Megvolt: BMW 750i Active Hybrid

Ha kicsit messzebb kellett volna menni, talán sikerül is. Az ügyvezető Bende ugyan csak utasként autózott, de még így is elégedetten szállt ki a kocsiból. Mindenkinek tetszett a BMW csúcsmodellje, és most már a fogyasztásra se lehet panasz. Na nem mintha ez a kategória erről szólna.

A teszthét alatt nem is gondoltam a takarékos vezetésre, egyszerűen csak élveztem a suhanást. Hatalmas bálnaként hasítottam az utakon, miközben felbőszült halrajként keringtek körülöttem a hangos kipufogós Swiftek és Astrák. Ez a kocsi sokkal inkább a kényelmes autózásra termett, de néha előtör a nem is olyan mélyre rejtett fehér cápa. És ekkor STI-ket és RS-eket megalázóan tud meglódulni a több mint kéttonnás test. A 4,9 másodperces gyorsulás biztos tudatában lazán toltam át sport módba a váltót, és a gázpedált lepadlózva alázhattam volna meg nagyjából bármit, ami szériában az utakra termett.

Ilyenkor mutatkozik be a 750i 4,4 literes, V8-as motorja, amihez hozzátűztek a váltó elé még egy aprócska elektromotort. Ez az amúgy is igen erős rendszerhez 100 Nm-t ad hozzá, így már 700 Nm áll rendelkezésre, ami ahogy a BMW-hez közel álló angol cégnél mondanák, éppen elég. Mondjuk lóerőben se gyengélkedik, hátsó keréken 449-et ad le, az elektromos rásegítés még hozzádob egy jelképes 20-at. Na ezt közúton legálisan már nem nagyon lehetne kipróbálni nálunk, nem is kísérleteztem vele. De egy-két bő gázadással való elinduláskor is megremeg az ember szíve a hangra és a mindent elsöprő erőre.

Egy-egy ilyen akciót a körülöttünk autózók szinte igényelnek, de ha elkezdek közel szabályosan menni, elszabadul a pokol. Valahogy jobban ingerli az embereket. Pedig számtalan előnye között fel lehet azt is hozni, hogy például munkába frissebben érkeztem meg, mint ahogy elindultam. Csak üldögéltem az 5 méter hosszú kéjlakomban, a komfort fotel szellőztette a nehezebbik részem, és a dolgok körülöttem csak úgy megtörténtek. Mindent becsukva nem igazán jut be zavaró tényező a külvilágból.