

A Torque talán a legismertebb, legelterjedtebb OBDII app, gyorsulásmérésre, negyedmérföldes idők mérésére, hibakódolvasásra százezrek használják. Nagy rajongótáborának köszönhetően tucatnyi kis kiegészítő íródott hozzá, még speckó Mitsubishi Evo plugin is készült, ami adott esetben hasznos lehet. A Torque-ot igazi svájci bicskának szánták: teljesítményméréstől műszerfal-megjelenítésig bármire lehet használni, de pont úgy, mint az Offiziersmesser, kicsit belefullad a mindentudóságba. Valamennyire alkalmas szinte bármire, de a legtöbb funkcióról előbb-utóbb kiderül, hogy nem az igazi.

A kezdőképernyő pofás, és ha küzdelmes a kapcsolódás az autó fedélzeti elektronikájához, nagyon hasznos az adapterstátusz funkció, amivel egyből látjuk, hol akadtak el a bitek. Egyébként pillanatok alatt felcsatlakozik, ha minden rendben, és csak a legalapabb adatokat kell megadni az autóról, hogy elkezdjen működni. A tárcsázó mozdulattal pörgethető főmenü ügyes, autószereléshez szokott tömpe ujjakkal is prímán lehet kezelni.

A hibakódolvasást beteg autó híján nemigen tudtam kipróbálni, mivel egy Ford Focus és egy Seat Leon tesztautón vallattam az appokat, de sokat ne is várjunk itt: az OBDII-szabványos alapdolgokat látják ezek a hobbiszoftverek, egy Bosch KTS-hez úgy viszonyulnak, mint láncfűrészhez a körömolló. Arra kiválóan alkalmas a Torque is, hogy használtautó-vásárlásnál pár perc alatt megnézzük, miért ég a check engine a műszerfalon, de ne higgyük, hogy ezzel fogjuk újraprogramozni a befecskendező rendszert.

Nagyon hasznos lehet viszont az a két információ, hogy hány kilométert ment az autó világító check engine-nel, illetve mikor törölték utoljára a hibakódokat. Ezek szintén alapadatok, de amikor kérdezősködik az ember a megvenni kívánt autóról, jól jöhet a plusz infó.

A másik terület, amire szokás használni ezeket az appokat, olyan adatok megjelenítése, mint a turbónyomás, a valós vízhőfok vagy a lambda. Akár azért, mert nincs műszer rá az adott autóban, akár csak úgy játszósdiból. Amennyire pontosan kijönnek ezek az OBDII-csatlakozóból, annyira pontosan tudjuk megnézni őket a szabadon programozható műszereken. A Torque-nak van néhány képernyőnyi előre konfigurált műszerfala – ezek egész jók, de a körműszereket nem feltétlenül lehet jól leolvasni egy kisebb okostelefonon. Aki persze androidos tabletet cuppant a műszerfalra és elbíbelődik egy félórát a szája íze szerinti elrendezés felprogramozásával, elégedett lehet a végén, de én az alább részletezett DashCommandot sokkal ügyesebbnek tartom, főleg, mert nem kell vacakolni a programozgatással, mint itt.

Amiből nem sikerült értékelhető eredményeket kicsiholni, az a diagramrajzoló funkció. Ezt is szabadon fel lehet programozni, az x és y tengelyre bármit kérhetünk, de a pontokkal kirajzolt eredmény használhatatlannak bizonyult. Elképzelhető, hogy több órás programozással vagy valamilyen furfangos plugin letöltésével erre is alkalmassá válik a Torque, de én körülbelül akkora türelemmel használom az appokat, mint egy átlagosnál kicsit érdeklődőbb felhasználó – aki nagyon bele akar mélyedni, előbb-utóbb úgyis talál megoldást.

Szintén nem túl meggyőző a teljesítmény/nyomatékmérés, illetve a nullaszázas gyorsulás és a negyedmérföldes idő. Ezek ugye valamilyen rejtélyes algoritmussal számolt értékek, és ezekben egyik app se hozott fényes eredményeket. Megadtam minden adatot, amit meg lehet, súlyt, üzemanyagszintet, lökettérfogatot, ennél többet itt nem is lehet. A 182 lovas Focusnál 133,9 lóerőt mért, és elég alacsony nyomatékértékeket. Fékpadon aztán kiderült, megvan a Fordban az összes ló.

A gyorsulási adatok megismételhetősége egész jó, de nem alapoznék rá nagydoktorit. A performansz méréseknél fontos, hogy jól legyen rögzítve a telefon az autóban, illetve hogy az adott telefon gyorsulásmérője minél pontosabb legyen, de ha minden adott, akkor is van benne néhány tized bizonytalanság. Két különböző autót már nem mernék összehasonlítani vele.

Összességében jó játék a Torque, sok mindent meg lehet nézni vele, de ha pontosabb, részletesebb adatokra vágyunk, hamar elfogy a tudása. Ellenben kellő türelemmel szinte bármit fel lehet rá programozni, ami hasznos lehet a mélynördöknek.

