85 év telt el az első hivatalos tanulmányautó, a Buick Y-Job bemutatása óta. Az autógyártók és a formatervező stúdiók azóta több száz különböző prototípust építettek. Ez a válogatás a már létező modellek gyártásba nem került karosszériaváltozatairól szól, a harmadik részben a kombiké a főszerep.
Kezdésnek nézd meg, milyen kabriókról és kupékról maradtunk le!
Škoda Type 990 (1963)
Sokan megmosolyogják a farmotoros Skodákat, pedig a hatvanas években elterjedt volt ez az építési mód, elég csak a Volkswagenre vagy a Fiatra gondolni. Az önhordó karosszériás, alumínium motorblokkos 1000 MB 1964-ben nagy ugrás volt az Octavia után, és nem csak a keleti blokkban szerették! A csehek még egy kombival is kísérleteztek. Megoldották, hogy a motor elférjen a padlóban, a hűtési problémáknál viszont elakadt a projekt, és inkább az orrmotoros Octavia Combit gyártották 1971-ig, így az 1000 MB-t is túlélte. A prototípus ma a Skoda múzeum egyik büszkesége.
Fiat 130 Familiare (1971)
Mi fejezné ki jobban egy márka nagyságát, mint egy elegáns limuzin? A Fiat a hatvanas években volt a csúcson, az 1969 és 1977 között gyártott, csak V6-os benzinessel készülő, felső-középkategóriás 130-as olyan volt az olaszoknak, mint a kétezres években a Phaeton a németeknek. A 15 093 példányból összesen négy volt kombi, azokat is a főnöknek, Gianni Agnellinek és családjának örömére rajzolták meg a Fiatnál, majd a megvalósítást rábízták az Officine Introzzi karosszériaépítő cégre. A képen látható, faberakásos Familiare a Villa d'Este nevet kapta, ez volt Agnelli saját 130-asa.
Rover SD1 Estate (1975)
Nem Gianni Agnelli volt az egyetlen, aki egy prototípussal járt. A British Leyland elnök-vezérigazgatója, Michael Edwardes cégautónak választotta a Carbodies of Coventry cégnél megálmodott, majd a gyárban ötajtósok átalakításával készült próbadarabok egyikét. Bár jól indult az Estate karrierje, és bíztak benne, hogy borsot tör majd a Ford és a Volvo orra alá, a részben állami tulajdonú vállalat túlélése érdekében elkészített Ryder jelentés végül megvonta a forrásokat a projekttől. Többek között Edwardes ragaszkodásának köszönhető, hogy a két ritkaságot megtartották, és múzeumokban őrzik.
VAZ-2103 (1976)
Amikor az olaszok megkötötték az évszázad üzletét, nem csak a VAZ-2101-es alapmodell, hanem egy luxuskivitel gyártása is szerepelt a megállapodásban. Mivel a Fiat 124 Special nem tetszett a döntéshozóknak, az olaszok kénytelenek voltak tervezni nekik egy exkluzív változatot, a VAZ-2103-ast, vagyis az Ezeröcsit. Már a kombin is dolgoztak, építettek is három prototípust, majd a szovjet fél meggondolta magát, mert szükségtelennek érezték a munkásautó elegáns változatának gyártását. A rajongók persze nem hagyták annyiban, a Vaskovits Zsolt-féle replikát 2012-ben mi is bemutattuk.
Alfa Romeo 75 Sportwagon (1986)
Az Alfa Romeo odáig jutott a 75-ös kombi kivitelével, hogy Ermanno Cressoni formatervét nem csak valóra váltotta a Rayton Fissore cég segítségével, hanem ki is állította az 1986-os Genfi Autószalonon, mint hamarosan megvehető újdonságot. Annyira komolyan gondolták a bevezetését, hogy nagyobb összeget költöttek a karosszéria szerkezetének áttervezésére, a jól csengő Sportwagon nevet mégis a 33-as kombi változatával ismerte meg a világ, mert az új tulajdonos, a Fiat az utolsó pillanatban lefújta a gyártását. A hét elkészült autóból kettőt tartott meg a márka múzeuma.
