Megvolt: BMW Z4 sDrive 23i

Ez a leggyengébb (204 LE), legolcsóbb (12,1 millió forint) modell, a Tibby által tesztelt 35i-nél 102 lóerővel gyengébb, ez 4 millió forintot jelent mínuszban. Ha gonosz akarnék lenni, biztos ezért nincs semmilyen felirat a kocsin, nehogy kiderüljön. Ugyanaz a gonosz tekintet, az ugrásra kész forma, bár velem együtt többen arra gyanakodtunk, hogy az orra – amit gigantikus hangyászként tolunk magunk előtt – ezen rövidebb lett, de a technikai adatok szerint csak optikai csalódás.

A kutas ismerősök, akik látták érkezésem, kérdezték, hogy már megint egy Z4? Ez a dízel? De nem, szerencsére kizárólag benzines soros 6 hengeres változata létezik. Egy roadster dízelmotorral? Brrr. Ez a műfaj nem a takarékos vezetésről szól, a fordulatszámmérő alatt se a megszokott fogyasztásmérőt, hanem a sokkal hasznosabb olajhőfokot találtam. Ha toljuk neki, szépen elindul felfele, az üzemanyagszint meg le a kicsi, 55 literes tanknak és a 10,5 liter körüli fogyasztásnak köszönhetően. Ami kísértetiesen emlékeztet a korábban nálunk járt erősebb és automata verzióéra. Egyébként néha kicsit mintha nehézkesen gyorsulna, azért mégis 1,5 tonna üresen a kocsi.

Nyitva a rádió hangja már nem igazán jutott el a fülemig, de kit érdekel, amikor lehet hallgatni ahogy minden gázadásnál felmorog a kipufogó, ha nem is olyan mélyen, mint a 35i-nél. A komputer normál módban vadul villogva próbált rávenni, hogy 60-nál tegyem 6.-ik sebességbe, de én csak azért is pár fokozattal lejjebb hagytam, hiszen 2500-3000-es fordulattól kezd el igazán szépen szólni. Igazán húzni meg 4000-től. Így a zenéből csak a basszusok érkeznek meg, konkrétan a hátam közepébe, mivel a mély hangszórót az ülés mögé rakták. Megfelelő számot betéve akár hátmasszázsként is hasznosíthatjuk.

Mögöttünk a hangszórón kívül még egy kis polcot is találtam, egy hálóval meg négy egész komoly rögzítőfüllel, bár nehezen tudom elképzelni, hogy mit fognék oda, mondjuk pár narancssárga OBI-s gurtni segítségével. Esetleg majd decemberben az éppen aktuális karácsonyfát.

Amúgy a rakodóhely kialakítása elég kihívás lehetett, így születhetett a kibillenthető ajtórekesz, amibe így pont be lehet passzírozni a félliteres üdítőt. Ezen és a kesztyűtartón kívül nem vagyunk nagyon elkényeztetve, még a telefonnak találtam helyet, de a könyöklővel kombinált pohártartó már nagyon kényszermegoldás, nincs túl jól megoldva. Amúgy, akárcsak más roadstereknél vagy szinte bármilyen hátsókerék-hajtású kocsinál, komolyabb száguldozás után itt is dől alulról a meleg. Bár úgy tűnik, a csomagtartónál jobban szigetelt, viszonylag hűvös maradt.

A csomagtér zárt tetővel teljesen elfogadható, nyitva pedig kb. MX5-csomagtérnyire csökken. Ilyenkor még éppen ki lehet egy átlagos hátizsákot szedni a tető alól. Amúgy középen még egy síbox is helyet kapott, szép is lehet, Z4-gyel, lenyitott tetővel az Alpokban suhanni. A tetőt amúgy távolról is lehet nyitni, ami mondjuk Füreden a parti szórakozóhelyen ülve biztosítja a kellő feltűnést. Csukni viszont csak személyesen tudjuk, így egy hirtelen érkező záporba ki kell rohanni, ha nyitva hagytuk a kocsit.

A csomagtartó szélén trónol az amúgy igen formás kocsi legrondább alkatrésze, egy közönséges botantenna. Ez kicsit olyannak tűnik, mintha a tervezéskor kimaradt volna, és utólag jutott az eszükbe, szerintem elég illúzióromboló látvány.

Lakótelepen lakom, mostanság erősen rágyúrtam a közösségi életre. Illetve az gyúrt énrám, vannak olyan kocsik, amiktől az embernek sok barátja lesz hirtelen. Szerencsére nem úgy, mint az X1-nél, amikor egy kereszteződésbe udvariasan(!) beengedő ukrán rendszámú X5 tulaja dicsérte meg tört magyarsággal a kocsimat.

Bár másfél éve lakom itt, de a korábbi 7-es és a Z4 jóvoltából egész sok szomszédomat ismertem meg. Legutóbb az STI volt ilyen, bezzeg ha egy Transitot hozok haza, csak a Ford-kereskedő mutat némi érdeklődést. Bár a sok nagycsaládos nyáladzva keringett a Multivan körül is, amit meg is értek. 3 vagy több gyereknél már kisbusz kell. Apunak meg egy Z4 játszani, ez ki is jönne a múltkori 7-es árából.