DashCommand (2239 Ft)

A fél óráig teljes funkcionalitással ingyenesen használható DashCommand harminc perc alatt tökéletesen meggyőz, hogy érdemes kiadni érte bő kétezer forintot. Valahogy menőbb az egész megjelenése, mint a Torque-é, és nem csak profibban mutat, de okosabban is vannak összerakva a műszerfalak. Az apró, 480x320-as képernyőmön mindig hamarabb megtaláltam a számomra érdekes adatokat, egy pixelre több infó jut, nincsenek nagy, haszontalan fekete foltok.

Az adatok megadásánál erősödik a benyomás, hogy komolyabban gondolták a DashCommandot. Légellenállás, homlokfelület, váltóáttételek, gumiméret: ennyiből akár már lehetne is pontos teljesítményt számítani. Kár, hogy ennek ellenére nem sikerült, a 224 lóerő pont ugyanakkora tévedés, mint a Torque-é, csak ellenkező irányban. Ehhez képest a nullaszázat egy másodperccel hosszabbnak 10,4-nek mérte a DashCommand. Hagyjuk is a hülyeséget, nézzük inkább, mire jó.

Az élő adatok kijelzése itt is hibátlan, és a jól csoportosított műszereket jól le lehet olvasni. A négy előre gyártott műszerfalhoz nem is nyúlnék, annyira tökéletesek. A boyracernek ott a sebesség, fordulatszám, gázpedálállás mellett a turbónyomás, és a tök értelmetlen gyorsulási és teljesítményadatokat is szemmel követheti. A hypermiler az elmúlt három óra fogyasztási statisztikájának fog örülni, és hogy másodpercre pontosan olvashatja le az aktuális üzemanyagáramlást. A sufnidiagnoszta a beszívott levegő hőmérsékletét, az előgyújtást, a szívócsőnyomást és hasonlókat figyelheti, a pályanapozó pedig a váltásjelzőt fogja nagyra értékelni.

Utóbbi funkció tök egyszerű, de már önmagában is jelzi, hogy valaki gondolkodott. Hasonló felhasználásra jó a kétdimenziós gyorsulásérzékelő, amin láthatjuk, mennyire tapad a gumink, illetve milyen közel járunk a határokhoz pályaautózásnál. És a felvett adatokat színes kukacként még rá is tudja kanyarítani a bejárt nyomvonalra – zseniális. Off-roadosoknak pedig a dőlésmérő segít eldönteni, most fognak-e felborulni a triálon vagy csak a következő kanyarban.

A hibakódolvasás/-törlés itt is ugyanúgy adott, mint a Torque-nál, és tetszőleges adatokat szintén rögzíteni tud a DashCommand, de azzal nem bajlódtak, hogy lázgörbéket rajzoltassanak a telefonon. Akit nagyon érdekel letöltheti és tovább elemezheti őket, de én ennyire nem merültem bele.

A DashCommand nekem nagyon bejött, főleg azért, mert nem kell vacakolni a programozgatással. Ha tudjuk az autó fő adatait, elég fellapozni az előre konfigurált képernyőt, és kész.

OBD Car Doctor pro (1024 Ft)

Ahogy a név is sugallja, a Car Doctor nem műszerfalhelyettesítő, inkább diagnosztikai eszköz. Nem is bajlódtak sokat a dizájnnal, a kezdőképernyő így fogad: Connect damn device (csatlakoztasd az átkozott adaptert). Lehet, hogy itt valami elcsúszott a programozásban, de az egész app olyan hangulatú, mintha egyszerű szerszámnak programozták volna egyszerű szerszámgyártók.

A csatlakozás se ment olyan könnyen, mint a két felhasználóbarát alkalmazásánál, be kellett állítanom, hogy milyen protokollal próbálkozzon, csak akkor sikerült összehangolnia magát az ELM327-tel. Utána viszont egyből gyönyörűen rajzolta az oszcillogrammokat – nyilvánvaló, hogy erre találták ki. A DashCommandhoz hasonlóan térképre is le tudja teríteni a mért értékeket, ami jól jöhet, ha egyedül diagnosztizálunk, és csak arra emlékszünk, hogy melyik kereszteződésnél kezdett el rángatni az autó.

Szintén segíti a hibafeltárást, hogy egyszerűen lehet loggolni a mért adatokat, és a végén egy-két pöttyintéssel megkapjuk a maximális, minimális, illetve átlagértéket. Ez, és persze a minden appban megtalálható hibakódolvasás/törlés adja az értelmét a Car Doctornak – garázsműszernek ennyiért tök jó. Persze elő tud varázsolni ő is hasonló órákat, mint a Torque, de műszerfalnak mindkettőnél alkalmasabb a DashCommand.

Azt hiszem, ezek után már mindenki el tudja dönteni, mire adjon ki egy vagy két ezrest, ha ilyen appot szeretne használni: a Torque egy jó mindenes, a DashCommand egy nagyon okosan összerakott kiegészítő műszerfal és pályanapokon is hasznos lehet, a Car Doctor pedig hibakeresésre a legjobb, de igazából játékok ezek mind, annyit érnek, amennyibe kerülnek. Ha komolyabb műszert szeretne az ember, célszerszámot kell venni.