A vevők még mindig nagyon szexinek találják a formáját, minek változtassunk rajta? Minden formatervezőnk az új Insigniával, Astrával és Merivával volt elfoglalva, a Corsa-frissítésre már nem maradt kapacitásunk. Így is, úgy is magyarázható - persze az első a hivatalos -, de a lényeg, hogy három év után sem változik a Corsa külseje.
Szerintem minden idők egyik legszebb autója az eredeti, első szériás Alfa 156. El nem tudtam képzelni, hogy lehetne a ráncait felvarrni, ezért egyetértően bólogattam, amikor három év után plasztika nélkül frissítették az olaszok. Kicsit reszeltünk a motorokon és a futóművön, kapott pár új extrát és puhább lett a műszerfal. Egyébként meg molto bella, úgyhogy ennyi elég is lesz. Capito?
Naná, hogy megértettem, sőt, lelkesen helyeseltem. Aztán értetlenkedve csodálkoztam. Ugyanis hamar kiderült, hogy az álfrissített 156-os senkinek se kell, a milánóiak meg rohantak Giugiaro műhelyébe, segítségért. A mesternek sikerült a lehetetlen küldetés, a 156-osból valami mást, frissebbet, de még mindig csodaszépet rajzolt. Amit aztán újra el is lehetett adni.
Ez a történet ugrott be, ahogy hallgattam az Opel marketingesének kiselőadását, amiben lelkesen ecseteli: szép, szexi ez a forma, szerintünk nem kell változtatni rajta. Úgy tűnik, az autóvásárlók másképp gondolják, talán mert az új verdát nemcsak maguknak, hanem a szomszédnak is veszik. A zemberek pedig három év alatt megszokják a legvadítóbb formákat is. Hogy újnak tűnjön, változtatni kell rajtuk. Ráadásul a Corsa csinos kis autó, de azért nem egy olyan korszakos szépség, mint a 156-os, pedig még annak sem sikerült megúsznia formai frissítés nélkül.
Amit időt, energiát és főleg pénzt a formaterv változatlanul hagyásával megspóroltak, azt nyilván a technika finomításába ölték az opelesek, gondolhatnánk, de nem. Illetve próbálnak meggyőzni, hogy de igen, de valójában nem. Az érdemi változtatásokat nagyjából két mondatban el lehet intézni: Euro 5-ös normának megfelelő, picit erősebb, kicsit takarékosabb és tisztább üzemű motorok, áthangolt futómű és kormányzás, pár új szín, meg a gazdagabb felszereltség. Ennyi.
Nincs is ezzel baj, a Corsa egy praktikus, tényleg kellemes formájú városi gyösz, a bemutatónak otthont adó Darmstadtban és a környékén fiatalok első, vagy családosok második autója. Az első három generációból nem véletlenül fogyott 9,4 millió, és ez a mostani is elkelt már 1,4 millió példányban. Hogy mi a titka? A jó ár, a gazdag választék, az eltalált forma és a kellően tágas utastér biztosan sokat segített.
Nem csoda, hogy a 2010-es változtatásokat nem itt kell keresni. Nagy kár viszont, hogy a módosítások nem elég drasztikusak és mélyrehatóak: a kisebb benzines motorokkal, az egyliterestől az 1,2-esig bezárólag a pár pluszlóerő ellenére még mindig elég lomhán mozog, a váltója pontatlan, a kormányzása az átdolgozott elektromos rásegítés ellenére is érzéketlen, szintetikus. Drámai átalakulást nem hozott a Corsa műszaki frissítése, bár tényleg kényelmesebbnek, puhábbnak tűnik, mint korábban.
