ÖAMTC gyerekülésteszt – 2021. ősz

Nem kérdés: szükséges

Bezzeg, amikor mi felnőttünk, nem volt gyerekülés, ABS, légzsák, biztonsági övet csak a csírák használtak, a fék meg a gyávák pedálja. Na ja, csak azóta nagyot változott a világ, sűrűbb a forgalom, sokkal több az autó, gyorsabbak is – igaz, egyúttal biztonságosabbak –, és változtak a szabályok. Gyerekülést tehát egyrészt azért kell használni, mert kötelező és kész, ez nem vitaalap. Másfelől pedig azért, mert a gyerekek testalkata szükségessé teszi.

Egyrészt ugye, alacsonyak, így az autó saját biztonsági övével nem lehet rendesen bekötni őket. Nem jó megoldás, ha a nyakukon fut az öv, még csak baleset sem kell ahhoz, hogy ez súlyos sérülést okozzon, elég egy nagyobb fékezés. Meg aztán, a legkisebbek kapaszkodni sem tudnak rendesen, így a terhelésváltásoknál csak csúszkálnának, ha nincsenek rendesen rögzítve. Az sem jó, ha anya vagy apa majd az ölében fogja, mert ha megvan a baj, akkor kicsúszhat a kezünkből, rosszabb esetben saját testünkkel tehetünk kárt benne. Ugyanezért nem elhanyagolható amúgy az sem, hogy magunkat is bekössük.

De milyen ülés kell a gyermekemnek?

A gyerekek meglehetősen gyorsan nőnek, és akkor még ott vannak az alkati sajátosságok is. Ezért aztán a gyerekülések is több kategóriába sorolhatók. Vannak a normál ülések, amelyek egy adott korosztály számára jelentenek megoldást, persze éppen az eltérő fejlődés miatt nem korhatárt adnak meg a gyártók, hanem súly vagy magasság szerint kategorizálnak. Egyébként előbbi a régebbi, utóbbi az újabb szabványnak felel meg, de mindkét jelölés felbukkan a mostanában kapható termékek között.

A másik típus pedig az úgynevezett együtt növő gyerekülés, ami jóval hosszabb ideig szolgálja ki a családot. Vannak, amelyek két méretkategóriát szolgálnak ki, de akadnak akár olyanok is, amelyek rögtön a kezdetektől egészen a gyerekülés-kötelezettség végéig használhatók. Ezek jellemzően úgy épülnek fel, hogy a legnagyobb méretből szűkítő betétekkel lehet kisebbet kialakítani. A lényeg tehát, hogy mindig a testsúlynak és magasságnak megfelelő ülést használjunk. Újszülöttek esetében ez babahordozót, míg a későbbiekben gyerekülést jelent, összefoglaló néven gyermekbiztonsági rendszerként szokás ezekre hivatkozni.

Szintén szempont lehet, hogy isofixes vagy a nélküli terméket válasszunk. Ez az isofix elnevezés első hallásra tűnhet valami komoly, misztikus dolognak, valójában azonban tulajdonképpen fém fülekről van szó, amelyekbe beleakadnak a gyerekülés rögzítőpontjai. Sokkal egyszerűbbé és gyorsabbá teszik a kezelést, csökkentik a hibalehetőséget. Biztonság szempontjából azonban egy jobbfajta isofix nélkülivel is jól járhatunk. Ezt az autó saját biztonsági övével köthetjük be, némileg macerásabb is ezért a ki- és beszerelés, és nagyobb odafigyelést igényel. Mielőtt azonban megvennénk az isofixest, csekkoljuk, hogy a kocsinkba van-e rögzítési pont, vagy lehet-e utólag beszerelni. Ha nincs, fölöslegesen fizetünk ki vagyonokat például a bázistalpért.

Mindegyik ülés biztonságos?

Egy bizonyos szintet nyilván minden, kereskedelmi forgalomban kapható terméknek teljesítenie kell, de azért így is hatalmas különbségek lehetnek a gyerekülések között. Ezért több szervezet, mint például a német (ADAC) vagy az osztrák autóklub (ÖAMTC) rendszeresen végez teszteket, méghozzá szigorúbb követelményeket támasztva a gyermekbiztonsági rendszerekkel szemben, mint ami a típusjóváhagyáshoz szükséges. Most az osztrákok tesztjének őszi kiadásával foglalkozunk, amely tizenhét gyerekülést vonultat fel, ezek zöme pedig Magyarországon is kapható.

A tesztek során elsősorban az újdonságokra és a piacon legnépszerűbbnek számító modellekre koncentrálnak, de arra is törekednek, hogy több árkategória jelenjen meg. Az üléseket egy külön erre a célra előkészített autókarosszériába, pontosabban a kaszni egy részébe rögzítik, és egy sín segítségével ütközést szimulálnak. Az értékelés során viszont a biztonság csak az egyik szempont. Vizsgálják azt is, mennyire könnyen kezelhető, mennyire ergonomikus az adott termék, és arra is kitérnek, hogy kell-e tartani a gyermekek számára káros anyagok felszabadulásától, akár a huzat, akár egy-egy címke tekintetében.

