10 tipp, hogy sokáig jó legyen az autód
Időről-időre előkerülnek autók csillagászati számú kilométerrel a hátuk mögött. Az alkalmanként hihetetlennek tűnő futásteljesítmények magyarázata mindig ugyanaz: az odafigyelő használat és a gondos, körültekintő karbantartás. Ezzel a kettővel néha olyan márkájú és típusú autókkal is sikerül komolyabb hiba és fődarabcsere nélkül félmillió, vagy annál is több kilométert megtenni, amelyek nem éppen erről híresek. Tíz pontban szedtük össze, mire érdemes figyelni.
1. Vezess úgy, mint egy nagypapa! De ne mindig!
Jackie Stewart, a Forma-1 háromszoros világbajnoka szerint annak, aki igazán gyors akar lenni, úgy kell vezetnie, hogy a motorháztetőre tett teli pohár víznek nem szabad közben kilöttyennie. Ezzel arra célzott, hogy mindenfajta hirtelen mozdulat plusz erőhatást vált ki, ami kibillentheti az autót az egyensúlyából. Ez időveszteséggel járó korrekciót igényelhet, vagy szélsőséges esetben az autó le is térhet a pályájáról. Jackie Stewart tanácsa áttételesen minden autóalkatrészre érvényes: a hirtelen erőhatások plusz terhelést, ezen keresztül fokozott igénybevételt és kopást jelentenek. Aki hosszú élettartamra játszik, annak érdemes kerülnie mindenfajta hirtelenkedést, akár gázadásról, fékezésről vagy akár kormánymozdulatról legyen szó. Félreértés ne essék, ez nem jelenti azt, hogy lassúnak kellene lenni, de például a gyorsításnál maradva lehet padlóig nyomott gázzal is eljutni 100 km/órás sebességig, és lehet kicsit visszafogottabban is. A végén mindkét esetben százzal fogunk autózni.
A csavar a történetben, hogy míg alapvetően jót tesz a motornak is, ha kíméletesebben használják, néha nem árt kicsit megkergetni. Mondjuk tankolásonként egyszer vagy kétszer. A pörgetés, az ezzel együtt járó lendületesebb levegő és üzemanyag áramlás átszellőzteti a motort és csökkenti a koromlerakódások kialakulását. Mindez különösen igaz a kizárólagosan közvetlen befecskendezéses benzinmotorokra. Ezeknél az egyetlen esély, hogy csökkentsük a szelepekre rakódó korom mennyiségét, ha minél többet használjuk változó üzemben a motort, vagyis viszonylag gyakran pörgetjük. Gyors gázadáskor ugyanis már a szívószelep nyitott állapotában megindul a befecskendezés, így a benzin-levegő keveréknek akad némi esélye lemosni a szelepet. Apró probléma, hogy ez a fajta használat növeli a fogyasztást.
Dízelmotoroknál is ajánlott az alkalmankénti pörgetés, főként a részecskeszűrősöknél. Természetesen itt sem arra kell gondolni, hogy pumpáljuk a gázpedált, arra viszont igen, hogy a megszokottnál nagyobb fordulatszámmal járassuk. Ez úgy érhető el, hogy a megszokott úton, ahol eddig hatodikban autóztunk, inkább ötödikben, vagy ha elbírja, inkább negyedikben tartsuk ugyanazt a tempót. A kipufogórendszernek így van esélye elérni azt a hőmérsékletet, hogy a lerakódott korom szinte teljesen kiégjen belőle. A nagyobb fordulatszámtól nem kell félni, ha a motorban megfelelő olajat töltöttek és a kenés rendben van, semmi baja nem lesz tőle. Az más kérdés, hogy ez a gyakorlat is a fogyasztás növekedésével jár együtt.
2. Melegen ajánlott
Minden motorra igaz, de a közelmúlt új típusaiban szinte kizárólagossá vált turbófeltöltősekre különösen, hogy mielőtt komolyabban megterhelnénk, hagyjuk bemelegedni. Ez nem azt jelenti, hogy percekig, vagy pláne még hosszabb ideig járassuk egy helyben, hanem azt, hogy elindulás után ne akarjuk rögtön megnyerni a monacói Forma 1-es nagydíjat. Közvetlen indulás után vezessünk olyan nagypapásan, ahogy csak tudunk, majd ha a víz, de leginkább a motorolaj (melyik autóban látni ma olajhőfok-mérőt?!) már elérte az üzemi hőfokát, akkor adhatunk neki, ha nagyon ez a vágyunk.
