Teszt: Audi A4 3,0 TDI Clean Diesel Quattro - 2010

Húgyüzemű A6-os valakinek Ingolstadtig? – kérdezte Papptibi, én pedig próbáltam kaméleont játszani az értekezleten. Ropogtattam a tökmagot, úgy tettem, mintha jegyzetelnék valamit. Nem kellett volna, a golyóstoll surrogására felfigyelt Bende, és már be is írt sofőrnek. Nem mintha Audi-fóbiám lenne, csak az utat ismerem unásig, annyiszor jártam arra. És egy A6-ostól nem várhatjuk el, hogy feldobja az utazást, nem arra találták ki.

Aztán kiderült, hogy nem is A6, hanem A4, ráadásul quattro, mégpedig a 3 literes, V6-os dízellel. Kezdett megjönni a kedvem hozzá, mert jobban szeretem a kisebb autókat, főleg nagy motorral. Ez pedig már megfelelő teljesítményűnek tűnt ahhoz, hogy ne a szélvédőre felkenődött bogarak számolgatásával kelljen ébren tartanom magam.

Azalatt a két év alatt, amióta kapható Magyarországon, megszokta a szemünk a körvonalait, bár igazából újonnan sem forgolódott utána senki. Annyira magától értetődő a dizájn, mintha megadták volna az ingolstadti automatikus Fahrzeugkonstruktionsmaschinénak, hogy 4,7 méter hosszú négyajtós limuzin, és ezt köpte volna ki. Miután körbefotóztuk, Papptibi feltette a kérdést, melyik érdekes részletet örökítsük még meg. Erre megálltunk egy pillanatra, csak egy légy zümmögött az óbudai alkonyatban. Talán azt az első két szoknyafodrot, böktem ki nagy nehezen, hogy feloldjam a lassan elviselhetetlenné váló feszültséget. De egy A4-esnek épp ez az élére vasalt nadrágos stílus az erénye. Elég egy játékos részlet, egy meztelen nős nyakkendő, és máris hitelét veszti a feltörekvő bróker - nem bíznánk már benne, ha azt javasolná, azonnal shortoljuk az OTP-t.

Ha a külsejére azt mondjuk, meggyőző, kereshetjük a szinonimát a belsejére. Minden kezelőelem - pedig van egypár - könnyen megszokható helyen van, csak a rádió hangerőgombját rejtették a váltókar mögé a vezető szemszögéből. Az iDrive MMI tekerőgomb kézre áll, körülbelül félóra alatt automatikussá válik a kezelése, de személy szerint szívesebben nyomkodnék érintőképernyőt. Leginkább az úti cél megadásánál körülményes a tárcsázós telefonra emlékeztető betűskála, amin hosszadalmas pörgettyűzéssel lehet megadni a várost, utcanevet. A hifit viszont logikusan, gyorsan lehet kezelni, ahhoz ideális eszköz a tekerentyű.

Az ötszázhatvanezer forintos Milano bőrt feláras sportülésekre feszítették a tesztautóban, és az echtes Leder felületeket végigtapogatva Pista azt mondaná, megérte lemészárolni a marhákat. Én azon lepődtem meg, mennyire tágas az utastér hátul is. A 480 literes csomagtartó meg Mariana-árokért kiált, ha hasonlatot keresünk mélységére. Minél többet nézegettem, tapogattam, annál inkább erősödött bennem az érzés, hogy ennél több nem kell. Kényelmesen fetrenghet az egész család, nem kell síboxba pakolni a bőröndöket nyaraláskor, mégsem kellemetlenül nagy az autó. Erre mondják, hogy élhető méret.

Mielőtt beülnénk a bal egybe és vörösizzásig hajtanánk a turbót, nézzünk be a motortérbe, mire büszkék az ingolstadti mérnökök 2010-ben. Ez a 240 lóerős V6-os a jelenleg elérhető legerősebb dízel az A4-esben, csak quattróként kapható, vadiúj extraként pedig clean diesel rendszerrel szerelték fel. Ennek lényege a dízelekre jellemző kellemetlen nitrogén-oxid- kibocsátás csökkentése, amit AdBlue adalék befecskendezésével és egy külön NOx-katalizátorral érnek el. A kipufogócsőbe porlasztott folyadék lényegében karbamidoldat, hasonló az emberi vizelethez, ezért becézgetik az ilyen autókat kedvesen húgyüzeműnek. Jól működik a technika - a 2014-től kötelező EU6-os szabványt is teljesíti az autó - és persze nincs semmilyen kellemetlen szaghatás az adalék miatt. Ha nem lenne ott a nanorészecskék kisördöge, elmondhatnánk, hogy a dízelmotorok végleg legyőzték a benzineseket, már a károsanyag-kibocsátásba sem lehet belekötni.

Hogyan mozgatja 500 newtonméter az 1,8 tonnás dobozt? Megtudhatja a következő oldalon.