Használt: Citroën C5 HDi Prestige Plus - 2008

Ez a trükkje a franciaautó-vásárlásnak. És talán ez a riasztó azok számára, akik amúgy szimpatizálnának egy-egy típussal, csak elvesznek a sok tuti tanács között. A létező leghülyébb – amikor már végképp elfogynak az érvek – a klasszikus három F-szabály: Fordot, Fiatot, franciát nem. Nos, ha ilyet hall valakitől, onnantól kezdve nyugodtan törölje a megfontolt emberek sorából az illetőt, mert bizony bőven akad közöttük olyan, ami alkalomadtán még különb is, mint egy tetszőleges dízel német.

Rengeteg alulértékelt autó akad a PSA háza táján. Ott vannak a remek kéziváltós, turbódízel 406-osok, a nulla fogyasztású Saxo dízelek, a 206-osok. És amiben a franciák – véleményem szerint – a legjobbak: a csodásan kulturált járású HDi-motorok és a mérhetetlen komfortérzet egy ilyen C5-ösben.

Pontosabban: második generációs C5-ben. Az első generáció finoman szólva sem volt a megbízhatóság vegytiszta esszenciája, hiszen valami furcsa okból kifolyólag a francia mérnökök úgy gondolták, hogy a japán és a francia (eltérő szabványú) multiplex elektronika összeházasítása jó ötlet. Nem volt az.

Ennek egyenes következménye volt a rengeteg elektromos probléma. Jellemzően a komfortelektronika hisztizett és okozott bosszúságot sok tulajdonosnak. Ugyanez volt a helyzet a 607-es Peugeot-kal. Nem véletlen, hogy mindkét típus használtpiaci ára a vakondok szintjén van jelenleg is. A 2005-ös ráncfelvarrás ugyan javított valamit a C5 megbízhatósági mutatóján, de az már csak búcsúcsók volt a halottnak.

Ellenben a 2008-ban bemutatott második generáció... az már teljesen más tészta. Ami számomra a legfurcsább tény vele kapcsolatban az az, hogy kivétel nélkül mindannyian rajongunk érte. Csikós, Papp Tibi, Winkler és én is térdre borultunk már a hidropneumatika oltára előtt. Pedig alapvetően eltérő az értékrendünk, a C5 csodás, nyugodalmas siklása mégis megfogott mindannyiunkat.

Csak akkor éppen új volt. Mi pedig újautó-tesztet írtunk, ropogós, hamvastestű gépekről.

Na ez nem az.

Ezt az autót Csonti hirdeti 2,39 millió forintért. 2008-as, azaz friss, második generációs, kétliteres HDi, kéziváltóval és a szinte legmagasabb - Prestige Plus – felszereltséggel. Egy tulajdonosa volt eddig (tényleg) és a 217 ezres kilométeróra-állás teljesen hihető az autó állapotát tekintve. Tudni szeretnék, hogyan fest egy C5-ös több, mint 200 ezer kilométerrel a háta mögött? Remekül.

Kinn beszélgettünk még a kereskedés udvarán, vizslattuk Csonti 944S2-es Porschéjét és csak amikor beültünk négyen a Citroënbe, akkor döbbentünk rá, hogy a hátunk mögött végig járó motorral állt. Elszoktunk már a puhán járó és iszonyatosan jól zajszigetelt HDi-től. Járáskultúrában vitán felül toronymagasan veri minden korabeli konkurensét, a mai csörömpölő-hörgő dízelekről nem beszélve.

Odabent egyedül a vezetőülés ajtó felöli combtámaszán látszik a használat, megnyúlt az anyag és azon kívül semmin. Értik: semmin. Egy párezer forintos takarítás után beülve meg nem mondja senki, hogy egy hatéves autóban ül. A gombokon és egyáltalán, az összes tapintható felületen nyoma sincs a használatnak, a matt-ezüst betétek kopásmentesek, minden a helyén, semmi nem zörög vagy cicereg, egy darab hibás pixelt nem találni egyik kijelzőn sem. Összenéztünk: ez még mindig jó.

Egyikünk sem egy zsokéforma ember, négyen mégis kényelmesen elfértünk, de olyan hihetetlen volt ez a mézzel-hájjal kenegetés, hogy Winkler a kormány mögé is bekéredzkedett. A motor párna alól duruzsol, 136 lóerejével és 320 newtonméteres nyomatékával tisztességesen viszi a négyünkkel legalább 1,8 tonnás autót. A hatsebességes kéziváltó hosszú úton jár ugyan, de ezen kívül olyan, mint az új, sehol semmi lógás vagy kattogás, a Hydractive 3 rendszer teszi a dolgát, mi pedig boldogan átadjuk magunkat a mézes-hájas kenegetésnek, melyre csak egy hidrós Citroën képes.

