Jaguarok a Hungaroringen (2010)

Magyarország kis ország, ami sok szempontból hátrány, és nemcsak azért, mert mindig a kicsiket verik meg a fiúöltözőben. Hanem mert nekünk még kakaós csigából is kevés jut. Na, nem akarok én itt virágnyelven üzengetni, mondom akkor érthetően – míg egy-egy tehetős, nyugati országban eladnak pár ezret mindenféle luxusautó-típusokból, egyenként, sőt a népszerűbbekből ezerszám fogy, addig nálunk szenzációs, ha a tucatokban mérhető szintről három számjegyre lendíti fel magát egy-egy modellel valamelyik importőr.

Különösen igaz ez a Jaguarra, amely szerény márkakereskedői hálózatával nehezen tudja lefedni az országot, ráadásul – mint tudjuk – a magyarok erősen németautó-orientáltak. Nem könnyű a helyzet, belátjuk. Azt is értjük, hogy ebben a helyzetben Jaguart tesztelésre kapni idehaza óriási kiváltság, és ez a kiváltság is többnyire csak reggel tíztől este ötig tart, amikor nagy ritkán tart. Érthető lenne, ha ezek után nem is foglalkoznánk a márka autóival, hiszen szerény irántuk az érdeklődés, bemutatóra borzasztó ritkán lehet eljutni, a tesztautó pedig szinte ismeretlen fogalom. Ez a helyzet senkinek se jó, de kicsi és hangolt a piac.

Az az egyetlen bibi, hogy a Jaguar anyacége elég komoly változásokon esett át az elmúlt években. Eldobta az X-Type-ot, mint pénznyelőt, az erősen amerikai belpiacos modellnek kinéző S-Type-ot egy – legalábbis ezt írta róla az angol sajtó – szenzációs, új XF-fel váltotta fel, s tavaly nyáron az Elmozdíthatatlan Kősziklát, az XJ-t is nyugdíjba küldte. Ez volt az a modell, amelyikhez 1968-as bemutatása után harmincnégy évig nem mertek érdemben hozzápiszkálni, holott közben többször tulajdonost váltott a márka, összedőlt a brit autóipar, és a konkurensek öt generációnyi saját autót rágtak le csontig. Aztán amikor mégis kihozták az utolsó porcikájáig új XJ-t (teljesen alumíniumból készült, hipermodern kocsi volt), annál olyan görcsbe rándult a formatervezők keze a rettegéstől, hogy a 2002-es, hamvas gép pontosan úgy nézett ki tojáshéjjal a fenekén, mint lassan fél évszázados nagyanyja. Én sokáig csak akkor láttam köztük a különbséget, ha egymás mellett álltak, és csak abból, hogy a régi sokkal kisebb.

Ennek a korszaknak vége. A Jaguar jó kezekben van végre, a gigantikus indiai Tata konszernnél. Vihoghatnánk, hogy az indusok most megfizetnek az elnyomásért a hajdani elnyomóknak, de a valóság mást mutat: rég volt olyan jó gazdája a Jaguarnak, mint Ratan Tata. A márka körül folyamatos a zsongás, új formatervek, új motorok, lendület, spiritusz, bandzai. Hiába, a tőke elmossa a határokat, annak működnie kell.

Az egyik óriási ötlet korábban még az volt, hogy a múltba révedő Geoff Lawson helyére megtették Ian Callumot a Jaguar formatervezési főnökének. Ez az az ember, akit az Aston Martin DB7 kapcsán ismert meg a világ, de munkássága szinte az összes újkori Astonra, s a Nissan R390-re átnyúlik, a 2006-ban bemutatott, új XK pedig már teljesen az ő munkája. Callum művelt, szerény, tehetséges fószer. És bátor. Kiszórta az összes csontvázat a szekrényből, s az XF-fel – amiről nyugodtan kijelenthetjük, hogy azon múlt, hogy lesz-e még Jaguar 2015-ben, vagy sem – egész más irányt vett a márka kormánylapátja, vagy, hogy is mondják ezt..

A Jaguar hirtelen izgalmas lett a sajtónak.

