Pénteken (dec.23) összeszámoltam, hogy a mai nappal bezárólag mennyi új autót próbáltunk idén bemutató vagy teszt keretén belül. Számomra elég meglepő szám jött ki: 184. Ez azt jelenti, hogy 1,9 naponként jelent meg írás friss, ropogós autópiaci termékekről.
Gondolom értik már, miért döntöttünk úgy, hogy egy teljesen szubjektív listát állítunk össze azokról, melyek valami miatt nyomott hagytak bennünk. Azok, akik pedig úgy gondolják, hogy a mai autóipar csak uniformizált és unalmas termékeket gyárt, tévednek. Igaz, hogy elmúltak már a hatvanas-hetvenes évek, de korántsem dőlt a kardjába minden lánglelkű mérnök és formatervező. Sőt, a vásárlóért folytatott harc olykor meglepő eredményeket, ennélfogva élményeket hoz. Ezek persze lehetnek pozitívak de kellemetlenek is. Az azonban biztos, hogy még évek múlva is emlegetni fogjuk őket. Tessék hát, itt a lista, lehet vitatkozni:
Papp Tibor
Audi RS3 Sportback
Frenetikus, eget rengető, lúdbőrözés-király. Hogy miért? A cikkben ott a hangja, és úgy is megy. Nem kérdés, hogy az év legjobbja volt.
Bentley Mulsanne
Van bennem valami perverz vonzalom a brit nemes autókhoz, noha az anglomán díszlet mögött német a technika. Igaz, ebben az is benne van, hogy a Mulsanne-ban hátul volt a legjobb ülni. De nagyon.
Nem tudom, hogy meddig fognak még ilyen csodálatosan kényelmes kocsikat gyártani a franciák. Remélem sokáig, pedig a C5 már vénségnek számít. Nem baj, imádni való.
Nissan Micra 1.2
A formáját meg tudnám bocsátani. A három hengert is. De az, hogy se nem takarékos, se nem jó, ráadásul alpári minőségű belsővel... és nem értik majd, mitől jön föl a Kia.
Winkler Róbert három kedvence és egy csalódása
Érdekes, de idén fél évnek kellett eltelnie, hogy egy tesztautóért igazán lelkesedni tudjak. Júliusban kaptam a DS3 Racinget, és most csak azért van meg a jogosítványom, mert a Bakonyban kevés a trafipax. Belőlem kevés autó hozza ki az állatot, az új Citroen megtette: hihetetlenül jó autó. A hot hatch, mint műfaj nem halt meg.
Ha ártól függetlenül kéne választanom, tehát csak az autót nézem, a Range Rover Evoque-ot kérném. A dizájn kikezdhetetlen, egyszerre extrém és stílusos, műszakilag is rendben van. Lehet, hogy egy BMW X3-assal nagyobbakat lehet autózni, de az Evoque-kal is épp elég jó. És mennyire más érzés abból kinézni...
Szedán sose kéne, luxusszedán végképp nem, ettől függetlenül le kell borulnom az új Jaguar XJ nagyszerűsége előtt. Szép, egyedi, belül is rendben
A felsorolás nem sorrend, ez három különböző kategória. Mindhármat nagyon szerettem, haza valószínűleg az Evoque-ot vinném, de csak mert mindennapi használatra a magasat szeretem.
A Cruze se volt szar, a Camaro se. A Citroen DS4 nem volt jó, de akkora csalódást se okozott. Mi volt, amit a legkevésbé értettem? Hát a Mini Coupé! A John Cooper Works futóműve egy csoda volt, de az annál pudingabb Mini Coupéknak tényleg a világon semmi értelme. Kicsit gondolkoztam az új Lancia Y kéthengeres huttyogón, de az bármilyen szörnyű, kisebb melléfogásnak tűnik.
Stump András
Citroën DS3 Racing
Egy sportdob hiányzik rá, és kész a tökéletes utcai 2011-es GTI. Azon már nem lepődünk meg, hogy kétszáz lóerős egy hot hatch, de a futóművével megtalálták azt a beállítást, amit a többiek csak keresgélnek: közúton sem bánt, de pályán is ügyes. Ráadásul olyan gusztusosan csomagolták, hogy még az olaszok is megirigyelnék, és szükség esetén be lehet ülni öten. Nincs is olyan új autó, amit jobban megkívántam volna.