A kímélet oka, hogy a hideg motorolaj kenőképessége nem kielégítő, ami minden alkatrészre hátrányos hatású, de az olyan nagy fordulaton járó részegységre, mint a turbófeltöltő, különösen az. Az említett okból mind a mai napig a hidegindítás a legnagyobb kopást okozó folyamat, ezért elvileg kerülni kellene, illetve amennyire lehet, csökkenteni a számát. Mindenesetre tapasztalat, hogy a szinte kizárólag autópályán használt autók motorjai kilométerben kifejezve többször annyit elfutnak, mint a csak városban, rövid utakon használtak. Ezt a különbséget az olajcserénél is figyelembe kellene venni, ám sokan nem is tudnak róla!
3. Hagyd hűlni!
Ez az ajánlás elsősorban a turbófeltöltős autók tulajdonosainak szól, a szívómotoroknál kevésbé bír jelentőséggel. Átlagos, normális használat esetén a turbómotoroknál sem kell nagyon odafigyelni, mit teszünk megállás előtt, ha ellenben előtte Raikkönent vagy Vettelt próbáltuk utánozni, akkor érdemes egy kis időt hagyni a turbónak a lehűlésre. De nem úgy, ahogy egy időben tanácsolták, hogy megállás után járassuk alapjáratban a motort, bár az is jobb a semminél. Sokkal jobb azonban, ha pár kilométerrel a megállás előtt visszaveszünk a vadulásból és újra úriemberként kezdünk vezetni. A menetszél ilyenkor jobban átjárja a hűtőt és egyáltalán a motorházat, és így sokkal intenzívebb hűtést érhetünk el, mint egy helyben járatva a motort.
4. Ne rángasd a váltót!
Már szó esett a hirtelen erőhatások okozta fokozott igénybevételről, és ez az erőátvitelre is igaz. A kuplungpedál rugdosása, a váltókar rángatása mind-mind élettartam csökkentő tevékenység, és nemcsak a kuplungra, váltóra, hanem például a féltengelycsuklókra nézve is. A sebességváltó szinkrongyűrűi matuzsálemi korral hálálják meg, ha a váltókart finom, lágy, egyenletes mozdulattal húzzuk be a következő fokozatba, időt hagyva a szinkrongyűrűknek, hogy kényelmesen elvégezzék szinkronizációs feladataikat.
Az is pozitív hatású, ha olyan értelemben sem dolgoztatjuk agyon őket, hogy nem bízzuk meg őket nagy fordulatszám-különbség kiegyenlítésével, különösen visszaváltásnál nem. Aki sokáig nem akar szervizbe menni kuplung és váltóproblémákkal, azoknak részben ezért is ajánlott, hogy ne lassítsanak visszakapcsolásos motorfékezéssel. Helyette inkább a féket nyomják, a betétcsere viszonylag olcsón megúszható. (Úgy persze lehet, hogy adott fokozatban elvesszük a gázt, sőt, ha már eléggé lelassultunk visszakapcsolni is lehet. De ne úgy akarjunk lassítani, hogy nyolcvannál ötödikből dugunk egy másodikat. Lásd. 1. pont!)
5. Ne az olajon spórolj!
Érdekes, hogy nagyon sokan olyan dolgokon akarnak spórolni, amin nem is lehet olyan sokat, sőt, a spórolás esetleges veszélyt is rejthet - ugyanakkor máshol szórják a pénzt. Ilyen például, aki legyint a 100 kilométerenként fél- egy literrel nagyobb fogyasztásra, ugyanakkor a legolcsóbb olajat tölti autója motorjába. A minőségi olaj többletköltsége többnyire nem éri el egy fél tanknyi üzemanyag árát, és általában évente egyszeri költségről beszélünk. (De nem feltétlenül!) Mindenképpen érdemes jó minőségű olajat használni, és olyan tulajdonságokkal rendelkezőt (viszkozitás, teljesítményszint, stb.), amit az autó gyártója előír. Rövid, városi utakra használt autónál például ha 0W-20-ast ír a gyártó, ne akarjunk bele óvatosságból 5W-30-asat tölteni! Akadnak olyanok is, akik a motor vélt védelmében adalékot öntenek az olajhoz, amire jó minőségű olaj esetén egyáltalán nincs szükség.