A fix kormányközép Citroënhez méltó ötlet volt, még ma is elég extravagáns, bár ugyanolyan szokatlan, mint pár évvel ezelőtt. Maga a szerkezet nem mutat különösebb elhasználódást, a futómű is csendben teszi a dolgát, bár Winkler szerint egy kicsit keményebben üt a keresztbordákon, mint amire ő emlékszik, de még így is mesés. Szerintem ilyen volt azelőtt is, ettől függetlenül lehet, hogy ráfér egy állapotellenőrzés. Bár ha baj lenne, arról tudnánk, mert a C5 már elég komoly öndiagnosztikával rendelkezik, így azonnal közli gondját-baját.

Szépen süllyed-emelkedik a karosszéria, a fotózás alatt nem engedte el a nyomást, bár nem is állt sokat álló motorral.

Ennyi idehaza eltöltött év persze nem múlt el nyomtalanul a külsején. A bal sárvédőn apró horpadás, a lökhárító alján kavicsok verték le a fényezést, jobb sarkán apró horzsolás, csakúgy, mint a bal hátsó íven is. A legfurcsább azonban a sofőr ajtajának kilincse fölötti fura kaparásnyom, ami úgy néz ki, mintha valami nagyobb kutya ugrálta volna össze a nyitott ajtót (a hátsó ajtón ugyanis nem folytatódik a nyom). Ez utóbbi talán egyedüli feltűnő – és legrondább – sérülése.

Minden kerek és minden jó, hol van hát a csavar a sztoriban? Mert van.

A kuplung gatya. Nagyon kemény a pedál és az utolsó centiméteren fog csak, ez csereérett. Ahogy a részecskeszűrő-adalék cserére is figyelmeztet a számítógép indulás után. Az autó utolsó szervizkönyv-bejegyzése 121 168 kilométernél készült 2011-ben, amikor letelt a hároméves garancia. Azóta ismeretlen műhelyben szervizelték. Valószínű, hogy valami törődést kapott az utóbbi 100 ezer kilométer alatt, különben érezhetően rosszabb állapotban lenne, azonban egy nagyszervizt mindenképpen kíván. Főleg úgy, hogy a Citroën szerint ez 240 ezer kilométernél esedékes és a géptető alatt akadt némi riasztó olajsár.

Utóbbi nem idegen az ennyit futott modern turbódízelektől és nem is kell okvetlenül megijedni tőle, valószínűleg összegyűlt már némi koksz a motorban, ezért ideje lenne kitakarítani, de ez is plusz költség. A jó hír, hogy nem füstöl és szépen jár, nincs elgyengülve és a turbója is egészségesnek tűnik.

Viszont a nagyszerviz az nagyszerviz, kérdésemre a Citroën M5-től jött válasz. Ezek bruttó árak, óradíjastul, mindenestül.

A kuplungcsere kicsit mellbevágó, mi is csak összenéztünk, vajon egy Citroënekre szakosodott szerviz is ennyiért csinálná meg? Ezek a márkaszerviz árai, de – természetesen – nincs sok esély arra, hogy az új tulajdonos azonnal rohan majd mindent gatyába rázni. Mindent összeadva ugyanis (lendkerék-csere nélkül) 463 380 forint jön ki, ami nem kevés.

De másnál sem olcsóbb az ilyesmi. Ez egy ilyen műfaj. A mai, modern autók csodásak, erősek, gyorsak, kényelmesek és képesek eljárni 5,6 liter gázolajjal, de mindennek ára van. Elképesztő számok ezek, de illik tisztában lenni velük. Nyilván létezik olcsóbb szerviz is, de a százezres nagyságrendbe ott is könnyedén belefut az ember.

Az érem másik oldala viszont az, hogy a 2,39 milliós vételárat 2,1-re lealkudva, majd félmillió forintot ráköltve (egy alapos takarítás is benne van) lesz egy olyan autónk 2,6 millió forintért, amelynek mai (új) ára 8 millió körüli. És amely 95 százalékban tudja azt, mint egy új.

Ez egyáltalán nem rossz ajánlat. Ráadásul a C5 – legalábbis ez a példány bizonyosan – rácáfol minden negatív Citroën-előjelre. Remek kis kocsi, feltéve, ha rászánunk még némi pénzt. Ha ezzel számolunk, akkor nem ér csalódás.