Végül a részeredményeket összesítik, így minden termék kap egy végső osztályzatot, annak alapján pedig egy értékelést. A német (és osztrák) osztályozási rend szerint mindig az alacsonyabb érték a jobb, ezt érdemes szem előtt tartani az alábbi táblázatok tanulmányozásakor.

Jöjjenek az eredmények

Az első táblázat a kisebb gyermekeknél használható üléseket mutatja. Jó hír, hogy végül mindegyik termék megkapta a jó osztályzatot, de azért az látszik, hogy vannak különbségek. A legfontosabb szempont természetesen a biztonság, ebben az összevetésben pedig a Maxi-Cosi Pebble 360 szerepelt a legjobban, a maga 1,3-as értékelésével. Az indoklás szerint nagyon alacsony sérülésveszélyt figyeltek meg mind frontális, mint oldalütközés esetén, a rögzítés stabil, az övek jól futnak.

Kezelhetőségben ugyanennek az ülésnek a FamilyFix 360 bázistalppal ellátott változata volt a legjobb, holtversenyben a Graco Snugessentials ugyancsak bázistalpas konfigurációjával. Károsanyag-kibocsátással egyik ülésnél sem kell érdemben számolni.

A második táblázat főként együtt növő üléseket tartalmaz, amelyek egy-két kivételtől eltekintve egész tág tartományt fednek le. Itt ugyanakkor sajnos már nem annyira fényes a helyzet, mint a kisebbeknél, vannak kifejezetten csapnivalóan szereplő rendszerek. Négyen azért így is megkapták a jó osztályzatot. A legbiztonságosabbnak a Cybex Sirona SX2 i-Size bizonyult, ez amúgy nagyjából egytől négyéves korig használható. Alacsony sérülésveszély, stabil rögzítés és megfelelő övelvezetés jellemzi, hátrányként a nagyobb helyigényt, a nem éppen kifogástalan kidolgozási minőséget, a nagy tömeget és a nem optimális üléspozíciót említik egyebek mellett. Ezen kívül még a Swandoo Marie III, a Britax Römer DualFix iSense + Flex Base iSense, valamint a Jole i-Trillo LX kapta meg a zöld plecsnit.

Az Avova ülése közepesre vizsgázott, van viszont három rendszer, amelyek csak elégségest csíptek meg. Közülük a Nuna Tres LX ugyan jól véd az oldalütközéseknél, de frontális karambolban komolyabb sérülésveszélynek vannak kitéve a gyermekek. A Chicco Seat4Fix és Seat4Fix Air ezzel szemben nemcsak az oldalról, hanem frontálisan érkező erőhatások ellenében sem nyújt megnyugtató védelmet.

Az egyetlen bukást az Osann Oreo 360 II-nek könyvelték el az ÖAMTC szakemberei. Viszont ennél sem a biztonsággal voltak alapvetően a problémák, sőt ezen a téren annak ellenére is a jobbak közé tartozott, hogy oldalütközésnél védhetné jobban is a benne ülő gyerekeket. A bukás oka abban keresendő, hogy kifejezetten nagy mértékű károsanyag-kibocsátást mértek a tesztelők, erre az 5,5-ig terjedő skálán 5,2-es osztályzatot adtak, ami igen siralmas. Összehasonlításképp: a mezőny többi tagjánál nem találunk kettesnél rosszabbat.

Akkor most mit vegyek?

A tesztek nem döntenek helyettünk, csak támpontot adnak. El kell döntenünk, hogy lehetőség szerint egy üléssel szeretnénk kihúzni végig, vagy a gyerek cseperedésével együtt cserélgetnénk. Tisztázni kell, azt is, hogy kell-e az isofixes vagy sem. Aztán a saját pénztárcánk függvényében súlyozhatjuk a tesztekben is szereplő szempontokat. A biztonságból nem érdemes engedni, de spórolhatunk például azon, ha egy kicsit nehezebb, kevésbé villámgyorsan szerelhető, esetleg nem a legnevesebb gyártóktól származó ülést veszünk.

Nem feltétlenül ördögtől való az sem, ha megbízható forrásból, akár ismerőstől vásárolunk használtat, főleg ha nem együtt növő, így sokáig használt, elnyúzott darabról van szó. Ilyenkor az állapoton kívül arra is érdemes figyelni, hogy a gyártó ajánlása szerint hány év a tervezett élettartam. Ha szerencsénk van, az új ár töredékéért vehetünk megkímélt holmikat. A legfontosabb, hogy ne kockáztassunk gyerekülés nélküli utazással, ne legyünk lusták bekötni gyermekünket akkor sem, ha csak pár kilométert megyünk. Baleset sajnos a legrövidebb utakon is történhet.

Forrás: ÖAMTC