Nem kell nála nagyobb. Nem kell nála erősebb. És a fene vigye el, nem csak SUV-okhoz mérve jó vezetni. A turbós hathengeres hangja vérengzésre késztet, és nincs is nagyon, ami megállítaná. Nem kell óvatoskodni, átmegy mindenen, bónuszként kanyarodni is tud, de nagyon, és egy pillanatig nem kényelmetlen. Ha nem számít a pénz, nincs jobb mindenes.
Opel Corsa OPC Nürburgring Edition
Amennyire szerencsétlenek a hétköznapi Corsák, annyira el van találva az OPC. A különleges kiadásban ráadásként egy jól idomított önzáró
diffi mellett ott egy élesebb futómű és egy fáradhatatlan fék - ő a legkisebb gengszter a placcon, és egyben a legolcsóbb is.
Mini Coupé Cooper S
A Mini alapvetően jó, de ezt nagyon elcseszték. Ha pályaautónak szánták volna, még talán meg lehetne bocsátani a rugózás hiányát és a fejünkre nyomott tetőt, ami alól görnyedve lehet csak kilátni. De így, divatautónak egy nagy nekifutással mellérúgott tizenegyes.
Vályi István
911 GT3RS
Bár nem egy vérbeli Totalcar-teszt volt, de Estorilban, versenypályán, napsütésben, nincs jobb dolog a világon, mint egy kéziváltós, szívómotoros, igazi sportautó. Nem pótlék, nem számokban kifejezhető marketing-bullshit, hanem egy olyan cég csúcsterméke, amelyik ebben a legjobb. Csak a 911, semi más.
Volkswagen Golf BlueMotion 1.2 TSI
Semmit, abszolúte semmit nem vártam tőle. És azt is kaptam. Mindezt azonban olyan - pénztárcának és testnek-léleknek megnyugtató csomagolásban - hogy azt mondom: ha olyan racionális lennék, amilyen nem vagyok, ez kéne. Az egyedüli tesztautó, amelyik kevesebbet fogyasztott a gyártó által megadottnál.
BMW X3 20d
A bivalyerős, négyhengeres turbódízel remek dolog és még egy ekkora testben sem iszákos. Lehet vele zúzni-döngetni ugyanakkor mentes a SUV-ok idióta futóműveitől. A csodás nyolcsebességes automatával lényegében egy életre szóló, univerzális megérkezés.
Lancia Y 0.9 TwinAir MTA
Kéthengeres motor turbóval, mely se nem olcsóbb, se nem erősebb de nem is fogyaszt kevesebbet mint egy ugyanilyen teljesítményű és űrtartalmú négyhengeres. Ezekkel szemben azonban ebben az autóban illúzióromboló a hangja, sokat is fogyaszt, a robotizált váltó bumszli gombja pedig cask arra jó, hogy beverje a szöget a Lancia Y 0.9 TwinAir koporsójába. Pedig jópofa kis autó lenne.
Csikós Zsolt
Nissan Cube
Ritkán van az úgy, hogy sokat várok egy tesztautótól, mert nagyon érdekel, és azt tényleg tudja is – mondjuk a tavalyi Ferrari 458 kivétel volt, de annyit nem is lehet elvárni, ahhoz kevés az agy. A Cube azonban óriási élmény volt. Nemcsak kedves, jópofa, egyedi cucc, de azzal a kis varrógépmotorral szépen megy, néha szinte dinamikusnak is érezni. Az pedig, hogy elképesztően tágas, hogy a külső kreténség bent is folytatódik, hogy az utastere nem melegszik fel a legnagyobb hőségben sem, hogy divatautónak és furgonnak egyformán megfelel, nálam az abszolút első helyre volt elég 2011-ben.
Volvo V60 D3
Volt talán autó, ami jobban lenyűgözött ennél... Az 520d BMW, amely nagy, iszonyat jól megy, ráadásul pont annyit eszik, mint a Citroen szupertakarékos és béna C4 e-HDI-je. Vagy az Audi A6 Avant a biturbós, sportkipufogós dízelmotorral, ami tényleg letépi a fejed, és hihetetlen hangon szól. Ennek ellenéra a Volvo jobban kéne. Mindent tud, amit kell. Finoman rugózik, nem eszik, belefér a cucc, ha kell, megy is. Ez azonban nem elég. A mai, steril autókkal kitömött világban az ember szomjazik a karakterre, s ez a D3-as dízellel szerelt V60 kombi minden résén szinte ömlik kifele. A folyamivontató-hang, amelyet nem elfedni próbáltak – hiszen jó – hanem engedik, hogy halljam azt az én fülemmel. Az ülés, amihez képest az anyám méhe egy szögeságy volt. A paradicsom leheletét fújó klímaberendezés. A beépített gyerekülések. A rugózás. Minden. Imádtam.
