Nepperűző: 20 éves Fiatot szabad-e?

Tisztelt Nepperűző!

Fiat Stilo vásárlása előtt állok. A kiszemelt az 1.4-es 16v-s motor, 2004-es évjárat. Kérdésem lenne, hogy milyen nyűgjei lehetnek ennek a típusnak, illetve mikre érdemes oda figyelni. Fórumokon olvasni jót is, rosszat is, kíváncsi vagyok az ön véleményére.

Válaszát köszönöm!

Egy korábbi tulajdonos gondolatai

Marci gondolataival jelentős részben egyetértek, a 400 ezer forintos példányok többsége minden bizonnyal reménytelen pénztemetővé válik, de személyes érintettségemből árnyalnám és kiegészíteném a képet: korábbi vállalkozásomban közel 30 ezer kilométeren át tartottunk fenn egy 1,4-es Stilót, ismerősi körömben pedig több dízel is megfordult az évek alatt. 

A maga korában biztonságos, viszonylag tágas és kategóriatársaihoz képest gazdagon felszerelhető autónak számított, ennek viszont meg is volt az ára: az akkor bő fél generációval öregebb kategóriatárs Golf IV, Astra G vagy Focus I-hez képest testes, nehéz kocsi, ami az alul nem túl nyomatékos szívóbenzines motorokkal elég kehessé tette az élményt.

Noha a kérdező nem írja, hogy nagyvárosban vagy vidéken, rövidebb vagy hosszabb utakra használná az autót, a hagyományos ovijáraton kívül én kizárólag a dízel verziókat merném belőle ajánlani: a 80 vagy 115 lóerős 1,9 JTD tisztességesen viszi a kocsit, és megbízható motor hírében áll. Ha mindenképpen benzines az irány, a 7,5-8 liter körül fogyasztó 1,4-es lehet a legjobb választás, hatsebességes váltóját igyekeztek fürgére áttételezni, ezért bizonyos körülmények között rugalmasabbnak is érezni, mint az erősebb 1,6-ost az ötsebességessel, aminek ráadásul gyakran meg is hibásodik a motorvezérlője a rossz helyre való tervezés és az ebből adódó hőterhelés miatt. 

A Stilo korrózióvédelme viszonylag sokáig bírta a harcot az elemekkel, de mostanra már borúsabb a helyzet, a küszöböknél kellett vagy kelleni fog lakatolni szinte az összeset, egy minőségi munka ára fényezéssel együtt az autó piaci értékével korrelál, ezért mindenképp javasolt alaposan átvizsgáltatni vásárlás előtt ilyen szempontból is. Szerencsére nincs nagy keletje a típusnak, nem fognak tolongatni a vevők a közepes áron hirdetett példányokra, így nincs nagy időnyomás, kínálat pedig van, így azt javaslom, várja ki a kérdező a jó állapotú példányt, mert nem lesz sokkal drágább az elhanyagoltaknál, és 1-2 év távlatában már biztos, hogy a megkímélt és karbantartott példány lesz olcsóbb, hiába drágább beleülni. 

Elektronikai anomáliák vannak: az indexkapcsolót időnként javítani kell kontakthiba miatt, érdemes balra-jobbra eltekerni a kormányt, mert az elektromos szervó és a korai kormányszög-érzékelő tréfás hibákat tud produkálni, a fényszórók pedig gyakran beáznak még akkor is, ha korábban nem volt szétszedve a lámpatest. Kopó-fogyó alkatrészek elérhető áron vannak hozzá, karosszériaelemből van utánpótlás, alacsony piaci értéke miatt rengeteget bontanak belőle, és mivel az említett motorok vezérműszíjasak, így engem egy igazolhatóan a közelmúltban megtörtént szerviz is motiválna a vásárlásra: ne feledjük, 200-250 ezer forint simán elmegy egy közepes szervizre még olcsó helyen, korrekt utángyártott alkatrészekkel is, a legtöbb Stilo pedig 350 és 700 ezer forint körül megvehető, így ez százalékosan jelentős tétel.

Pozitív gondolattal zárok: ha találsz belőle egy gondozott, tisztességesen felszerelt darabot, akkor kifinomultabb autózási élményt kapsz tőle, mint egy hasonló motoros Astra G-től, és valószínűleg fenntartani sem lesz rémálom.  Mivel nem túl keresett típus, ki tudod várni a megfelelő példányt, csak türelem, alaposság és idő kell hozzá.