Azóta pedig megjelent a még újabb, nagy XJ is, lényegében az XF-fel bevezetett stílust követve, de annál elegánsabb, fluidabb, más szavakkal: úriasan tohonyának mondható vonalakkal. Nekünk azonban az idén kétéves XF tesztelése is rajta szerepelt még a restancialistánkon, Papp Tibivel már azon gondolkoztunk, hogy szerzünk valahonnan egy használt példányt, mert nagyon érdekel. És azért az S-Type is csak-csak bekerült valahogy a tesztlistába tavaly, köszönjük Valkó Petinek.

Két nappal később mennyből jött az e-mail: monstre Jaguar-tesztelés lesz a Hungaroringen a mieink és a környező országok kereskedői, kiemelt ügyfelei számára, de hat újságíró is jöhet. Soha jobbkor. Biztonsági program, nyomulás a pályán, valamint profi sofőrös, durva bemutató is szerepelt a listán, XK-kkal, XF-ekkel, és az új XJ neve is ott állt a mélben, hihetetlen.

Keddre pocsék időt ígért az összes meteorológus, pláne délutánra. A hungaroringi program viszont téblábolással kezdődött fél tizenkettőkor, ebéddel folytatódott, és csak utána kezdődött az eksn. Ajjaj, rosszat sejtek, két héttel ezelőtt pont így indult Baloccóban is a sajtórendezvény, aztán végül lemaradtam minden igazán érdekes autó vezetéséről. Pedig ezeket az új Jaguarokat nagyon szeretném kipróbálni.

Úgy tűnik, mi magyarok azért jobbak vagyunk szervezésben, mint az olaszok. A négyféle alprogramhoz négyfelé osztották a résztvevőket, mindenki kapott ehhez való nyakbanfityegőt. Mi, firkászok a kék csoport lettünk. Első pont: Jaguar XF 3.0 D-k a Gerhard Berger pályán, először félig tapadós, félig csúszós szlalomon, majd teljesen csúszós, műgyantás, locsolt, rántópados felületen. A Gerhard Bergeren jártam már korábban, a szlalomot ismertem, a rántós részt is, viszont az autót nem, tehát arra próbáltam a lehető legjobban odafigyelni. Ki tudja, mikor ülhetek újra XF-ben?

Az XF ügyes. Sokáig nem is vettem észre, hogy dízelt vezetek (az autók ott álltak a pályán, gyorsan be kellett ülni, nem volt ott ember, aki megmondta volna, pontosan milyenek), aztán a fordulatszámmérőre tévedt a szemem, és gyanakodni kezdtem a már az ötezer alatt elkezdődő piros láttán. Pedig addigra már az ott fotózó, autó-motoros Hilbert Petinek átadtam a kis gépemet, hogy készítsen egy-két videót a rántópados-csúszósos-korrigálós-vízfüggönykikerülős akcióról, és a lehúzott ablakon át sem hallottam a dízeles kerregést. Ehhez később ki kellett nyitnom az ajtót, és le kellett hajolnom az autó alá. Csendes ez, de rettentő mód.

És bár négy centi híján öt méter hosszú, a saját tömege meg 1820 kiló, igen nagyot lép. 6,4 alatt van százon, és ezt még egy ilyen rövid pályán is érezni – a gáz lenyomására minden körülmények között azonnal tolt. A V6-os, háromliteres, duplaturbós motor a Peugeot-tól származik, de a Jaguar átdolgozta. Nem tudom, hogy létezik-e ennél jobb háromliteres dízel ma a piacon – és ezt a BMW, az Audi és a Mercedes hasonló motorjainak ismeretében mondom. A hatgangos váltóval harmadikig jutottam csak el, de komoly volt a mocorgás. Persze egy rendes teszten azért kiderülhetne ez-az, most be kell érnünk ennyivel. Az ülés kényelmes, a bőr szép, itt-ott (pl. klímakonzol) akad egy kis mondeós beütés, de az autó igazi prémiumtermék, finom, pontos kormánnyal, nagy-nagy csenddel, gusztusos anyagokkal, sok elegáns betéttel.

Megyünk durvát is a Ringen, lapozzanak.