Te jó ég, ez így megy??!
Volkswagen Rallye Golf G60 (1989)
Árpád udvarán, a rengeteg Golf Country mellett ott ácsingózott egy gyöngyházfehér valami, ami elsőre valami boyracer-tuningnak tűnik. Pedig nem az. Ez valójában a Golf Rallye G60, aminek a létezése is újdonság volt, legalábbis nekem. Igaz, Árpád nagyon büszke a Countryjaira, erre nem.
Gyere Golftalálkozni!
Október 13. a Golf talákozó napja, helyszín a Hungaroring. A belépő nem fog földhöz vágni, csak egy százas. Van egy klassz Golfod és kiállítanád? Regisztrálj a weblapon! Ha csak nézőként érdekel a program, akkor is érdemes regisztrálnod, mert ha el is jössz, nyerhetsz egy iPad 3-at. Még jobb esetben egy Golf I-est a tombolán. Biztos lehetsz benne, hogy akkor is jó napod lesz, ha nem nyersz. És hozd a csajodat, családodat is.
Nem az én érdemem, hogy így néz ki – hajtogatja, hisz ő csak annyit tett hozzá, hogy besárgította a lámpáit. Valójában gyermekkori szerelem volt ez az autó, akkoriban itt szaladgált Veszprémben ez a példány, a 3636-os. Árpád még tinédzserként ült is benne, igaz, akkor még fekete volt. Mármint a Golf. Aztán eltűnt a kocsi a városból. 2009-ben viszont rátalált, épp eladó volt. Gyorsan meg is vette, olyan állapotban, ahogy most kinéz.
A Rallye Golfból 5071 darab készült, ez a modell lényegében azért született, hogy a VW el tudjon indulni a rali világbajnokságon – az A csoportos homologizációhoz kellett legalább ötezer példány.
Lényegében egy leültetett Golf II., púpos sárvédőkkel, G60-as, 1,8 literes motorral, összkerékhajtással.
Mi a fene az a G-feltöltő?!
Úgynevezett mechanikus feltöltő, azaz hajtását a motor főtengelyéről kapja, szemben a turbóval, amelynek járókerekét a kipufogógázok hajtják. A mechanikus feltöltők elvesznek a motortól egy kis (sőt, nem is olyan kis) kraftot, de cserébe késlekedés nélkül szállítják a többlet-levegőt és az extra teljesítményt, szemben a turbóval.
A G-feltöltő ezen belül is a térfogatkiszorításos elven működő kompresszorok közé tartozik, amely egy kacifántos spirál mentén sűrít: a mozgó és az álló spirál közé szorul a beszívott levegőadag, majd ahogy a mozgó spirál legördül az állón, egyre kisebb lesz a közbezárt tér, egyre jobban összenyomja a levegőt, és végül összesűrítve kiköpi. (Elég bonyolultnak hangzik leírva, a lenti videó egyszerűbben megérthető.) Mikor a levegő beér a kör közepére, szabad utat kap kifelé, irány az intercooler, majd a motor. A G-feltöltő 0,8 baros töltőnyomás előállítására képes, azaz kisebbre, mint egy turbófeltöltő, a gyártása pedig eszméletlen bonyolult és nagy pontosságot igényel. Tehát drága, és még csak nem is tartós, nem csoda, hogy egy ép G60-as motor ma óriási érték.
A Rallye Golfot szemből az ember inkább Jettának nézi a kockalámpák miatt, volt is pár ilyen átépítés akkoriban. Pedig ezek más lámpák, mint a Jettán, vagy a Corradón, tudom meg Árpádtól. Az utasterében félbőr Recaro ülések vannak, meg pár apróság, alapvetően nem egy agyonfelszerelt típus, aminek megvan az egyszerű magyarázata: a raliautó-alapnak szánt típusok általában ilyenek, mivel a versenyautó építőinek így kevesebb kacatot kell kidobniuk. A színválaszték is mindössze öt színre korlátozódott: fekete, sötét szürke, piros, zöld, kék.
Azonban a Golfnak nem jött be a versenyzés. Szegény Ervin Weber hiába küszködött a vébén 1990-ben, egyetlen futam harmadik helyét tudta felmutatni, az év végén 18. lett az összesítésben. A VW a tizedik helyet csípte meg a márkavébén, ami hát... nem túl jó eredmény. Még a Bastos-BMW is előttük végzett a (hátsókerekes) M3-assal. A Golf Rallye ugyanis nem bizonyult túl megbízhatónak, hiába hoztak ki belőle mindent, amit lehetett. Tény, hogy időközben módosult a szabály is (3,4 l lett a maximum), így a konkurencia turbómotorjai már kétliteresek voltak. Ezekkel nem tudott lépést tartani az eleve kisebb, G-feltöltős motor. A Lancia és a Toyota uralta a terepet, ebben a játszmában a VW-nek nem osztottak lapot.
A versenyautóban az egy vezérműtengelyes, kétszelepes motor teljesítményét 280 lóerőig tekerték föl, a váltója hatfokozatú lett, persze ez is összkerekes volt. A súlyából viszont lefarigcsáltak másfél mázsát, így 1050 kiló volt a gép.
Az eredménytelenség nem változtat semmit azon a tényen, hogy a szériaváltozat ma már kifejezetten ritkaságnak számít, és minél eredetibb, annál többet ér. Árpád példánya eredetiség szempontjából nem remekel, de csak egyelőre: megvannak az eredeti gyári felnijei is, sőt, a jó állapotú 1H motor is ott pihen az egyik polcon. És ez a lényeg.
De akkor mi van az autóban?
Ahogy golfos körökben szokás, ez is kapott egy 1.8t motort az Audi TT-ből, kicsit felhúzva, mivel fájdalommentesen bepasszítható az eredeti helyre. A legutóbbi fékpadi mérés jegyzőkönyve alapján 216 lóerős, ami a cirka 1200 kilónyi Golf II-esnek egész jó tömeg-teljesítmény viszonyt ad. Ez abban mutatkozik meg, hogy megy, mint az állat. Ami persze egy húszéves autóban tökéletesen más élményt ad, mint a mai steril, végtelen jól hangszigetelt hot hatchekben.
A GTI-ből átvett digitális műszeregység kicsit össze-vissza villódzott, de cirka hat másodpercig tarthatott a nullaszáz a Golf Rallye előadásában. (Az eredeti motorral egyébként 8,6 másodperc a gyári adat.) Még félelmetesebb, ahogy a kis kockalámpás Golfkettes százharmincról elindul.
A kerekek aszfalton nem kaparnak, csak húznak, hiába, a Syncro az Syncro. Jelen állapotában a fékek nem harmonizálnak a teljesítménnyel, de ez egyelőre nem zavarja Árpádot. Hogy miért? Ha neked ilyen autód lenne, nem szórakoznál a lámpánál az erősnek tartott autókkal? Na ugye. Visszatérve az eredetiséghez, láttuk, hogy milyen Countryk készülnek a tulajnál. Mint mondja, a Golf Rallye-t is szét kell szedni miszlikbe, és megcsinálni rendesen, mert úgy lesz az igazi. Addig is minden héten átforgatják légkulccsal az eredeti motort, nehogy beálljon.
Mielőtt bármilyen használt autót megvenne, kérdezze le kártörténetét a Totalcar kártörténeti adatbázisban.