Mindig tartsuk be az előírt olajcsere periódust! A gyárak általában megkülönböztetnek normál és fokozott igénybevételt. Kevesen tudják, de nem csupán a folytonos pörgetés, a sportos vezetési stílus számít fokozott igénybevételnek akár a motor, akár a motorolaj szempontjából. A gyakori hidegindítás is az. Igényesebb autógyártók a kezelési könyvben is feltüntetik, hogy ha az autót gyakori rövid utakra használják, például reggel 5-10 km, majd este ugyanannyi, közben egy helyben állás, akkor le kell felezni az olajcsere periódust. Ez azt is jelentheti, hogy az általában megszokott évi egy olajcsere helyett kettőre van szükség. Sajnos ez egy fajta környezetterhelés, ami csökkenthető, ha megbízható gyűjtőhelyen adjuk le az olajat, de a motor hosszú élettartammal hálálja meg az ilyesfajta törődést. Az olaj gyorsabb elhasználódásának oka a gyakori hidegindításokkal együtt járó fokozott kopás és az, hogy a hidegindítás az olajat is meggyötri (nyírási igénybevétellel például). A motorolajjal együtt mindig cseréljük ki a szűrőt is, ami szintén gyorsabban használódik el a gyakori hidegindítások következményeként.
6. Karbantartás, de óramű pontossággal!
Első hallásra nyilvánvalónak hangzik, mégis általános tapasztalat, hogy sokan elhanyagolják a rendszeres és alapos karbantartást. Új autók esetében garanciavesztés terhe mellett elvileg kötelező a szervizeken megjelenni, mégis akad, aki kihagyja. (Ismertem olyat, aki két év újautó használat után keresett meg azzal, hogy kanyarban felvillan neki egy kis piros lámpa a műszerfalon, tudom-e mi lehet az? Két évig senki rá nem nézett az autóra, még a motorolaj szintjére sem!) Használt autókra is ráfér a rendszeres karbantartás, ha nincs róla dokumentáció, hogyan volt addig gondozva az autó, érdemes mindjárt egy teljes folyadék, szűrő és akár gyertyacserével kezdeni.
A folyadékoknál ne csak a szokásos, gyakran cserélendőkre érdemes gondolni, hanem például a fékfolyadékra is, amit kétévente illik újjal felváltani. A vásárláskori karbantartás után rendszeresen, legalább évente egyszer cseréljük ki ugyanezeket (kivéve a gyertyát, mert azok ma már sokkal többet bírnak), és az sem baj, ha egy szakember nézi át az autót, hogy a szíjak, a féltengelycsuklók gumiharangjai, a kipufogórendszer is rendben van-e, nem folyik-e esetleg valamelyik lengéscsillapító? Automataváltós autóknál se feledkezzünk meg a gyár által előírt karbantartásról, esetleges olaj-, vagy szűrőcseréről, szűrőtisztításról. A karbantartásnál alaptétel egyrészt az autó állapotának fenntartása, másrészt a hibák mielőbbi kiszűrése, megelőzendő a drága alkatrészcseréket, javításokat. (Például egy időben észlelt kiszakadt féltengely gumiharang megúszható az utóbbi cseréjével, míg ha hosszabb távon úgy autózunk, a komplett csuklót cserélni kell.)
7. Ellenőrizz (minél több mindent) rendszeresen!
Az időszakos karbantartások között is sok baj és többletköltség előzhető meg egyszerű odafigyeléssel. A legegyszerűbb példa a motorolajszint és a keréknyomások ellenőrzése, de érdemes ennél körültekintőbbnek lenni. Ha már benézünk a motortérbe, vessünk egy pillantást a hűtő- és a fékfolyadék szintjére, vegyük észre, ha bárhol szivárgás jelentkezik. Sok autó motorját műanyag fedéllel takarják, ez általában könnyen levehető, tegyük meg, és nézzünk alá, nem látunk-e bárhol olajfolyást. Rémüldözni nem feltétlenül kell, de utána tartsuk figyelemmel, nem változik-e. A lényeg, hogy vegyük észre a rendellenességeket, és utána ne tévesszük szem elől. Ha nem tesszük, az egyik meghibásodás hozhatja magával a másikat, és egyfajta láncreakció alakulhat ki. Ha gyorsan korrigáljuk a problémát, vagy elvisszük szerelőhöz, megelőzhető a problémák halmozódása.
