Ez után már minden elavult

Annak idején a Lada 1200S által ismertük meg a fatapétát, amely egy régebbi kor otthonosabb utastéri hangulatát igyekezett visszaidézni, illetve egy, a nagy tömegek számára itthon teljesen ismeretlen luxusautószintet lehozni a földre: az igazi fafurnér burkolatot. Ma már akár mosolyognánk ezen, de ne tegyük. Elég végiggondolni, miféle további fautánzatokkal ismerkedhettünk meg, akár gyári, akár utólagos kiadásban. A házi mókolásra például a nyolcvanas-kilencvenes években a német Folia-Tec nyújtott lehetőséget, amely műszerfali dekorfestékeket kínált, például pont a faminta kétkomponenses technológiával volt több-kevesebb sikerrel kivitelezhető.

A famintázat megjelenése egy kocsiban mindig is a magasabb felszereltségi szinthez kapcsolódott. Gondolhatunk akár egy Ford Escort Ghiára, vagy sok-sok későbbi autóra. A technológia a műanyagipar fejlődésével együtt alakult, persze a valós fastruktúrától elég messze estek a produktumok. A legrémisztőbb darabok a kilencvenes években születtek, és tök mindegy, hogy egy Audi A6 fautánzatú középkonzoljára, vagy egy Daewoo Leganza fabetéteire gondolunk.

Az ezredfordulótól nagyobb lett a dekorelemek kínálata, a fantázia is elszabadult. Ez pontosan a fóliagyártási technológia rohamos fejlődésének köszönhető. Kívül- és belül egyre inkább alkalmazták, és alkalmazzák ma is a gyártók. A fóliatechnológia speciális ága a víztranszferes nyomás technológia – a rövidítése VTN.

Az izgalmas technológia lényege, hogy a víz a vízbe merített testet maradéktalanul körbeveszi. Innen jött a gondolat, hogy a vízfelületre festéket helyezve a merített tárgy minden része, amely a víz festékes felszínével érintkezik, festékes lesz. A nagy dobás a technológiában, hogy ha mintát tudunk a vízfelületen tartani, azt vihetjük fel tökéletesen a dekorálandó felületre.

Már csak meg kellett oldani, hogy a festék a víz felszínére kerüljön, és ha mintát szeretnénk, az a merítésig egyben is maradjon. Azért a fadekorokkal indult a technológia, mert a rendezetlen minta könnyen előállítható volt a vízfelszínen – ki lehet próbálni, például ha egy langyos vizes edénybe a vízre körömlakkot cseppentünk, szétfut a vízen, és ha műanyag tárgyat merítünk bele, például telefontokot, felveszi a körömlakkot, rátapad, és száradás után a helyén is marad. Ezzel a játékkal nagyon jó kis egyedi telefontokokat lehet alkotni.

A rendezett mintákhoz viszont ennél több kell – például egy karbon mintához. A technológia szerint a mintát úgy tartják egybe a vízen, hogy egy speciális, ultravékony, vízben oldódó fóliára viszik fel a nyomdai eljáráshoz hasonlóan a szintén speciális, vízre kötő festéket. Tehát a kívánt mintát hordozó fóliát rá kell fektetni a vízfelületre, majd ebbe meríteni a dekorálni kívánt tárgyat. Utóbbi felveszi a festéket, amely nem oldódik a vízben, szemben a hordozó fóliával, ami a funkcióját betöltve elmálik a vízben, de úgy, hogy nem tapad fel a dekorálandó felületre. Az eljárással bármilyen bonyolult forma bevonható a kívánt mintával. A technológia anyag-, munka- és energiaigénye töredéke a fóliázásnak, vagy a fényezésnek, bár tény, hogy egy fedőlakkozást el kell végezni, mert a VTN-nel nyert felület nem kopásálló.

A múlt évtized közepétől a gyártók hozzáférhetővé tették a technológiát a háttéripar számára is, addigra érlelődött ki a végleges technológia, amely akár kisipari környezetben is használható – nem csak az autóipar számára értékes technológiáról beszélünk, hanem minden olyan iparág hasznát veszi, ahol felületet dekorálnak, kezdve a mobiltelefonok, laptopok világától a bútoriparig.

2008-ban egy vállalkozó meghonosította Magyarországon is, kiépítettek egy hálózatot kereskedői és szolgáltatói oldalról. Ma már a cég a múlté, de a megmaradtak, akik tovább dolgoznak a technológiával, a fóliagyártók külföldi képviselőitől, vagy a gyártók kereskedelmi partnereitől tudnak anyagot rendelni, és így fenntartani a szolgáltatást. Az alapanyag Németországban és Kínában készül.

