A hazánkban található számtalan Önkéntes Tűzoltó Egyesület (ÖTE) rendszerint az osztrák tűzoltóságok levetett és ajándékba adott gépjárműveit használják. Számos olyan szer van szolgálatban, ami már bőven megérett az OT minősítésre.
Az újabb modellek is rendszerint másodkézből származnak. Néha civil autók kapnak házilagos átalakítást, hogy aztán az önkéntesek flottájában szolgálhassanak. A hivatásos állománynál se ritka a tizensok éves, agyonhasznált autó.
Talán ezen változtat a BM Heros Zrt. és a Horoszcoop Kft. közös gyermeke. Ez a jól hangzó Mahindra Cserefelépítményes Gyorsbeavatkozó Szer névre hallgat, ezt átlag ember dobozos pickupnak nevezné. Az alapja jelen esetben egy Mahindra Goa, de van koncepció a Genio nevű típusra is. Ez a megoldás nem újdonság, Szerbiában már jó ideje szolgálnak Mahindrák tűzoltó felépítménnyel.
Egy ilyen jármű előnye a kis méret, és a nagy szerkocsikhoz képest gyors tempó, amivel a beavatkozás helyszínére sokkal hamarabb tud kiérni és elkezdeni az oltást-mentést. Az alapként szolgáló kocsi kiválasztásában a déli szomszédok jó tapasztalatán túl azért sokat nyomott a latban az ára, mivel egy ilyen felépítmény, és a benne található felszerelés is elég sok pénzbe kerül.
A platón lévő dobozt tűzoltóéknál málhatérnek hívják. A koncepció szerint ez cserefelépítményes lenne, így a rögzítést kézzel oldható gyorsrögzítővel oldották meg, a leemelést pedig a tetőn elhelyezett négy emelőfüllel lehet egy daru segítségével megoldani, az elektromos összeköttetés egy könnyen oldható csatlakozóval bontható.
A demópéldányban a fő helyen egy 400 literes víztartály van, előtte a habtartály, ami mellett egyetemes kapocskulcs kapott helyet. A Klingon fegyverre emlékeztető eszközzel lehet a tömlők kapcsait összehúzni, illetve a tűzcsapot megnyitni. A kocsi végében pedig egy Oertzen HDL 200-as szivattyú van.
Mikor megmutattam öcsémnek, aki a Solymári ÖTE tagja (náluk próbáltuk ki egykor az Ifex impulzusoltó fecskendőt), mindjárt rá is mutatott pár dologra. Ez a tűzoltó szivattyú jól porlasztja a vizet, nagyon hatásosan olt. Épp ezért fölösleges is a nagy tartály, elég lenne 200 literes is, a 22 liter/perc fogyasztással így is közel tíz percig dolgozhatunk, ami rengeteg idő. Bónuszként integrált habkeverővel van ellátva, amivel olyan B osztályú tüzet is olthatunk, mint például egy lángoló benzintócsa.
Már csak azért is érdemes lenne kisebb tartállyal adni a gépet, mivel így az oldalsó málhatérből veszi el a helyet, például a felső polcra nem fér be egy láncfűrész, amire azért rendszeresen szükség lenne. Plusz kisebb a terhelés, és nem utolsó sorban a folyadék lengései is kevésbé szólnak bele a vezetésbe. Fél köbméter víz, ha beleng, tisztességesen meg tudja mozgatni a hátulját, ami egy gyors kanyarvételnél simán bedobja a kocsit az árokba.
Pár Mercedes Atego legalábbis borult már fel. Igaz, ott pont tízszer ennyi víz volt hátul, és mint kiderült, a futómű sem volt a helyzet magaslatán. Azóta erre hoztak egy szabályt: vagy tele, vagy üresen közlekedhetnek a vizes autók, hiszen a legveszedelmesebb a félig teli, az tud a legjobban belengeni.
A helykihasználás jegyében kibillenthető tálca került a tartály fölé (akár a nagyoknál), amire lapos tárgyakat tehetünk. Jelen esetben két vasvilla és egy föld alatti tűzcsapkulcs kapott helyet rajta, ezzel a szettel a telken szokta az ember elzárni a kerti csapot ősszel.
Az oldalsó (és a hátsó) málhatereket a redőny mozgatására automatikusan fel- és lekapcsolódó ledsorok világítják meg, elhelyezésükön lehetne még finomítani, kicsit vakítanak, pár fokkal érdemes lenne befelé fordítani. A málhaterek tartalma annyira nem érdekes, hiszen jó eséllyel úgyis személyre lesznek szabva. Jelen esetben az egyik oldalon két tömlő, a másik oldalon két porral oltó lakott egy háromlábú reflektor kíséretében. Utóbbi is jól mutatja, hogy demóautóról van szó, hiszen a kocsiban aggregátor nincs, a hagyományos inverter pedig igen hamar elszomorodna, ha rádugnánk az 1000 wattos technikát.
Apropó, energiaellátás. Mivel a fényhídon kívül már minden fény ledes, nem kellett kiegészítő akkut és erősebb generátort beépíteni. A fényhíd korosabb modell, Federal Signal Vama AS-380-as, hagyományos halogén izzókkal, feltehetőleg itt is a költséghatékonyság volt a lényeg; ez nem kerül egymillió forintba. A kezelőpanelen a tető és első villogók kapcsolóján kívül még a munkatér lámpák kapcsolói is helyt kaptak. A sziréna kezelője kísértetiesen hasonlít az egykori távirányítós autóm irányítójához.
Bár a piacon talán ennek a pickupnak a legnagyobb a hátsó lábtere, kényelmesen négy tűzoltó (mondjuk legyen 90 kg/fő) fér el (légzőkészülék nélkül), ekkor viszont a jelenlegi felépítménnyel már a terhelhetőség határait feszegetjük, ha minden tartály fel van töltve, mivel a kocsi már így üresen is 2500 kg. Már csak ezért sem ártana egy kisebb, alacsonyabb tartály, na meg a súlypont is lejjebb kerülne.
A kocsi ezzel a szivattyúval elsősorban jármű- vagy bozóttüzek elhárítására alkalmas. Ha beválik, a koncepció inkább az, hogy a duplafülkés Goa a műszaki beavatkozó, és a szimpla kabinos, jóval nagyobb Genióra kerülne a tartály, meg a szivattyú.
Az autó bruttó 6,7 millió forint listaáron, erre jön még a felépítmény és a felszerelés. Ha azt vesszük, hogy csak a szivattyú körülbelül 2 millióba kerül, előreláthatólag olyan 9-10 millió forint lesz a végösszeg. A nagyobb járművek, mint például az Aquadux-X 4000, ritkán állnak meg 100 millió alatt. Jogosan merül fel a kérdés, hogy a pénzügyileg amúgy se nagyon eleresztett önkéntesek, akiknek a kocsit szánták, miből fogják ezt kifizetni. Elvileg jövőre az aktuális ÖTE-pályázaton már lehet ilyenre is pályázni, ha minden jól megy.