8. Figyeld a jeleket!
Míg az előző pont inkább álló helyzetben észlelhető rendellenességekre vonatkozik, a mostani a menet közben jelentkezőkre értendő. Vegyük észre a szokásostól eltérő jelzéseket és zajokat, és ne hagyjuk őket megfejtetlenül. Ha valamiben nem vagyunk biztosak, kérjük ki egy hozzáértő barát, vagy szakember segítségét. És ha sikerül behatárolni a hibát mihamarabb tegyünk ellene. Az ok ugyanaz, mint az előbb, a hibák halmozódásának elkerülése.
Az elfáradt lengéscsillapító kagylósra koptathatja a gumi futófelületét, a kopott, búgó kerékcsapágy olyan rezgéseket kelt, ami a féltengely-csuklók korai halálához vezethet. Ha pedig kigyullad egy piros lámpa a műszerfalon, ne takarjuk le valami kéznél lévő eszközzel, inkább mielőbb, olajnyomás-jelző lámpa esetén pedig azonnal nézzünk utána.
9. Ne terheld túl!
Mindenfajta túlterhelés rövidíti az autó egyes elemeinek élettartamát. A motor, vagy az erőátvitel rendszeres túlterhelése százezer kilométerekkel csökkentheti a nagyjavításig tartó futásteljesítményt. A felesleges súlyok rendszeres vonszolása a futómű elemeit terheli túl. Kezdődik ez már a gumiabroncsoknál, de hamarabb szorulhatnak cserére a lengéscsillapítók, a gumiperselyek és még rugótörés is előfordulhat.
10. Tisztaság, fél egészség!
A tisztán tartás is élettartam növelő hatású, főként a karosszériára nézve. Telet követően az autó alján felejtett sós sár és lerakódás a korrózió melegágya, ami még a galvanizált autókat is kikezdheti, ha egy esetleges karc vagy sérülés eljutott a fémig. A futómű lengőkarjait, a rugókat és a lengéscsillapítókat azonban egyformán megtámadhatja. Ezért a télen, illetve tavasszal elvégzett alapos mosás éveket adhat az autó életéhez.
Hasonló okból lehet érdemes elgondolkozni egy alapos üregvédelmen, míg korábban bevált gyakorlat volt az autó alját beszórni gázolajpermettel, vagy áttörölni gázolajos ronggyal. (Ez a lengőkarokra is igaz, de arra vigyázni kell, hogy nem kerülhet olaj a gumiperselyekre és a kipufogórendszerre.) Ugyanakkor a karosszéria felső részét sem szabad elhanyagolni. A fényezés meghálálja a madárürülék gyors eltávolítását és a por, sár rendszeres lemosását. (A fennhagyott por és sár összekarcolja a lakkréteget.) Megelőzésre bevált megoldás a keményviaszok alkalmazása, amelyek házilag is felhordhatók, és köztes réteget létrehozva távoltartják a port, koszt, sőt, az UV sugárzást is a lakkrétegtől. Egy évente kétszer (tavasszal és ősszel) átviaszolt autó karosszériája akár még huszonöt (vagy még több) év után is nézhet úgy ki, mint az új. Ez akkor is melengetheti a tulajdonos szívét, ha megtartja az autót, ha viszont eladja, sokkal jobb benyomást tehet a vevőkre, ami magasabb eladási árban mutatkozhat meg. Ugyanez igaz a belső térre is. A megóvott kárpitok, a repedés és karcnélküli műszerfal és egyéb műanyagok mind-mind értéknövelő tényezők lehetnek (vagy legalább megkönnyítik az autó eladását).
A végére jöjjön egyetlen ajánlás, amely azonban talán az összes eddigit felülírja. Olyan autót vásároljunk, amelyiket szeretni és becsülni tudunk. Annak biztosan magunktól is megpróbálunk minden szépet és jót, karbantartást és gondozást megadni, és ezáltal matuzsálemi kort biztosítani számára.