Mégis mi a fene történik a magyar utakon?

Nem tudom, hogy mondjuk öt vagy tíz éve is ennyire elkeserítő volt-e a helyzet a hazai közutakon, vagy csak azért tűnik most durvábbnak, mert egyre több autóban van fedélzeti kamera, lényegében mindenki felvesz mindent, majd pakolja fel a necces szituációkat a netre. De talán nem is számít, mi volt korábban, ha most ennyire kritikán aluli, ami zajlik. Hétről hétre egy rakás olyan öntörvényű tahót látunk viszont a videómegosztókon, akiknek egyáltalán nem kéne semmilyen járművet vezetnie, nemhogy esetenként több száz lóerős luxusautókat.

Lehet mondani, hogy biztos sokan csak túlérzékenyek. Én is látok olyat sokszor a különböző márkaklubokban, hogy még azt torkolják le, aki bedob egy saját videót aznapi kellemetlen élményeiről, naná, mesélje el inkább a nyuszis mamuszának, vagy vegyen be Xanaxot, mielőtt elindul, ha ilyen alacsony az ingerküszöbe. Különben is: nem lett baj, mit zavar téged, ha a féktávolság határán kanyarodnak ki eléd, vagy a szabályos követési távolságodat nullázzák le az autópályán bevágódó kamikazék? Siet a másik? Hadd menjen! Nem köti be magát? Mi közöd hozzá?

Ez mindig elszomorít, mert marhára nincs igazuk azoknak, akik így bagatellizálják el a kihágásokat. Ezzel csak legitimáljuk a szabálytalankodást, mindenki legyintsen rá: hiszen nem lett belőle baleset, akkor meg mit pattogsz? Hát azt pattogjuk, hogy az ilyen esetek zömében marhára, de egyáltalán semennyire sem azon a kreténen múlik, hogy megússzuk-e, hanem a saját lélekjelenlétünkön vagy a vakszerencsén. Ilyen erővel játszhatnánk orosz rulettet is ahelyett, hogy elmegyünk meglátogatni a rokonokat. Ja, hogy aki ezt nem bírja, az ne vezessen? Hát egy büdös nagy francot, fordítva ülünk a lovon. Azt kellene kivetnie magából a közlekedők társadalmának, aki minden írott és íratlan szabályt magasról leszarva képzeli magát kiskirálynak, és leckézteti a kisebbet, a gyengébbet, a rutintalanabbat – vagy egyszerűen csak azt, akinek van elég esze ahhoz, hogy felfogja, ez nem egy számítógépes játék, itt nincs még egy élete, itt nincs restart gomb.

Mire is gondolok pontosan? Elég nehéz lenne egy jellemző tulokságot kiemelni. Van ugye a gyorshajtás, amit a vezető baleseti okok között emlegetnek évek óta. Ezt nem is vonnám kétségbe, de azért különbséget kell tenni, hogy valaki éppen átcsúszik az 50 km/h-n, esetleg benéz egy kint felejtett 30-as táblát, vagy pedig úgy tolja ész nélkül, hogy bele sem gondol, mekkora csattanás lehet a vége. Mert a 90 helyett a 181, vagy a 110 helyett a 195 baromira nem tolerálható. Lehet, hogy úgy érzi a sofőr, ő nagyon tud, és uralja az autót, de simán ráeshet úgy másra, hogy a frászt hozza rá, az ijedségből gyorsan lehet tragédia. Mert ugye, nemigen kell arra senkinek számítania, hogy itt egy türhő bőven rádupláz a maximumra. Tehát hülyeség az, hogy az ő dolga, ha siet. Rögtön nem az ő dolga lesz, ha magával sodor mást is a fák közé.

A másik ilyen a biztonsági öv, arra szokták még sokan mondani, mindenkinek a saját teste, azt tesz vele, amit akar. Most hagyjuk is, hogy ez kapásból hülyeség, ugye kötelező, elő van írva, futballmeccsen sem kezdünk el kosárra dobni, mert elzavarnak, a boltban is kifizetjük az árut, mert ezek a játékszabályok. Ennél is fontosabb viszont, hogy egy balesetben úgy indul meg a 70-80-100 kilós test, hogy nem állítja meg semmi, simán agyon tudja ütni az autó többi utasát, vagy kirepülve akár másokat is. Akkor is magánügy? Maximum annyira, mint az ittas vezetés...