Peugeot 508 2.2 HDI GT
Ez az autó volt számomra az év meglepetése. Oké, a Peugeot-k sokat javultak az elmúlt pár évben, de ez a kocsi már nem a javulásról szól, hanem a beérkezésről. De felejtse el mindenki a zakatolós egyhatos és kétliteres dízelt, menjen rögtön a nagy halra! Rezgéscsillapító tokba szerelt, hatgangos váltó, a szériamodellek MacPhersonjától eltérő, kettős keresztlengőkaros első futómű – te jó ég, ezek micsoda mániával akartak jó autót csinálni! És sikerült is. A csúcs 508-as valószerűtlen zajtalansággal és finomsággal teszi a dolgát, csillagrombolóként hasít, isteniek az ülései, a kormánya kommunikatív, akár valami sportkocsié, a műszerfala szinte bárminél ízlésesebb, s minden eleméből sugárzik a minőség. Ráadásul jól is néz ki. Mondom, az év meglepetése.
Citroën C4 1.6 e-HDI
Nem értem, ezt minek hozta létre a Citroën. A tesztautó átvétele után hosszú oktatást kaptam telefonon át a PR-estől, hogyan kell használni, hogy keveset fogyasszon. Nem gyorsít durván, nem nyúl bele a váltóba, kigurul – a Gerhard Plattner-módszer, ismerjük, úgy egy rendőrségi hangolású Chevy Caprice is lemegy tíz liter alá... De megpróbáltam. Nem húzattam, hagytam, hogy az otrombán kapcsoló robotizált váltó újra meg újra a nyomatékminimum alá, a remegéshatárra ejtse a fordulatot, leheltem a gázt, kigurultam. És a kompakt C4-es így pont annyit evett, mint a két mérettel nagyobb, fél tonnával nehezebb, kétliteres BMW 520d. Amit tiportam. Aztán másnap egész Budapestet feltartottam, már dudáltak rám, és igen, úgy sikerült – ha nem is a gyári értéket produkálnom, de legalább öt alá vinni a fogyasztást. Ha ezt még egy órán át csinálom, valaki ledöf a pirosnál. Ez nem egy túl takarékos autó. Ja, és a tolótető miatt hely sem volt benne hátul, egyáltalán. C4-et csak normál kivitelben, tolótető nélkül – íme, a tanulság.
Andróczi Balázs
Mercedes CLS 350 CDI
Nagyképű volt, célszerűtlen és feleslegesen feltűnő, de a motor és a váltó, különösen az automaták közt zseniális: egy másik dimenziót nyitott sebességben, gyorsulásban, kanyarodásban. Ráadásul négy személynek még kényelmes is. Kár, hogy egy lottónyeremény választ el tőle.
Citroën C3 1.4 VTI
A kisautó-összehasonlító teszten osztották rám a C3 95 lovas változatát. Nem örültem, a jó távolkeletiek helyett egy francia fostalicska. Aztán kiderült, hogy eddigi pályafutásom egyik legjobb kiskocsijával hozott össze a sors: kényelmes és könnyű vele parkolni, de közben vérbeli örömautó, és még stílusa is van.
Renault Scenic 1.5 dCi 110
Felidéznem is nehéz, hogy milyen volt, bár nem tudom biztosan, hogy a semlegessége miatt, vagy azért, mert a kellemetlen emlékeket gyorsan elhomályosítja az agy. De kétségtelenül ez volt 2011 legrosszabb tesztautója, amit próbáltam, és nem csak az objektív hibái – borzalmas formája, szegényes belseje és buta futóműve – miatt. Egyszerűen hiányzott belőle a lélek.
Érdekes végeredmény, ugye? BMW és Citroën? Furcsa egy páros, de lám, valamit tudhat mindkettő.
Kapcsolódó blogposztunkban hozzászólhat!
