Rengeteg cikk szól arról, hogy a koronavírus-járvány során megízleltük a tisztább levegőt, átgondoljuk a környezetvédelmet, mert felfogjuk: a Föld élővilágát, tengereit nem szennyezhetjük tovább olyan mértékben, ahogy mostanáig csináltuk. Mindenki biciklire száll, a többiek meg elektromos buszokra, amúgy meg sétálgatunk, és bámuljuk Nyíregyházáról a tiszta levegő miatt szabad szemmel látható Csomolungmát. Hát én nem vagyok ilyen optimista.
Persze hogy jövök én ahhoz, hogy mindenféle jóslásokba bocsátkozzak, hogy mi lesz az autóiparral és az autózással a koronavírus-járvány után?!
Először is: a nagy pénzügyi elemzők jóslatait évekig figyelve kijött, hogy a főokosok irtózatos számítási háttérrel, matematikai modellekkel és évtizedes tapasztalatokkal mintegy 47 százalékos találati arányra képesek. Ez tehát azt jelenti, hogy statisztikailag kicsit rosszabbak az eredményeik, mintha fej vagy írással döntötték volna el, hogy szárnyalni fog-e bármi, vagy zuhanni. Hát most én feldobom a saját érmémet.
Alapvetően hajlamos vagyok az optimizmusra, de most nem találok igazi okot rá. Az optimista forgatókönyv az, hogy mivel megízleltük a tiszta levegőt, láttuk a Himaláját és mindenhová biciklivel mentünk, minden így is marad. Őzikék fognak legelni a Kálvária tér aszfaltján, macik lesznek a kertjeinkben, és fókák költöznek a kerti medencékbe. Mindenki happy lesz, sőt még gazdag is – hát nem.
A világnak ugyanis nem a koronavírus a fő baja – ebben ma már biztos minden közgazdász egyetért. A vírus, illetve a kezelése csak bedugta azt a kis pöcköt a bringa küllői közé, a nagy pofára esés viszont azért következik be, mert túl gyorsan mentünk. Az egész fogyasztói társadalmi bulit a túlfogyasztásra építettük, amit hitelekből finanszíroztunk. És hogy a boltban elképesztő választék legyen, az is hitelből volt, előtte a parkolóban az autók is, de maga a bolt épülete is. Meg az angol turisták repülőgépe is, akik az olcsó pia miatt ide jöttek berúgni. És maga a repülőgyár is már csak hitelből volt, hiába repült minden korábbinál több gép a Földön. Sőt, még a bank épülete is hitelből volt, akinek a hiteléből az egész buli volt.
És a hitel nem olyan, mint egy óra, hogy kivesszük az elemet és nem ketyeg tovább. Olyan szinten adta el a világ a jövőbeni jövedelmét, és olyan óramű pontossággal kicetnizett marzsokkal ment a globalizált túltermelés, ami nem bírja el azt sem, hogy egy pillanatra megálljon szusszanni a világ. Azt meg pláne nem, hogy pár hétre, hónapra. A feldőlő nagy dominók milliárdnyi apró dominót is felborítanak: az emberekét. Akiknek a pénzéért megy az egész fogyasztói társadalmi buli – és amibe lassan belereccsen a Föld klímája.
Arról nem beszélve, hogy ha mégis ez lenne a legnagyobb gondod, akkor sem vehetnél újat, mert zárva a szalonok. A számok drámaiak, a járvány által erősen sújtott Egyesült Királyságban és Olaszországban az újautó-eladások 97 százalékkal estek vissza. A bizonyosság kedvéért leírom betűvel is: kilencvenhét.
Hogy még durvább számokat mondjak, áprilisban Magyarországon több (5200) új autót helyeztek forgalomba, mint a briteknél (4300)!! Csakhogy a magyar piacon nem szokott elkelni 2,3 millió új autó, csak 150+ ezer – most, amikor szaladt a szekér, állami családtámogatással, villanyautó-szponzorálással. A britek esetében ez azt jelenti, hogy nem a 2008-2009-es szintre süllyedtek, hanem az 1946-osra. Így történhetett, hogy a Tesla Model 3 lett a legnagyobb darabszámban eladott autó, a második a Jaguar i-Pace.
Akkor most győztek a villanyautók?