Vannak ugyanakkor olyan viselkedésminták, amik sokkal többet árulnak el egy emberről. Például milyen személyisége lehet annak, aki záróvonalat átlépve, piros lámpán átszáguldva nyomja a gázt, közben ugyan majdnem telibe csűr vagy két biciklist, és a keresztforgalomban érkező autóknak is satufékezniük kell? De ez mit sem számít, hiszen ő siet. Közeli rokona lehet mindazoknak, akik a torlódást mindenképpen a leállósávon vagánykodva akarják kikerülni, mert ugye mindenki ráér, csak pont ők lehetnek annyira fontos emberek, hogy joguk legyen felülemelkedni az egészen. Sőt, ma már a leállósávon haladókat is át lehet ugrani a szalagkorlát túlsó oldalán! Innen csupán egyetlen lépés, talán ráépülő tantárgy a Bunkó Egyetem Tapló Közlekedés tanszakán a büntetőfékezés. Van, hogy nem sikerül annyira jól, akkor az a szerencsétlen másik – értsd: a vétlen fél – még meg tud állni, vagy ki tudja kerülni, a diplomamunkába illő megvalósítás már komolyabb anyagi kárt is von maga után. De őszintén: ezek az emberek hogyan reagálnak egy otthoni, családi vagy munkahelyi konfliktushelyzetben? Előbb kiverik a vitapartner összes fogát, majd hasba akasztják, vagy azért szoktak beszélgetni is?

Gondolnánk talán, hogy sebaj, majd a rendőrök úgyis kiszűrik a gyökereket. Nemrég a levegőből is megnéztük, mennyire borzasztó a helyzet idelent (amúgy eléggé), de oda akarok kilyukadni, hogy az igazán elvetemülteknek az sem elég elrettentés, amikor már konkrétan nekik integet az egyenruhás, jelezve, hogy akkor itt és most vége a játéknak. Nem tudom, volt-e annyi autós üldözés korábban Magyarországon, mint idén év elején, hiszen Debrecenben, Csepelen és Rákosmentén is próbáltak meglógni. Utóbbi esetben ráadásul egy 16 éves srác, na most mit higgyünk, ő milyen környezetben szocializálódott, hogy ez bármilyen problémára is megoldásként merült fel benne? Ennek amúgy sincs semmi értelme, a vége mindig ugyanaz: vagy elkapnak, vagy felkenődünk valahova. Vagy felkenődünk, aztán kapnak el. Talán nagyobb lenne a visszatartó erő akkor is, ha az állomány nem lenne ennyire foghíjas a különböző nehezítő körülmények miatt.

Na, ezek miatt kívánkozott ki belőlem a kérdés: mi a fene történik a magyar utakon, mégis mit képzelnek magukról egyesek? Nincs olyan szabály, aminek alárendelnék magukat? Nem létezik legalább a fizika vagy a józan ész, aminek behódolnának? Ja, józan ész, aha, viccnek is rossz! Csakhogy akkor a megoldást nem igazán találom. Mert mondhatjuk, hogy legyen szigorúbb a jogsiszerzés, kössék tényleges pszichológiai alkalmassághoz, és aki olyan személyiségjegyeket hordoz, amelyek alapján a szabályok betartására, a közösségi együttélésre eleve alkalmatlan, ne kapjon jogsit. Akinek már van, attól vegyék el örökre. Kobozzák el az autóját is talán?

Nem hiszem, hogy ezek totálisan megoldanák a gondokat. Mert részeredményeket ugyan lehet így elérni, de aki eleve a KRESZ minden pontját ívesen lesajnálja, de jó esetben is csak szelektíven alkalmazza, azt vajon eltántorítja-e olyan apróság, hogy nincsenek papírjai? Vagy akitől AMG Mercit, M-es BMW-t, Porschét foglalnak le (ezúton is bocs mindenkitől, aki ezeket az autókat azért tartja, mert szereti, közben pedig normálisan is közlekedik velük), az vajon nem vesz majd helyette másikat? Hát akkor, mi az igaz út? Talán a nevelés, egészen kicsi gyerekkortól. De ahhoz is kéne a jó minta.