Nem vagyok orákulum, nem ismerek minden autót, a véleményem szubjektív, személyes tapasztalataim, érzelmeim alapján alakul ki. Rossznak mondott autóból is van jó, jónak tartottból is akad elhanyagolt vacak. Csak egy nepper vagyok, nem próféta, én is tévedhetek.
Tisztelt Nepperűző!
Másfél éve vettem használtan egy 2004-es évjáratú, VVT motoros Wagon R+-t. Mivel évente 3-4-szer megyek 2000 km-t német autópályán, rá kellett jönnöm, hogy ez nem volt okos választás (a műszaki állapottal nincs bajom, de autópályán nagyon sokat, 9 l körül fogyaszt). Most egy biztonságosabb, jobban pakolható, de lehetőleg nem nagyobb fogyasztású autót keresek, úgy, hogy sokat már ne kelljen ráfizetnem.
Három autót néztem: Egy 2003-as Skoda Octaviát (1,4 75LE), 120 ezer km-el, egy 2004-es dízel Thaliát 100 ezerrel (persze ettől félek nagyon), és egy 2002 körüli Renault Megane I-est, 1,4-es benzines motorral, szintén 100 ezer km-rel. Tegyük fel, hogy a kilométer adatok valósak. Melyiket ajánlaná, ha nem szeretném a gatyámat ráfizetni az új kocsira, de a fogyasztás és a biztonság is számít?
Köszönettel, Péter
Kedves Péter,
ahogy nézem, erősen a kompromisszumok földjén mozgunk – igaz, ez a Wagon R+-ból nézve maga lehet a Kánaán.
Kezdjük az elején. Nem követünk el hibát, ha az adott km-óra állásokat nem tekintjük valósnak, de ez mellékszál. Tíz esetből kilencszer bejön.
Ha a felsorolt típusokat nézzük, nem tudom teljesen pontosan belőni az árat, mert a Mégane 500-700 ezer forint körül lehet, az Octavia pedig kevéssel egymillió alatt. A Thalia, ha normális, minimum 600-700 ezer között van az ára. Nem szeretnék a Thalia ellen beszélni, mert ez az egyetlen dízel a három között, és az 1.5 dci tényleg literekkel fogyasztana kevesebbet, mint a referencia-Wagon R+. Azonban az utastere kevésbé teszi jó hosszútávfutóvá, és hát az első ülés sem egy túl kényelmes valami. Persze mindent el lehet viselni. Az viszont tény, hogy a Thalia fékrendszere sem olyan, amivel sokszor fékeznék sokat az Alpokban, különösen akkor nem, ha még ABS sincs benne. Erre figyeljen oda, mert megesik a hazai példányoknál.
A Thalia alapvetően nem egy megbízhatatlan darab, tekintve, hogy egyszerű konstrukció, de az 1,5-ös dízelt csak alapos motordiagnosztika után venném meg, mert akadnak gondok a porlasztócsúcsokkal (valójában injektor, de a szerelők így hívják), nézze csak át a Népítéleteket. Erre a célra azonban nem való, majdnem annyira nem, mint a Suzuki. Legfeljebb máshogy nem.
A Renault Mégane már egy érdekesebb kérdés. A nyolcszelepes verziót nem ajánlom, az 1.4 16V motort már inkább. 95 lóerővel nem az autópályák királya, de viszonylag elbírja a Mégane I. testét. Ráadásul itt már egy kategóriával feljebb járunk, a rugózás, zajszint is lényegesen jobb, mint a Clio alapú Thaliában. Fogyasztásban meggyőződésem, hogy cirka egy literrel kevesebbet fog enni. Ennél az autónál fontos odafigyelni a mechanikára, azaz futómű, kerékcsapágyak vizsgálata ajánlott a vásárlás előtt, de érdemes arra is odafigyelni, milyen állapotú a váltó.
Szerintem a célra leginkább az Octavia felel meg. Modernebb és csendesebb a Mégane-nál, ülései jobbak, futóműve, fékrendszere germánosabb – ez jól jön ám Németországban. Azonban ha lehet, lebeszélném az 1,4-es motorról. Bár nem nagy csoda, de az 1,6-os 102 lóerős motor az, amelyet relatíve jó szívvel ajánlok a német autópályákra. Extra takarékos nem lesz, nyolc liter alatt minden deci ajándék. Persze nem tudom, mennyi utassal és csomaggal autózik, mennyire szokott sietni, de az alapvetően 1,4 vékonykának tűnik, pláne, ha klímát is szeretne. De ha csak ez a választás, akkor még mindig inkább ez, mint a másik kettő.
Bár a használtautó-piacon most van választék, én nem feltétlenül ragadnék le ezeknél. Mondjuk Astra G-ből és első szériás Focusból is annyi kombit talál, amivel Dunát lehet rekeszteni. Lehetőleg azokból is 1,6-os motorral – ezek elég takarékosak is.
Mielőtt bármilyen használt autót megvenne, kérdezze le kártörténetét a Totalcar kártörténeti adatbázisban.
