Peugeot Ion

Legutóbb a Citroën C-Zero járt nálunk, most pedig a Peugeot Iont nyüstölhettük néhány napig, és ez még akkor is izgalmas lehetőség, ha a két autó a jelvényektől és feliratoktól eltekintve az utolsó csavarig azonos. A Citroënt lényegében úgy használtuk, ahogy a gyáriak elképzelték, a városban csordogálva, esetleg kiruccanva egy-egy közelebbi településre, de alapvetően kíméletesen, hogy a töltés biztosan kitartson a következő konnektorig. A Peugeot-nak más szerepet szántunk: ki akartuk próbálni az elektromos autó határait, kíméletlenül hajtva országúton, illetve autópályán, akár egészen a lemerülésig. Csikós vállalta magára a kényelmetlenebb feladatot: az M0-son tekergett az Ionnal, míg ki nem fogyott belőle a szufla – az ő kalandjait filmen követhetik végig –, én pedig kanyargós országúton próbáltam kitaposni a kisautó belét.

Azonnal látszik, hogy ez a keskeny és magas gép nem száguldásra termett. Eredetileg japán belpiacos modellként született Mitsubishi i néven, amelyet elektromos hajtással is gyártanak - ez utóbbi az i-MIEV. Ebből vesznek a franciák évi néhány ezer példányt európai forgalmazásra, átcimkézve és átnevezve - így érthetőek a törpeméretek és az apró kerekek. Ugyanakkor a kiskocsi szokatlan módon hátsókerék-hajtású, és a villanymotorokról az a hír járja, hogy nyomatékos karakterük miatt elképesztően erősnek tűnnek, így joggal reménykedhettem benne, hogy ez a 63 lóerő vigyort csal majd az arcomra. A végeredmény azonban nem épp az lett, amit vártam.

Annyi igaz, hogy a villanymotor a maga módján zseniális: annak ellenére, hogy sebességváltó nélkül, fix áttételen keresztül hajtja a kerekeket, az Ion szinte bármilyen sebességről meggyőzően gyorsít, kivéve álló helyzetből. Indulásnál érezhetően megfogja az elektronika, ami érthető is: valószínű, hogy a motor álló helyzetben elfüstölné a gumikat, ha túl nagy gázzal - illetve villannyal - indulnánk, és persze közben hatalmas áramot venne fel, így hamar megzabálná az akkumulátorból a töltést. Így viszont komótosan indul el a kisautó, és ha tövig nyomjuk a jobb oldali pedált, folyamatosan gyorsul tovább a végsebességig. Leginkább abból látszik, hogy az Ion mennyire fürge, ahogy a többi autó lemarad, de közben alig érzünk valamit. Nincs meg az a ritmus, amit a váltások és köztük az erőteljes gyorsítások adnak egy hagyományos autóban. Hang sincs, ami jelezné, hogy hol tartunk a gyorsulásban - aztán egy pillantás az órára, és kiderül, hogy már százzal száguldunk, nem ártana lassítani. Ijesztő, és közben steril élmény.

A kis villanyautónak mégis vannak élvezhető pillanatai, csakhogy nem ott, ahol gondolnánk. Országúton, nagy sebességű kanyarokban inkább csak bután dülöngél a magas bódé, és semmit nem érzünk a tempóból, viszont szűk, lassú kanyarokból kigyorsítva a hátsókerék-hajtás miatt szépen megmoccan a hátulja - menet közben már nem korlátozza a nyomatékot a vezérlés - azaz sietni is inkább városban jó vele. Annál is inkább, mivel a lakott területet, és vele a konnektorok biztonságos közelségét elhagyva még nyomasztóbbá válik, ahogy fogy a mozgásban tartó energia.

A tervezők persze rá is játszottak az amúgy is bennünk feszülő aggodalomra. A villanyautó az előző 25 kilométer fogyasztásából átlagot számol, és kiírja, hogy várhatóan hány kilométert tudunk még megtenni. Ennél tökéletesebb félelemkeltési módszer pedig nem létezik. Mire átértem Óbudáról Őrmezőre, néhány nagyobb gyorsítással sikerült 119-ről 60 km-re levinni a számlálót: néhány száz méteren akár öt kilométert is elfogyasztottam így. Aztán némi autópálya következett Törökbálintig, ahol már csak 40 kilométerem volt, és ez Telki határáig a felelőtlen pedálkezelésnek hála leesett 20-ra. Nem rossz, durván 28 valós kilométeren sikerült elfogyasztani 99 virtuálisat. Az eredeti terv az volt, hogy Perbált és Zsámbékot útba ejtve jövök vissza a Budapestre. De mivel a tesztre estefelé, munka után kerítettem sort, inkább nem kockáztattam, hogy hosszasan várjak a trélerre a sötétben, inkább hazafelé vettem az irányt, alaposan visszafogva a tempót. Az autó megjutalmazta a kíméletes bánásmódot, 36 kilométerig emelte az előrejelzést. Végül ismét 20 kilométerrel az órában értem a házunk elé.