Szép lenne. De itt ünneprontónak kell lennem: a brit diadal főleg korábbi, közvetlenül a gyártókkal megkötött flottaüzletekről szól, amikhez áprilisban nem kellett bemenni a szalonba. A villanyautósok amúgy is hosszú szállítási határidővel dolgoznak, úgyhogy le tudtak dolgozni egy kicsit a restanciáikból, amíg tartott a gyárak leállítása előtti készletből. És itt pár százas darabszámokról beszélünk egy milliós piacon.
Nincs mese, a globális ellátóláncok hátrányai a villanyautókat jobban térden lövik, amikor baj van, mint bármi mást. Kivéve ugye a tudjukkit, az Elon srácot. De mint kiderült, az ő biznisze sem életbe vágóan fontos, ha kaszál a vírus, neki is le kellett állítania a sorokat.
A villanyautók mellett szólhatna még egy nagyon fontos dolog. Ha a vírus, vagy csak a vírusoktól való félelem a továbbiakban is megmarad, egy otthoni töltővel, netán egy napelemes töltőállomással megúszható még a töltők látogatása is, ha az ember főleg helyi, vagy rövid távú közlekedésre használja a villanyautót. Arról nem beszélve, hogy a benzinkutakra SOHA TÖBBÉ nem kell bemenni velük, a villanyautósoktól aztán megrohadhat a shop is. Így a kontaktusszám: nulla.
Ugyanakkor azt is látni kell, hogy akik megengedhetik maguknak az elektromos autózást, mert vagy menőnek tartják, vagy ez a környezetvédelmi meggyőződésük, az autóvásárlók viszonylag kis részét teszik ki. Az elektromos autózás akkor fogja elérni a kritikus tömeget, amikor már nem (csak) az állami támogatás lesz az érv mellette, hanem ha az elérhetőbb típusok háromból legalább egy vevő első autójának is megfelelnek.
Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy hirtelen turbódízeles hatósugarúvá kell válniuk. Aki csak egy picit is élt a szoci világban, látott-e gyomorgörcsben ladásokat, mert csak 400 km-t megy el a kocsijuk egy feltöltéssel. Vagy trabantosokat, akiknek csak háromszázat. Mégis ők voltak az élet császárai.
Csakhogy az újonnan felnövő generációk fejében a villanyroller után tök normális lesz, ha az autót is fel kell tölteni. És az is, hogy a fiatalok talán rájönnek, hogy ott kell lakni, ahol az ember él és dolgozik, nem kell eljárni akár napi száz kilométerre valahová aludni, meg hétvégén füvet nyírni.
Ebben viszont nem segít most, hogy a gazdaságossági mutatókat újra kell számolni a kőolaj árának a mélyrepülése miatt, és az Európa-szerte elterjedt Ionity-gyorstöltők hasba akasztó árszintje ismét kezdi szétnyitni az ollót a hagyományos és a villanyautók költségei között. Ez nagy baj.
Na majd a belső égésűek megmutatják!
Annyi segítségünk azért van, hogy Kína, ahová visszatért az élet, már mutatja az első reakciókat. Amelyek amúgy logikusak: minden, aminek a nevében szerepel a „közösség” meg az, hogy „taxi”, drámai módon válik népszerűtlenné. Közösségi közlekedés, közösségi autó most egy darabig felejtős lesz, és aki erre építi az üzleti modelljét, az most két dologban bízhat: a koronavírus elleni vakcina gyors kifejlesztésében vagy az emberek amnéziájában.
Kínában ugyanis az újautó-vásárlások egy csapásra álltak vissza a krízis előtti szintre. Aki már látott kínai nagyvárosról fotót, netán járt ott, az tudhatja: már így is a világ legnagyobb dugói vannak arrafelé. Vagyis a nagy ijedtségben megvásárolt kocsikról hamar kiderül majd, hogy nemigen van elég út és parkoló a számukra.
Az már most látszik, hogy az autógyárak egy pillanat alatt vágják vissza az olyan költséges fejlesztési programokat, mint az önvezetés. Egyrészt pénz sem lesz rá. Másrészt a dugózást már ma is tudják, viszont a tényleges önvezetéshez nagyon komolyan szintet kellene lépni, és nem csak az autóknál, hanem az úthálózat és a járművek közötti kommunikációt is ki kellene előbb építeni. Ez azért még Nyugat-Európában is komoly lépés lenne, nálunk meg, ahol az útburkolati jelek felfestése sem megy...á, hagyjuk is. Az önvezetésnek amúgy is az autómegosztás és a taxizás lenne a fő piaca, de ki akar majd beülni egy kornavírusos után ugyanabba a kocsiba? És aztán jöhet még jogarvírus, palástvírus, országalma-vírus...