A VTN-nel foglalkozó szakemberek tapasztalatai szerint lényegében ami  fényezhető, alkalmas a VTN fóliázásra is. Az autógyártók által használt ABS műanyagok mind bevonhatók. A fémekkel is működik, csak a rozsdamentes acélt kell előtte festeni. Máskülönben csak akkor szükséges a bevonandó felület fényezése, ha az alapszínben van speciális igény, illetve famintához kell a kívánt fafaj színével megegyező árnyalatú alapszín, illetve, ha foltos a felület. Ugyanis a fóliára vitt festékanyag olyan vékony, hogy nem fed át. A minta láthatóságának a szempontjából fontos a homogén háttér. Az aláfestés jó játéklehetőséget is ad, egy karbonminta akár rózsaszín is lehet.

A minta felvételére a felkészítés is azonos a fényezésével: a munkadarabot pormentessé és zsírtalanná kell tenni. A bevonandó tárgy formája lényegében nem számít – gömb is lehet, vagy egy felni, csak legyen elég nagy a merítőkád, és biztos kezű, aki a munkát végzi. Ha a munkadarab előkészített, akkor mint a fóliázásnál ki kell szabni a mintát a bevonandó felület mérete alapján. Nem kell ördöngösségre gondolni, egy nagyoló szabásról van szó, hogy mennyi mintát vesz fel a tárgy. Nem kell pontosan szabni, a fölösleges rész a merítés során leválik.

A leszabott fóliát a 30 Celsius fokra fűtött vízfelszínre kell fektetni. A vizezéshez speciális rozsdamentes acélkádakat használnak (fűtéssel, vízforgatóval, vízszűréssel). Csak a kád méretei szabnak határt a meríthető tárgyak méretének. A fóliát vízre fektetve 1,5 perc után kell egy speciális aktivátort a felületre fújni, ennek a feladata, hogy a festék tapadóképességét megteremtse. Az aktivátor „vízre” fújását követően azonmód meríthető a munkadarab. Ekkor vigyázni kell, hogy levegő ne szoruljon a tárgy és a vízfelület közé, mert a zárványos részen nem tapad fel a festékréteg.

A vízből a dekorált tárgyat kiemelve a festék kötött állapotú, nem maszatolódik, nem tapad: csak vizes. A kiemelés után rögtön lemossák a dekorált darabról az oldott fóliadarabokat. Ha ez megvolt és a munkadarab megszáradt, miként fent említettem érdemes a felületet lelakkozni (lehet matt, selyemfényű vagy fényes a lakk), hogy kopásálló legyen a felület. Az alap VTN anyag 120 celsius fokig hőálló, így motortéri alkatrészek dekorálására is jó, ha azok nem a kipufogó mellett helyezkednek el.

A mintakínálat eszméletlen nagy, csak az korlátozza, hogy mi beszerezhető, illetve, hogy ritka mintát választva kis felület esetén a költség megnőhet. A technológia kisipari bevezetésekor több mint 400 mintából lehetett választani, ez már tovább nőtt. Sőt a nyomdaihoz hasonló technológia miatt egyedi mintákat is lehet kérni, ami lehet egy rajzolt fantáziaminta, egy fotó vagy festmény is. Persze az ilyen drágább játék, mert míg átlag egy négyzetméternyi fólia ára pár ezer forint (1200-3500 Ft), addig az egyedi mintáért méterenként bő 100 eurót kérnek a gyártók - ez a mennyiség például egy motortank bevonására elég. Ezek csak anyagárak, erre még jön a munkadíj is, valamint a kísérő munkafolyamatok költsége.

A technológia kisipari megjelenésének legelőször a tuningvilág örült és fedezte fel magának. Hiszen akár egy egész felni is meríthető, és így felvihető rá akár karbon-, vagy famintázat is. Nem beszélve az utastéri elemekről, vagy motortéri burkolatokról – a mintakínálatok között eszméletlen a választék, a kis kalózkoponyáktól a falevél mintákig, vagy betűmontázsokig.

De ne gondoljuk, hogy csak a játékra jó. Jellegzetes használtautós probléma, hogy a korosodó kocsikban a belső dekorelemek megkopnak, ettől csúnya lesz belül az autó, amely hiába tiszta, mégis lelakott a hangulata. Az ilyen dekorlécek 5-6000 forintos költségeken vonhatók be, és újszerűvé válnak. Akár visszaállítható a gyári állapot, akár, ha nem tetsző-, vagy avult a gyári minta (hiszen ezek is divatot követnek), cserélhetők maibb mintára, ami sokat számít az utastér hangulata szempontjából.