Porsche 928 H50 (1987)
A nyolcvanas évek végén a Porsche aggódva nézte, ahogy csökken a kereslet a sportautók iránt, főleg az USA-ban, ezért olyan furcsának tűnő modellekben kezdett gondolkozni, mint a 928-as kombi kivitele. Az elnök, Peter W. Schutz az American Sunroof Corporationt kérte fel az egymásnak ellentétesen nyíló ajtókkal feldobott tanulmány megépítésére, hogy felmérjék, mennyibe kerülne egy hasonló modell megvalósítása. A számok nem kedveztek az autónak, talán meg is feledkeztek volna róla, ha a Panamera, különösen a Sport Turismo nem valósul meg. Most már büszkék lehetnek rá.
Peugeot 309 Break (1988)
Talbot Arizona helyett Peugeot 309 néven dobta piacra újdonságát a PSA 1985-ben, mivel a franciák a márka megszüntetéséről döntöttek. A 205-ös műszaki alapjaira épített kompakt jól fogyott, ezért az Heuliez cég készített egy kétarcú, pontosabban kétoldalú prototípust. Innen nézve ötajtós, onnan nézve háromajtós kombi volt, de bármilyen jó ötletnek tűnt, és bármilyen pozitívak voltak a visszajelzések, nem érte meg a sorozatgyártást. A franciákat nyomasztotta, hogy későn kezdtek el dolgozni rajta, szóval inkább a 306-osra költötték azt a pénzt, amit a 309 Breaken megspóroltak.
Renault Safrane V6 Turbo Long Cours (1994)
Hiába dobott be mindent, a felső-középkategóriában már végképp alulmaradt a Renault a német riválisokkal szemben. Az extrákkal telezsúfolt Safrane eladásai még elődjénél, a 25-ösnél is rosszabbul alakultak, abból még 780 000 talált gazdára, az új nagyautóból viszont csak 310 000-et tudtak elsózni, ami főleg Franciaországon kívül volt hálátlan feladat. A Biturbo kivitelt két német tuningcég, a Hartge és az Irmscher közösen építette, egy ilyet alakított át kombivá az Heuliez. Bármilyen látványos volt, a Renault inkább az egyterűekre koncentrált, mert nem akart többet bukni rajta.
Ford TuringKa (1998)
Sokak fantáziáját megmozgatta 1996-ban a Ford extravagáns városi minije. A különböző női nevekkel kiegészíthető Ka egy Ghia tanulmányautótól örökölte a részleteit, a végleges forma Claude Lobo nevéhez fűződik. Egészen 2003-ig ezt az egy karosszériát gyártották a spanyol üzemben, majd jött a Pininfarina tervezésű és gyártású roadster, a StreetKa és a SportKa. A Ford eredetileg egy komplett almárkát akart bevezetni, annak része lett volna a szintén Ghia eredetű TuringKa. A prototípust megépítették, a szériagyártását a költségek alacsony tartása miatt mégis elvetették.
BMW M3 Touring (2000)
Lehet, hogy az E46-ból volt Touring kivitel, de az M3-as technikájával csak egyet raktak össze a bajorok, azt is próbaképpen. A BMW mérnökeinek kihívást jelentett a hátsó futómű áthangolása, de ahogy őket ismerjük, olyan jól sikerült, mint a kupéról és a kabrióról ismert szélesítések kialakítása a kombi formán. Még a jobb hátsó kerékjárati ívre ráhajló tankajtó is megtalálható rajta, meg persze ott van az orrában a híres 3,2 literes, 343 lóerős (S54B32) sorhatos, és természetesen a hátsó kerekeket hajtja. Nem merték bevállalni, pedig az első hivatalos M3 Touringért megőrülnek a rajongók.
