Bemutató: Toyota Yaris Hybrid

Na, mit értettünk belőle? Én egy mukkot sem. El tudnánk képzelni egy hasonló reklámot Európában? Mondjuk ugyanezt szinkronizálva? Nem hiszem, hogy szerencsés volna. Akkora, visszhangzó szakadék tátong a két kultúra között, hogy mi innen csak pislogva skubizunk át a túloldalra, a furcsa színek és a mesterkéltnek tűnő mimika világába. A japánok valamivel előrébb járnak: majdnem megfejtették már az európai ízlés titkát, alig-alig vétenek hibát. Innen nézve kész csoda az új hibrid Yaris – tudjuk be a szerencsétlen részleteket ennek az interkulturális Mariana-ároknak.

A Yaris már a második Toyota hibrid, amely nem épít a hibridség szexepiljére, de sajnos ezúttal nem bírták megállni annyival, mint az Auris HSD-nél, hogy egyszerűen csak beledobják a hajtásláncot, és kész. Muszáj volt fészlift-szerűen átrajzolniuk az orrát egy furcsamód agresszívebb első lökhárítóval és fényszórókkal, de nagyobb baj, hogy a hátsó lámpákat is lecserélték LED-es egységekre, amelyek - hogy is mondjam - szokatlanok. Még szerencse, hogy csak a jobban felszerelt modellek kapják meg a bazári füzért a fenekükre.

Persze gondosan elhelyezett feliratok, illetve kéken tündöklő emblémák is hirdetik, hogy ez bizony nem egy hétköznapi Yaris, de még az utastérben is ez a domináns szín a szürke különböző tónusai mellett. A műszerek mutatói, az indítógomb, a varrás a kormányon és az üléseken mind tolakodás nélkül, kellemesen futurisztikus atmoszférát teremtenek. De az a váltógomb. Jézusom. Nagyanyám bizsuja jut eszembe róla, ahogy az irdatlan hosszú krómpálca végén ott díszeleg a retró műanyag betét. De legyünk elnézőek, hiszen ezektől az apró szépészeti baklövésektől nem lesz rosszabb az autó.

Sokkal zavaróbb, hogy japánokra jellemző módon nem sikerült eltalálniuk a kormány állítási tartományát. Lehet ki-be és fel-le is húzogatni, de az eleve enyhén magasnak tűnő üléspozícióban csak azt tudjuk szabályozni, kicsit vagy nagyon legyen messze, illetve az ölünkben a volán. Emellett a sztenderd Yaris műfa-erezetű rideg plasztikját, valamint a látótér-szűkítő vaskos A oszlopokat kell megszokni, de ezeken nem érdemes fennakadni egy kisautónál, nagyjából az átlagos színvonalat képviselik.

A sivár japán belsőkhöz képest egyébként kimondottan vidámnak számít az ajtókra átcsapó világos betétes műszerfal, egyedül az ódon középső levegőbeömlők nőnek ki kissé diszharmonikusan a letisztult formavilágú kezelőszervek közül. No meg az óráktól balra található zsebet nehéz hová tenni, mind a kinézet, mind a funkció tekintetében. De ha megszokta a szem a látványt, a kéz már nem tapint hibára: összeszerelési szempontból makulátlan az utastér - mit is várnánk egy nemzetközi bemutatón?

Azzal dicsekszik a Toyota, hogy megépítette a világ első full hibrid kisautóját. De van értelme? Tudja a 3,1 literes városi fogyasztást?