Az egész koronavírusosdival rosszul járnak a repülőgép-, busz-, vonat-, metró-, autógyárak, mert egyre kevésbé lesz a termékre fogyasztói igény. Vagyis akinek lenne rá pénze, az se ezekre fogja költeni, hanem valami teljesen másra. Ha tehát jósolnom kéne, mégis azt mondanám: az arányok a villanyautók felé fognak eltolódni, de nem azért, mert az elektromos hajtás kilő, mint a SpaceX, hanem mert a belső égésűek már nem lesznek képesek nőni. A vírusválság után az az autógyár jár majd jól, amelyik megrázza magát, és villanyautó-fókuszú cégként építi újra magát, de őszintén szólva ennek a valódi jeleit csak a VW-konszernnél látni. A többiek meg retteghetnek, mikor jönnek tarolni a kínaiak.
Minden, ami gurul, és egyedül vagy rajta!
Az emberiség egy nagyon hosszú és fájdalmas folyamat végén van: az évek során elhihettük, hogy az elképesztő mértékű irodaberuházások, a turizmus és az utolsó évek Airbnb-rohama után részben megfizethetetlenné, részben élhetetlenné váltak a városok frekventált részei a helyiek számára. Így alakultak ki a hatalmas kertvárosok.
Ha ezek a folyamatok valószínűleg nem lesznek gyorsak, de az egyéni közlekedés iránti igény csak akkor nem fogja elképesztő mértékben bedugítani a városokat:
- ha már eleve be voltak dugulva, mint Párizs, Frankfurt és társai;
- vagy egy elképesztően nagy válság jön. De akkor úgyis mindegy.
Az államok persze mindent meg fognak tenni, hogy megmentsék ezeket az üzletágakat, a szinte már menetrendszerűen érkezhetnek a roncsautó-programok, a munka nélkül járó alapjövedelmek, satöbbi. Az egyes országok gazdasága kihúzhatja magát a saját hajánál fogva a mocsárból á la Münchausen báró. De csak míg nem jön a következő hitellufi, vírus, vagy elmeháborodott politikus/terrorista – mindegy mi, de abban a pillanatban, hogy újra becsúszik valami a bringa küllői közé, ugyanott leszünk. Vagy mélyebben.
Szóval az én középtávú tippem, hogy a vírusválság nagy nyertese minden olyan közlekedési eszköz lesz, amin az ember egymaga, vagy maximum a családtagjaival és háziállataival tud utazni, kis helyen elfér, és lehet bele villanymotort szerelni. Ez lehet gördeszka, roller, kínai Segway-utánzat, villanybringa, elektromos robogó, egy-két-öt-húsz-akárhány kerekű izé, amit még fel sem találtak.
Nem hinném, hogy több autóra lenne szükségünk, az autógyárak növekedési exceljeiben a végtelennek tűnő növekedési potenciál a valóságban nem létezik. Európa fejlett felén ezer lakosra már 500 körüli autó jut, a csúcsérték 600 felett jár, nálunk ez a szám 300 felett van, de tessék megkapaszkodni: az USA esetében az ezret közelíti. Vagyis már a csecsemőkre is jut egy autó, aminek út és parkoló kell.
Ha tehát van egy csepp szerencsénk, az emberiség fejlettebb fele elgondolkozik azon, hogy... na ez nem fog működni. Eljött végre az idő, hogy az ne az egyénekre tolt lelkiismeret-furdalás legyen minden mozgatórugója. Ha ugyanis az egyének megijednek, és csak annyi történik, hogy nem akarják elkölteni a pénzüket, mert tartalékolni akarnak az esetleges nehéz időkre, az egész fogyasztói bulinak megint vége. Emlékszünk: először 9/11 (2001), Lehman Brothers (2008) és most ez a vírus. Nem hiszek benne, hogy a világ gazdasági vezetői nem ugyanazt akarják folytatni, amit eddig csináltak. De remélem, a vírus remélhetőleg kitermeli azt az igényt, hogy a felesleges baromságokat kiiktassuk az életből, mert bebizonyosodott, hogy ez lehetséges. Csakhogy ehhez már nem több autóra lenne szükség, hanem több észre.
